Tartalomjegyzék
- (200 napos a kari*-*)
- (Tavaszváró - vers.)
- (Demona játéka [február 8.])
- (Farsangi nevettető. VERS.)
- (Frici, a hóember. Történet.)
- (Hóember - vers.)
- (Deneveréb. Újra történetíró. ^^)
- (Részeges új esztendőt! xD)
- (Gyémántgyűrű)
- (RÉGI AL 2)
- (Esküvő tapival - a VÉGE ^^)
- (2009-09-09 Oldi...)
- (Tehetségkutató:rímfaragó,suli!)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, ősz.)
- (Tehetségkutató:rímfaragó,barát..)
- (€urok *-*)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, III.)
- (Tehetségkutató: rímfaragó, I.)
- (Aki a virágot szereti,aki..(Kedd)
- (100 trükk kipurccantva!)
- (KUTYÁK SZÉPSÉGVERSENYE [TTK])
- (Egy nyomi karivezető: editke XD)
- (Miharu hangyaboltja.jómeló˘˘)
- (Sims3 kódok by Masni ^^)
- (RÉGI AL)
- (LEGSZEBB NAP!)
- ($ims 1-2-3 szoba ^^)
- (Horror by Patás Rami(csak a vége)
- (Tábor-a hitvim gondozza a tevém)
- (Tanulságos békás történet)
- (€urok)
- (Dzaungel könyve - Wikipédia)
- (Állatkerti séta)
- (Paint-rajz tehetségkutató)
- (Földünk - vers, amit én írtam)
- (Eladó egy másik tevém)
- (Pókmalac)
- (Újabb 27 nap a TTK-ban!)
- (Tevém hitvességének története:))
- (Vers, történet, TTK !)
- (Sy'rnzalni gogunk, mint a madár!)
- ("Scooby-Dooby-Doo!!!")
- ( Ki a barát ?)
- (TTK Hősök - történetíró)
- (Tehetségkutató - márc. - döntő)
- (Tehetségkutató-márcus-IV.forduló)
- (TTK kari feloszlatása - tört.író)
- (Március 15, történetíró)
- (Thetségkutató-történetíró-III.f.)
- (Tehetségkutató - március - II. f)
- (Egy soha visza nem térő szerelem)
- (Hazajöttem (:)
- (Nem leszek itthon!)
- (Megérte ottmaradni!)
- (Általam toborozott tevék)
- (MINDENKI FONTOS!)
- ( €urók - TTK .)
- (A karácsonyfa titokzatos fénye)
- (Mese a Mikulásról)
- (A szeretet látható láthatatlan..)
- ( Karácsony estém történetíró . .)
- ( Karácsonyi készülődés! .)
- (Öööö...EZ SEMMI!!)
- ( Téli szünidő, TTK ! .)
- ( Újra történetíró! .)
- (A december)
- (Egy pár vicc - mert nevetni kell)
- (Kis tökmester)
- (Holnap nincs suli!!!!)
- (Egy igazi barát)
- (Tevém holnap 300 napos!)
- (Hibernáció alatt)
- (A tökéletes hely)
- ( Tevékeny Tevék karaván, ...)
- (Jegyeim:)
- (Tevepiac, zsibvásár :D !!)
- ( Tekintetes)
- (ELADTAM AZ EGYIK TEVÉM! ÉLJEN!!)
- (Hétvége és TTK!)
- (Legyen időd mindenre!)
- (Hétvégi műveim a TTK-ban:)
- (NAH!)
- (Hhhhhéééééttttvvvéééggggeeee-TTK)
- (ENYÉM LETT A LEGJOBB DOGA ENYÉM!)
- (JÓ MATEKOS TTK-SOK: FIGYELEM!!)
- (ELADÓ VIRTUÁLIS KUTYA!!!)
- (Újra itt a hétvége, újra a TTK!)
- (TEVÉM-nincs más, amiről írhatnék)
- (€uróim állása a TTK-ban :))
- (Hétvége-verseny-TTK)
- (400 naposok vagyunk!)
- (Hétfőtől iskola!)
- (200 napja Tevékeny Teve vagyok!)
- (Tehetségkutató-3. forduló)
- (Himnusz az Élethez)
- (Elfoglalt vagyok!)
- (Az iker szerencsétlenséget okoz?)
- (A női név megváltoztatásáról)
- (Zene, megsüketülés)
- (Bal, illetve jobb oldali vezetés)
- (A 13 valóban szerencsétlen szám?)
- (A nyár utolsó napja)
- (BULI VOLT!)
- (A feledékenységről)
- (A csuklásról)
- (A spontán égésről)
- (A tüsszentésről)
- (Battonya-2008)
- (Minden újrakezdődött...)
- (Egy veszett,tolvaj, mocskos teve)
- (Kőhalom)
- (50 trükk kipurccantva!)
- (Rossz emlékek.)
- (Kedves, szép emlékek.)
- (Hazajöttem a Balatonról.)
- (TCM? Hol található???)
- (Első lovaglás ♥)
- (Fiákerezés)
- (Hazajöttem!!)
- ( :( Mirelit ):)
- (Legjobb barátaim♥ (emberek)
- (Euróim a TTK-ban :))
- (Hóvirágocska. összeházasodott! &)
- (Tegnapi babalátogatás :))
- (A tegnap...)
- (Az én álmom...)
- (**BOLT!!**)
- (Battonya-2007.)
- (Saját Neveldém-nézzétek meg!!)
- (Bázna)
- (CSALÁDI NYARALÁS ♥)
- (Megyek a Balatonra!)
- (TTK vírtuális tábora)
- (Itt a VAKÁCIÓ!)
- (De szép nap!!)
- (Welnes-Brassó)
- (Szülinap,tanézzáró,tanév.)
- (Ma megyek szülinapra!♥)
- (SZÍNJELEK!)
- (Kííííííívagyok........!!!......)
- (Nem megy a 3D chat D:)
- (100 napos a kislányunk! :♥)
- (De jo!!! ♥)
- (Szornyu egy alak vagyok!)
- (11 dati beosztása)
- (2008-06-02)
- (100 napja TTK tag:))
- (Versenylista)
- (Orszagos felmeres)
- (Lista ())
- (Családfa ♣♠)
- (www.abaratsagkarija.mlap.hu)
- (Kedves hitves♥)
- (2008-02-05)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/175454
|
Tehetségkutató-márcus-IV.forduló
A sivatag szépsége, melyet Miss Lilli baának nehéz volt észrevenni
Valahol nagyon messze, egy titokzatos, emberek szemei elől elrejtett sivatagban égtelenűl tűzött a nap mindig, és nagyon figyelmesen kellett szétnézni, ahhoz, hogy egyetlen élőlényt is megpillanthass az állandó homokviharok fergetegén száguldozva. Mert mindenki, akinek még nem ment el teljesen az esze az ezernyi délibábtól, behúzódott egy oázisba, és élete végéig ki sem bújt onnét. A nap már annyira égette a forró homokot, hogy az egy-egy helyen valóban felperzselődött, és forróbb volt a tűznél is. Az ég kéken virított, és már-már megszólalt: "Segítség! Segítség!! Kiszáradok!!!" Mintha sírni szeretett volna. De egyetlen csepp eső sem zúdult a forró, végtelenségig elnyúló homokra.
Egy ilyen szörnyű és tikkasztó délutánon egy furcsa, térdén mászkáló, apró lény bukdácsolt a nagyon forró homokban. Annyira szomjas és kimerült volt, hogy nem volt ereje felemelni fejét. Csak vergődött némán a homokparázson, és úgy érezte, többé már nincsen uticélja. És egy pillanatban izmai megfeszültek, fejét nagynehezen az égre emelte, és fogai között kínjában kiszisszentette utolsó szavát: "Viszlát...". Majd lerogyott a földre, és minden erejét elhagyva lehunyta a sivatag viharaitól meggyötrött szemeit.
Ahogy ott feküdt, és maga sem tudta, él-e még, arra menetelt több száz teve. Valamennyi átlépett a kistevén - senki sem vette igazán észre. A leghátsó teve is átlépte, de szeme rátapadt a kis, haldokló állatra, és odaszólt a társának:
- Figyelj....szerinted él még?
- Kétségkívül nem - hangzott egyhangúan a válasz. - Hamarsan itt terem néhány ragadozó, sivatagi madár, és miszlikbe szaggatja a kistevét.
- De azért még lehet, hogy él. Na!! Vigyük magunkkal a karavánunkba! - kérlelte tovább a teve társát.
- A mi karavánunk a Tevékeny Tevék karaván, és már így is elegen vagyunk! - motyogta dühösen a társa, azzal továbbsietett.
- Aki így beszél, az nem igazi Tevékeny Teve, tudd meg! - háborodott fel a mellette álló teve, és előresietetett a vezetőhöz, tapicskához.
- Ta...tapi....tapics....tapicsk....tapicska! Tapicska! - lihegte kétségbeesetten a teve.
- Mi a baj, kisteve? - csodálkozott el a vezető, és patáját a teve vállára tette. Eközben Hópihus, tapicska kedves édesanyja is odaballagott hozzájuk, és ő is izgalommal hallgatta a hírt.
- A karaván végén fekszik egy teve. Nem tudjuk, meghalt-e már. Senki sem szánta meg. Gondoltam, talán még mi megmenthetjük! - harsogta a teve.
- Talán én segíthetek! - vágtatott oda hozzájuk villámgyorsan egy teve. Witamin volt a neve. Ő volt a karaván hivatalos doktornénije.
- Rendben van, Witamin! Gyertek, menjünk oda! - kiáltott Hópihus.
- Apróságom, te addig vezesd tovább a karavánt! Nem szeretném, hogy felbojdulás keletkezzék kétezer teve között! - adta ki a bizalmas parancsot tapicska hitvesének, Apróságom-nak. Majd ő maga is Hópihussal, Witaminnal és a hírt hozó tevével a karaván végéhez sietett. És csakugyan egy kicsi, pirossas-narancssárgás teve feküdt félig belepve a homokban. Szemei szorosan le voltak hunyva a fájdalomtól.
- Szerinted él még, Witamin? - hajolt le aggodalmas arccal Hópihus a tevéhez, és fejét kiemelte a forró, durva tappintású homokból.
- Megteszem, ami tőlem telik - guggolt le Witamin is a kisteve mellé, és karjaiba emelte. Ekkor a kisteve lassan kinyitotta szemecskéit, majd rögtön lehunyta. Tapicska mellé állt, árnyákot vetve neki. A kicsi megint kinyitotta szemeit, és megszólalt:
- Hiába. Nincs már remény! Hagyjatok, úgyis meghalok!
- Tudod, kisteve - szólalt meg mosolyogva Witamin -, minden sivatag attól csodaszép és varázslatos, hogy valahol magában rejt egy kutat.
A kisteve tágra nyitotta a szemét, és fáradtan, szeme könnytől ellepve, gyengén pislogott egyet, majd próbált feltápászkodni, de hiába. Újra lehunyta szemét, és egy könnycseppet hullatott a sivatag porára. A könnycsepp azonnal felszívódott, és csoda történt: oda, ahová az az apró, szinte láthatatlan könnycsepp lepottyant, egy picinyke fűszál nőtt ki. Hópihus elmosolyodott, majd ölébe vette a kistevét, és úgy vitte őt a karaván végén, szótlanul. Eközben tapicska és Witamin újra a karaván elejére szaladtak - muszáj volt, hisz' ott is szükség van a vezetőre.
- És mondd csak, mi a neved? - kérdezte Hópihus a kistevétől.
- Miss Lilli baba - suttogta tikkadt hangon a teve.
- Szép neved van, Lilli! Az én nevem Hópihus!
- Te pedig nagyon kedves vagy! - símogatta meg Hópihus kezét Lilli. - Szomjas vagyok. - szólalt meg kisvártatva Lilli.
- Hidd el, én is az vagyok, de nincs vizünk - válaszolta szomorúan Hópihus. - De mindjárt odaértünk a bűvös pálmafához.
- Bűvös pálmafa? Ugyanmár! Az csak délibáb! Nincs itt semmi a homokon kívül! - méltatlankodott a kisteve.
- De bizony van. Csak nem sokan veszik észre - válaszolta Hópihus.
- Hogyhogy nem veszik észre? Ha ott van látható helyen, észre lehet venni! - hitetlenkedett Lilli baba.
- Bizony, látható helyen áll. Csak sokan nem akarják észrevenni. Sokan elmennek mellette, és nem veszik észre a csodát. Nem pillantják meg az alig-alig buzogó forrást a törzse tövében; továbbmennek, és pár méterre szomjanpusztúlnak - mondta Hópihus, majd a távolba nézett, és máris észrevette a fát. Lilli is követte Hópihus tekintetét, és ő is megpillantotta a távolban a fát.
Mikor odaértek, Lilli végigfürkészte a fát, majd felkiáltott: a forrás! A Forrás! - kiugrott Hópihus karjai közül, és a forráshoz szaladván elkezdte szürcsőlni az alig-alig csordogáló vizet. De neki elég volt. Órák hosszat itta folyamatosan a kristálytiszta vizet. A sok-sok teve már türelmetlenül fel-felbődült: "Mi lesz már?! Egy bivalycsorda iszik a forrásból, hogy ennyire sokáig tart?!". De Hópihus csak mosolygott, és nézte Lillit. Szíve megtelt hálával és köszönettel - egy titokzatos, láthatatlan őrangyal vigyázott erre a kistevére, és nem hagyta elveszni. Ez pedig Witamin volt. Witamin, aki egyetlen mondatával új erőt támasztott a kicsi, érőtlen, reményevesztett Lilliben. Lilli megtalálta a sivatag gtitokzatos kútját.
Miután mindenki teleihatta megát, tapicska megszólalt:
- Jólvan, tevék! Ha mindenki eltelt az édes vízzel, gyertek, térjünk haza oázisunkba, a Tevékeny Tevék Karaván oázisába!
- Éljen! Éljen! Éljen! Háromszoros hurrá tapicskának! - kiáltott a sok lelkes teve.
- És persze nektek is, hogy ennyire kitartók voltatok! - hangzott hátulról Hópihus fáradt, de soha el nem enyésző hangja, mint valamely szelíd fuvallat egy májusi szélben.
- És velem mi lesz most? - kérdeszte megszeppenve Lilli Hópihust.
- Természetesen te is ezentúl karavántag vagy.
- De én árva vagyok. Ki fog majd gondoskodni rólam? - kérdezte reszketeg hangon.
- Hát a karaván! Ne hidd, hogy itt mindenkinek vannak szülei, van gazdája! Sok-sok, megannyi árva teve lakozik itt nálunk! Mi vagyunk a családja! Mi vagyunk az otthona! Mi... - válaszolta símogató, lágy hangon Hópihus, majd kézenfogta Lillit és Elizát, egy másik árvatevét. - Itt nálunk majd ezernyi barátra teszel szert. Itt van például Eliza, egy nagyon kedves kisteve... - és Hópihusnak már nem is kellett továbbbeszélnie, mert Lilli odalépett Elizához, és életképes hangon máris egy életre szóló barátságot kötött a kistevével.
Sokat kellett még bandukolniuk, míg végre ráakadtak az oázisukra. Ott szétszéledtek, és ki-ki a saját otthonába, családjába sietett rokonaival, gazdájával, barátaival. Csak Lilli baba állt a buzogó, habos vizű vízesés mellett, és hosszan kémlelte a folyó áttetsző vizét. Valaki óvatosan áltölelte hátulról - Hópihus volt az.
- Na mibaj, Lillikém? - kérdezte félkomolyan tőle.
- Nem tudom, hol is lakhatnék én, mert...mert...mert akitől megkérdeztem, befogadna-e esetleg, mint kitalált valami kifogást! - fakadt sírva Lilli. Most két könnycsepp hullt egy helyré a homokba, és két, élénkzöld, friss fűszál bújt ki. Egymásba ölelkezdtek, és láthatatlan fűtáncot jártak örömükben. Hópihus rájuknézett, majd Lillire, és így folytatta:
- Dehát te már megtaláltad a sivatag szépségét! Megtaláltad a titokzatos, elrejtett kutat!
- Igazad van! Máris megyek, és keresek egy társat, egy barátot, akire számíthatok! - határozta el Lilli, és elsietett.
Amint ott ballagott a vízesés körül, egyszer csak megpillantott egy megányos, világosbarna kistevét, eki két, egymással játszadozó pillangót fürkészett sóvárgó tekintetével.
- Ööö...szervusz! Az én nevem Miss Lilli baba! De nyugodtam szólíłts csak Lillinek! Hisz ez a nevem! Hát te? Ki vagy? - lépett közelebb Lilli, és a világosbarna teve mellé ült.
- Az én nevem Tevékeny Teve, alias Tzutzu, de szólíts csak CUCUnak! Mindenki így szólít! Habár mostanság senki sem akar szóba elegyedni énvelem.
- Te nem vándoroltál a karavánnal? - csodálkozott Lilli.
- Nem. Beteg lettem, és itthon kellett maradjak - szomorkodott CUCU.
- Engem ők találtak meg a homokban, félig maghalva. Fel akartam adni, de Hópihus, tapicska és Witamin segített nekem, hogy újra reményteli mosoly fakadjon az arcomra - válaszolta vidáman Lilli, és ő is a két pillangóra nézett. - Milyen aranyosak! - nevetett fel! - Szeretnél a barátom lenni? - kérdezte később CUCUtól.
- Annak nagyon örülnék! Mostanában már nem is tudom, vannak-e barátaim! Fel akartam adni... - válaszolta CUCU.
- Tudod, minden sivatag attól szép, hogy valahol magában rejt egy kutat! Ezt még Witamin mondta. Witamin, aki igazán a világ legjobb doktor nénije! Nem tudom, honnan tanulta e különös képességeket, de az biztos, hogy ő egy csodálatraméltó teve néni! - újjongott Lilli.
- Én nem igazán ismertem eddig! De amint hallom, meg kell ismerkednem vele! - kacsontott CUCU Lillire. - Jössz játcani? - kérdezte Lilli babát.
- Persze! De mit játszunk?
- Talán...talán.. - tette magát CUCU, hogy gondolkozik. Majd egy hirtelen mozdulattal Lilli hátÁra csapott: - FOGÓCSKÁZZUNK! Te vagy a fogó!
- Ez nem ér! Na mindegy! Úgyis elkaplak! - nevetett huncutul Lilli, és CUCU után futott egészen a folyóig. Ott CUCU próbált átbalettezni a csúszós köveken, de megcsúszott, és - zsupsz! - belepottyant a vízbe. Lilli jót nevetett, majd ő is beleugrott a kristálytiszta, hűsítő folyó vizébe. Együtt játszottak egészen estig. Este pedig együtt nézték meg a rózsaszínes-sárgás-narancssárgás-pirossas naplementét.
- Brrr! De hideg lett! - mondta Lilli, miután lement a nap.
- Bizony, éjjel mindig hideg lesz, mert nincs az égen felhő - mondta CUCU. - Gyere, menjünk haza!
- Ööö...ööö...nekem nincs otthonom - válaszolta sírós hangon Lilli.
- Mindenki tartozik valahová! Hisz' ezért csodálatos a világ! Gyere, lakj velem! - ajánlotta fel CUCU. Lilli pedig megragadta CUCU kezét, és együtt, kézenfogva ballagtak a romantikus oázis közepén a sötét estében. De a hold világított.
Nemsokára Miss Lilli baba és Tevékeny Teve, alias Tzutzu egybekeltek, és megházasodtak. Együtt éltek boldogan a Tevékeny Tevékkel.
CUCU megtalálta élete szerelmét, a tevét, akivel majd többé sosem lesz magányos; Lilli pedig rátalált egy olyan közösségre, mely sosem adja fel az életet, a harcot a sok-sok ellenséggel. És valahányszor reményét vesztette, csak ránézett a bűvös pálmafa tövében gyöngén, haloványan, már-már kimúlóan buzogó forrásra, és felidézte Witamin mondtatát: "Azért csodaszép és varázslatos a sivatag, mert valahol magában rejt egy kutat.", így szólt: "Ameddig ez a piciny forrás csordogál, addig én sem adom fel, mert csakis rajtunk múlik, hogy a jó végeztével egy rossz jön-e majd, vagy pedig egy jónál is MÉGJOBB!
|
