Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

kira O.o naplója


tapicska [282751 AL], gazdája kira O.o
100 napos szülinap

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/282751 		100 napos szülinap



Mese- és történetíró verseny:

Krumpli 555:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vak, egy néma és egy kopasz ember.
Ők hárman együtt sétálgattak az erdőben, hogy megbeszéljék napi fáradalmaikat.
Egyszer csak a néma megszólal:
- Maradjatok csöndben, hallok valamit annak a távolni hegynek a tetején! Bizonyára egy
szöcske ugrálása.
Ezután a vak szólalt meg:
- Nini, ott van a 300km-re lévő hegy tetején egy farkas, és felénk szalad!
Majd a kopsz:
- Uccu neki szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Csili:
A nagy könyv titka

Egy szép, nyári napon, amikor a könyvtárba tartottam, észrevettem az épület előtt rendőr autókat és mentőket. Nem értettem, miért jöttek ide, mi történt.
Amikor beléptem, a könyvtáros megszólított:
-Segíthetek valamiben?
Hirtelen nagyon megdöbbentem, mert amit láttam, számomra érthetetlen volt: a szemüveges néni helyet egy férfivel álltam szemben.
-Hol van a könyvtáros néni?-kérdeztem óvatosan, de nagyon kíváncsian. Annyira izgatott voltam, hogy mit válaszol, hogy majd kiugrott a szívem. De mivel sokáig hallgatott, gondoltam, hogy nem valami jót fog mondani.
-A könyvtáros nő...-itt egy kicsit megállt, és mély lélegzetet vett- a könyvtárost már hetek óta nem találják. Egy napon eltűnt, és azóta nem jött vissza.
Én csak bambultam magam elé, közben ezeket gondoltam:
-Mi történhetett? Elütötte egy autó? Á, az lehetetlen! Akkor megtalálták volna. Talán felmondott? Nem hiszem, azt is közölte volna.
Ilyen hétköznapi dolgokra gondolni sem akartam, mert ha már hetek óta eltűnt, rég rá kellett volna akadniuk.
Hirtelen megszólalt a férfi:
-Nem mész könyvet választani?
Ekkor kaptam fel a fejemet, hevesen bólogatni kezdtem, és elsiettem a könyvek felé. Közben csak azon járt az eszem, vajon mi történhetett? Nézegettem a könyveket, de közben nem is figyeltem őket. Ám az egyik megfogta a figyelmemet!
- A nagy könyv - olvastam a címét.
Felkeltette az érdeklődésemet, bár a többi sokkal jobbnak hangzott. Ez volt az egész könyvtárban a legvastagabb könyv, amely 642 oldalból állt.
Elkezdtem lapozgatni, s ahogy a 321. oldalra értem, hirtelen nem tudtam, hol vagyok, mit csinálok, élek-e egyáltalán? Becsuktam a szememet, mert nagyon féltem. És amikor kinyitottam, úgy éreztem, még félelmetesebb volt. Egy teljesen ismeretlen helyen voltam, ami egyáltalán nem tűnt rossz, gonosz vidékének, sőt, egészen játékos volt. Ahogy körülnéztem, azt gondoltam:
- Milyen buta is vagyok én! Hogy ennyire megijedjen valaki! - és egy kicsit erőltetetten, de nevetgélni kezdtem saját magamon, bár belül éreztem, hogy izgulok, félek, meg hogy remeg minden végtagom.
Egyszer csak egy nyálkás, zöld kéz megfogta a lábamat. Egy akkorát sikítottam, hogy az egész határ zengett tőlem.
Még jobban megijedtem, hátrafordultam, hogy megnézzem, milyen vég vár rám.
Amikor megfordultam, nem féltem, csak megdöbbent voltam. Egy béka-hadsereg állott mögöttem, az elején a vezetőjükkel, amelyik a legöregebb volt mind közül, szemüveget és nyakkendőt hordott, és toll, meg papír volt a kezében. A béka-vezér komoly kvartyogással megszólított:
-Számod? Fajtád? Miért vagy itt?
Én csak a "Fajtád?" kérdésre tudtam volna választ adni. De aztán felcsillant a szemem, és sorolni kezdtem a választ:
A számom: 321, a fajtám: ember, és véletlenül vagyok itt.
A békák susmutolni, mozgolódni, ugrándozni kezdtek, és a végén egyre hangosabban kérdezték egymástól:
-Ember? Ember? Itt a világ vége!!! Hogy kerül ez ide?
Aztán bemutatkozott a béka-hadvezér:
- Az én nevem Ugrasztott Kutykurutty kapitány.
-És... és hol vagyok?
-Most a Játékok birodalmában vagy. De a leges-legszélén, a Vidámság-hegy oldalán, úgyhogy vigyázz, mert a hegy lábánál a gonosz trollok laknak! - figyelmeztetett Ugrasztott Kutykurutty. - És most bocsáss meg, de rengeteg a dolgunk.
-Viszlát! - mondtam mosolyogva, mert már biztonságban éreztem magam a Játékok birodalmában, mégis nem voltam nyugodt, hogy a trollok tanyája mellett vagyok.
Így hát elindultam a hegy teteje felé. Semmi mást nem láttam útközben, csak füvet, füvet, és még több füvet. Egy árva lélek nem volt sehol, egy állat, egy ember sem, se egy fa, se egy bokor, aminek az árnyékában legalább megpihenhettem volna.
Végül fölértem a hegy tetejére, ahol megpillantottam egy fát. Odafutottam, s leültem az árnyékába. Amikor felnéztem, nagy meglepetés ért. A fán gyümölcs helyett labda, plüssök, könyvek, és engem ami legjobban érdekelt: edényben víz, és tányéron étel termett. Felmásztam rá, leszedtem egy vízzel teli edényt, egy tányér spagettit, és falatozni, iszogatni kezdtem. Elfogyott a fáról az étel.
- Már csak a játékok maradtak! - kiáltottam föl, és elkezdtem mászni a fára. - Akkor most kipróbálom mindegyiket!
Megfogtam egy játékbabát, de abban a pillanatban nagy meglepetés ért: egy madárka komor hangon megszólított:

- Le ne merészeld venni a fa terméseit!
Visszaraktam a babát, és lemásztam a fáról. Odaszóltam a madárnak:
- Elnézést kérek, madár asszonyság, nem tudtam, hogy nem szabad...
-Á, semmi baj... - legyintett a szárnyával a madár. - De mit keresel itt?
Elejétől kezdve mindent elmeséltem a madárnak az eddig történtekről. Aztán megkérdeztem:
- Lehet, hogy a könyvtáros néni is ide keveredett. Nem jött erre pár hete egy ember?
- Ha jól emlékszem... -gondolkodott a madár - Dehogynem! Egy magas nő, szemüveggel a fején... És hosszú, fekete haja volt!
Hirtelen azt sem tudtam, hová legyek! Annyira örültem, mert megismertem a könyvtárost! Pont úgy nézett ki, ahogy a madárka elmondta!
- És.... -dadogtam- és merre ment???
- Úgy láttam, a trollok tanyája felé haladt.
Ezeknek a szavaknak a hallatán elvesztettem az örömömet. Ez azt jelenti, hogy nekem utána kell mennem. A trollok tanyájához.
- Biztosan arra ment? - kérdeztem reménykedve, hogy "nem"-mel felel, de erre a kérdésre csak lesütött szemmel bólogatott.
- Nagyon köszönöm az információt! - mondtam. - Nekem utána kell mennem!!! - szóltam, és elindultam visszafelé oda, ahonnan jöttem, a hegy aljához.
- Látom, nem nagyon örülsz ennek... - mondta a madár szomorú hangon, de így folytatta:
-Elkísérjelek?
Ennek a szónak a hallatán újra remek kedvem lett.
- Persze! - vágtam rá gyorsan, és hozzátettem - Nagyon köszönöm, hogy velem jössz. Igazán bátor és nagylelkű vagy!
Elindultunk lefelé a Vidámság-hegy aljára. A tetejéről már láttam a trollok tanyáját. Nem volt szép látvány. Olyan furcsa volt, hogy a síkság egyik oldala szép zöld, a másik meg szürke. A határnál piros fűszálak nőttek, színükkel jelezve, hogy ott van az elválasztás.
- Hát, akkor menjünk - mondtuk egyszerre szomorúan a határhoz érve.

Egy ugrással a Troll-birodalomban voltunk. A madárka felszállt a magasba, hogy körülnézzen, nincs-e a környéken troll. Miközben felfelé repült, rám nézett, és elkiáltotta magát:
-Vigyázz!
Én össze-vissza fordultam, hogy megnézzem, mire vigyázzak. Ám nem láttam senkit és semmit körülöttem. De amikor megálltam a forgás után, éreztem, hogy a lábamon van valami. Lenéztem, és egy óriási csörgőkígyót láttam.
-Segítség!!! - üvöltöttem el magam, amivel csak nagyobb bajba keveredtem.
Azért, mert ezt a messze lévő szörnyetegek is meghallották. Egy nagy, sötét felhő borult a Troll-birodalom fölé, és nagy szél, földrengés támadt.
A trollok erre tartanak!!!!
Nagyon megijedtem, mert nem csak hogy egy kígyó mászott rajtam, hanem trollok szaladtak felém. Ilyet még álmodni sem szoktam!!!
Hamarosan megérkezett a felmentősereg: ott kuruttyoltak mellettem a békák, és ezt kvartyogták:
-Mi segítünk! Mi segítünk!
Ennek örültem, csak nem tudtam elképzelni, hogy egy csapat béka legyőz egy hatalmas csapat szörnyet.
De aztán ideértek a trollok mérgesen, haragosan, fújtatva. Mindenki nagyon félt, kivéve a trollokat.
Hirtelen mozgolódás támadt a trollok között, és a leghatalmasabb lépett elő.
A békák a kuruttyolásukkal felidegesítették a trollokat, a madár jól összecsipdeste őket, amiből én semmi jóra nem következtettem. Csak arra gondoltam, hogy ha mérgesek, még gonoszabb dolgokra képesek. Ám Ugrasztott Kutykurutty csapata nem így gondolta. Ők azt várták, hogy a szörnyek feladják a reményt, és félrevonulnak. És végül ez is lett. A trollok belátták, hogy tudnak az idegeiken táncolni. Közben a kígyó is lemászott rólam, és eltakarodott.
- Nagyon köszönöm!!! -kiáltottam, és egyesével néhány békát megöleltem.
- Szívesen, kislány - mondta Kutykurutty kapitány. - De hogy kerülsz ide?
Nekik is elmeséltem mindent, és hogy miért jöttünk ide.
- Most már csak azt kell kitalálnunk, hogy vajon hova vitték ezek a bestiák a könyvtáros nénit.
Csipcsiripp kisasszony, a madárka felszállt az égbe, és körülnézett:
- Nem messze innen látok egy palotát! Biztosan az a szörnyek királyának a vára. Menjünk! - kiáltott Csipcsiripp kisasszony, és a szárnyával előre mutatott.
Együtt mentünk a békákkal tovább. Bár sokan voltunk, mégis féltem, ahogy a troll-utcákon végigmentünk. Attól féltem, hogy egyszer csak előugrik az egyik házból egy szörny, vagy felbukkan egy kereszteződésnél.
Ám épségben odaértünk a palotához. Egy bokor mögül láttuk, hogy három troll őrzi a kaput.
Egy béka meg Csipcsiripp kisasszony megszólalt:
-Nekünk van egy ötletünk!
Azt nem mondták meg, hogy mi az, hanem csak odamentek a trollok elé, és Csipcsiripp meg az egyik béka gyönyörű altatódalt énekeltek duettben.
A trollok, ahogy vártuk, elaludtak, s mi beléptünk a díszes, vasból készült óriási kapun, a kúp alakú kastélyba.Egy hatalmas teremben találtuk magunkat, amelyből több sor lépcső vezetett felfelé. A falakon gyertyák lógtak, fényükkel bevilágítva a termet. Ezek mellett fegyverek, állatok fejei díszlettek.
- Segítség, segítség!!! - szólalt meg a távolból egy kétségbeesett hang, ami után egy félelmetes mordulás harsant.
- Erre! - mutatott egy alagútra Csipcsiripp, és berepült abba.
- Nem merek bemenni - szóltam reszketve.
- Ha meg akarod menteni a könyvtárost - mondta a madár szigorú hangon -, akkor be kell menned!
- Nagyon sötét van bent! - szólalt meg az egyik legfiatalabb béka.
- Igaza van, ne menjünk be! - mondtam egy kicsit erősebb hangon.
De beláttam, tényleg be kell mennünk, hiába félelmetes is. Nagy nehezen rászántam magam, és lassan előrefelé kezdtem lépegetni.
- Te nagyon bátor vagy! - kuruttyolt Ugrasztott Kutykurutty kapitány, és Csipcsirippre mutatott.
Lassan az egész csapat megindult, és bementünk az alagútba. Én még egy darabig kint álltam, és elkiáltottam magam:
- Állj!
- Mi van már megint? - szólt zaklatottan az egyik béka. - Mikor megyünk már?
Nem válaszoltam, csak gyorsan levettem egy gyertyát, és a többiek után siettem.
- Ez remek ötlet! - mondta a legfiatalabb béka, akit Ugrancsnak hívtak.
- Most már aztán tényleg menjünk! - szólt haragosan Csipcsiripp, de érződött a hangján, hogy egy kicsit ő is fél.
Mikor az alagút vége felé közeledtünk, egy kis világosságot pillantottam meg.
- Segítség, segítség!!! - már hangosabban hallatszott, de az utána következő mordulás elmaradt. Előre futottam, és mikor kiléptem az alagútból, a falhoz láncolva megpillantottam a könyvtáros nénit.
- Hát itt van!!! - kiáltottam fel, és a magasba ugrottam. Ám az örömöm nem sokáig tartott, mert egyszer csak hangos lépteket hallottunk közeledni, ami szinte földrengéshez hasonlított.
- Gyorsan bújjatok el, ha nem akarjátok, hogy a troll-király hasában végezzétek! - utasított minket Brigitta néni, a könyvtáros.
- De hát hová? - kérdeztem Brigitta nénitől ijedt, rémült hangon.
Nem volt idő a kérdezősködésre, mindenki, amilyen helyet látott, egy sarkot, egy zsákot, oda elbújt. Én egy kacat-domb mögé rejtőztem el, az egyik sarokba. Az a kis rakás volt a használhatatlan, régi dolgok gyűjtőhelye, ami olyan sűrű volt, hogy nem látszottam ki belőle. Úgy vert a szívem, mintha ezer kalapács ütné a mellkasomat.
Megérkezett a troll-király. Megállt, s beleszagolt a levegőbe, és azt mondta:
- Hmm... Emberszagot érzek. Csak nem járt itt egy ember? - kérdezte üvöltő hangon Brigitta nénire nézve ronda szemeivel.
- Nem, dehogy! Hogy került volna ide ember? Hiszen senki nem tud ide bejutni! - hazudta Brigitta néni.

- Hmm... - gondolkozott morogva, az állát simogatva a troll-király, akit becenevén - amit nem szeretett hallani -Pufinak hívtak - Meglehet.
Az az alattvalója, aki ezt a nevet kimondta, halál fia volt.
Azzal trappolva lassan visszament oda, ahonnan jött, s mi előmásztunk a búvóhelyeinkről.
- Huhh! - sóhajtottam boldogan. - Csakhogy végre elment!
-Most ne ezzel foglalkozz, hanem próbáljuk kibontani a láncot, és gyorsan tűnjünk el innen! Minél hamarabb! - mordult fel Ugrasztott Kutykurutty.
- A vaslánc kulcsa a trollnál van, a nyakában lóg egy zsinóron.
Nagyon elszomorodtam, mert én csak arra gondoltam, kioldozzuk a láncot, és elmegyünk innen. De most még meg kell szereznünk a kulcsot, ezzel pedig akár az életünket is kockára tehetjük.
-Arra ment a szörny! - mutatott a falra Brigitta néni.
- De hogyan? A falon át? - kérdeztem.
- Igen! Nyomd meg az egyik követ!
Odafutottunk a falhoz, és nyomkodni kezdtük. Elég vicces látvány lehetett, de nem tudtunk mást tenni. Valahogy utána kellett mennünk.
- Nézd ezt a követ! Olyan, mintha mindjárt ki akarna esni!
- Próbáljuk meg, hátha ez az!
Nekirugaszkodtunk, és nagy erővel benyomtuk a követ. Megmozdult a fal, és egy újabb alagút előtt álltunk.
-Most már nem félek! - kiáltottam, és bementem. Mivel a többiek nem jöttek, hátrafordultam, és intettem nekik, azt mutatva, hogy "gyertek már!".
Megint elindultunk, de most fordítva volt a helyzet: én ,, megtáltosodtam ", és rögtön be mertem menni, a többiek pedig ,, megfutamodtak ". Féltek a troll-királytól.
Az alagút végén zöld fény világított, és pont a kijárat előtt állt egy óriási hordó, ami mögé elbújtunk.Láttuk, hogy a szörny éppen valamit kotyvaszt. Most már az én végtagjaim is remegni kezdtek. Nagyon félelmetes volt ilyen közelről látni!
Egyszer csak hátranézett a király, és felénk közeledett.
- Ó, ne! Nekünk végünk! - suttogta Csipcsiripp.
De félúton a troll megállt, és egy hmm! után visszafordult, és folytatta a munkáját.
Láttuk, ahogy Brigitta néni mondta, a nyakában ott lógott a kulcs.
Addig a hordó mögött leskelődtünk, míg a rondaság le nem feküdt, és el nem aludt.
Ekkor odamentünk az óriási ágyához, és Csipcsiripp azt mondta:
- Én megyek föl és hozom le a kulcsot, mert tudok repülni, s így hamarabb feljutok.
Igaza volt, bár én nagyon féltettem. De mire szólhattam volna, Csipcsiripp már a levegőben verdesett a szárnyával.
Hamarosan szárnycsapásával jelezte, hogy biztonságban megérkezett. Ekkor rászállt a troll testére, és hegyes csőrével tépdesni kezdte a madzagot. Sikeresen el is szakadt úgy, hogy a király nem ébredt fel. Lehozta Csipcsiripp a kulcsot, és villámgyorsan szaladtunk vissza Brigitta nénihez. De az a baj, hogy ,,egy kicsit" hangosak voltunk. A nagy zajra felébredt a troll-király, és tapogatni kezdte a mellkasát.
- Hol van a kulcsom? - mennydörögte.
Mi gyorsabban kezdtünk szaladni, egyre hangosabban.
Kiértünk az alagútból Brigitta nénihez, azonnal kinyitottam a láncot, és olyan sebességgel rohantunk ki, hogy biztos, egy gepárd nem előzött volna meg.Nem is ért utol a szörnyeteg! Épségben kiértünk a várból, és szaladtunk a Vidámság-hegy felé, hogy minél hamarabb elmúljon a veszély, visszaérjünk a Játékok birodalmába és kipihenhessük magunkat.
Lihegve átléptük a határt. Leborultunk a fűbe, és legalább öt percig ott feküdtünk.
Mikor már eléggé kipihentük magunkat, Kutykurutty azt mondta:
- Ha tíz lépést előre, tizenhármat jobbra, utána ötöt balra, és végül kilencet megint előre megteszünk, akkor elérünk egy üveglaphoz, ahova ha beugrunk, visszatérünk a normális világba.
Nagyon megörültem, hogy végre hazamehetünk, és követtük az utasításokat.
Tényleg megérkeztünk oda, s láttuk a lapot. Még utoljára hátranéztem, hogy örökké megmaradjon a szívemben ez a furcsa, izgalmas kaland.
A békákat én és Brigitta néni fölvettük, Csipcsiripp a vállamra szállt, és együtt beugrottunk. Most is becsuktam a szememet, és mikorra kinyitottam, már a könyvtárban ültünk a földön. Előttünk a könyvtáros bácsi állt.
-Itt meg mi folyik? - kérdezte olyan értetlen arcot vágva, hogy úgy nézett ki, mint aki citromba harapott.
A válasz csak annyi volt:
-Ez hosszú történet... - mondta Brigitta néni, és rám kacsintott.
Úgy látszott a könyvtáros bácsi csak most vette észre Brigitta nénit, mert hirtelen felkiáltott:
- Brigitta! Merre voltál? Hetek óta a rendőrség is keres!!!
Felálltam és körülnéztem, hogy biztos legyek benne, hogy hazakerültünk.
És ahogy megfordultam, a csapat kis béka helyett gyerekeket láttam, és Ugrasztott Kutykurutty helyett pedig egy húsz évesnek látszó szemüveges és nyakkendős embert.
És Csipcsiripp egy gyönyörű, fiatal kisasszonnyá változott.
Megkérdeztem tőlük:
- Hát ti meg hogy kerültetek a Játékok birodalmába?
- Mi is a könyv segítségével, ahogy te is. Minket a trollok varázsoltak el békává - mondta az egyik gyerek, és ,,Csipcsiripp" - akit igazából Emesének hívtak - folytatta. -, engem pedig madárrá.
A sok gyerek mind a barátom lett, Emese is, meg Péter is, vagyis Kutykurutty.
Mi, pontosabban én, Emese, a gyerekek meg Péter több hétig újságok címoldalán voltunk, de ezt a történetet senkinek nem árultuk el.
Ez az izgalmas kaland pedig örök emlék marad a szívemben.


HORIZONT története a naplójában

Kövér Lulu Luka:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elefánt, akinek hatalmas szárnyai és vékony lábai voltak.
Egyszer találkozott egy sétáló hallal. Azt mondja a hal:
-Gyere, Dumbó, Elvezetlek egy olyan helyre, ahol gyönyörű kék fű, futkosó csiga és rengeteg mamutevő hangya van.
Az elefánt beleegyezett. Útközben elértek egy folyóhoz, és mivel csak ahal tudott úszni, úgy döntöttek, hogy az elefánt ráül a hal orrára és átúsznak. A folyó felénél a halnak tüsszenteni kellett. Akkorát tüsszentett, hogy az orráról az elefánt felrepült, majd egyenesen a hal szájába pottyant.
Ha az elefántot a hal föl nem falta volna, az én mesém is tovább tartott volna. :))

Turul teve:
Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy nagyon szegény teve.Ez a teve szerelmes volt egy hercegkisasszonba,és ő is viszontszerette őt.A hercegkisasszony apja,viszont nem engedélyezte házasságukat,mert az ifjú nagyon szegény volt.Az ifjú(amúgy Lepszinek hívták) elbúcsúzott kedvesétől,és megígérte,hogy meggazdakszik(hogy annyi datolyát gyűjt,hogy még az apjánál is több lesz neki).Elbúcsúztak.Lepszi elindult a forró,végeláthatatlan sivatagban.Egy napon elérkezett egy oázisba,ahol beleütközött egy hatalmas tevekaravánba.Ebben a karavánban annyi datolya volt,hogy még datolyát ettek a tevék,mert nem tudtak mit csinálni velük.Lepszi megkérdezett egy tagot,hogy ki a vezető.
-tapicska.Ott áll a pálmafa alatt.Éppen datolyát osztogat a szegényeknek.
-Köszönöm.
Lepszi odament.
-Te vagy a vezető?-kérdezte
-Igen én.-felelte tapicska
-De jó!Látom osztogatsz...én is kaphatnék egy keveset?
-Miért kéne neked?-kérdezte tapicska
-Vagyont kell gyűjtenem,hogy elnyerjem kedvsem apjának a bizalmát,és hogy elvehessem a lányát.
-Értem.Nos,akkor felelj nekem 3db találóskérdésre és kapsz 10.000 datolyát.Annyi elég lesz?
Lepszinek eesett az álla.
-ööö Persze!-dadogta
-Nos akkor 1.:Kívül bőr,belül hús,húson belül csont,csonton belül hús.Mi az?
Lepszi gondolkodott.
-húson belül csont,csonton belül hús.....Szilva!
-Igen.valóban.-felelte tapicska
-Na akkor 2.:Tarka,de nem virág,szárnya van de nem madár,álló napon át a rét fölött száll.Mi az?
Ez már nehezebb volt...
-Pillangó?-kérdezte bizonytalanul Lepszi.
-Kérded vagy mondod?-kérdezte tapicska
-Hát...mondom.
-Akkor jó,helyes!
-3.,és egyben utolsó:Két keze,két feje,négy szeme,hat lába,mégis csak négyen jár.Mi az?
Húha...Lepszi sokáig gondolkodott.
-Feleadod?-kérdezte tapicska
-Soha!....a megoldás....Ló és lovas!
-Nem hiszem el!Igen az a megoldás!
Lpeszi megkapta a 10.000 datolyát.
-Tetszel nekem fiú.Nem akarsz csatlakozni inkább hozzánk?-kérdezte tapicska
-Nem köszönöm.Én csak szeretném megköszönni,és indulok.
-Hát akkor menj,és sok szerencsét!
Lepszi elindult,amikor visszaért a kedvese már nagyon várta.Lepszi elmesél neki mindent,aztán megmutatta nyereményét.Az apja is látta,és megtörtént az esküvő.A fiatalok nagyon boldogak voltak.Lepszi és újdonslt felesége azonban úgy döntöttek megkeresik azt a karavánt.Elindultak,megtalálták,és boldogan éltek a Tevékeny tevék karavánban,amíg meg nem haltak.Itt a vége,fuss el véle.

Ashlye (Sharpey):
Hol volt , hol nem , éltegyszer egy teve a sivatagban egyedül volt.
Semmit nem tudott a sivatagról,Eslinek hívták.Amikor látja a tulsó oldalon megy 1 teve.
odakiált hozzá : Te-ve ! Te-ve ! Te ott gyere ide !
A teve meghallotta , de nem látta ki kiabál neki.Nézett balra , nézett jobbra , előre , hátra és látta hogy ott van egy másik teve.
Oda ment hozzá s ezt modta : Kedves barátom te mit keresel itt ?
Válaszolt a másik : Egyszer nagyon régen elvándoroltam otthonról ,
végül ide keültem.Összeismerkedtek mondja az ismeretlen teve :
Engem mary katenak hívnak. Engem Eslinek. Rádöbbentek nagyon hasonlítanak egymásra. Azt mondták egyszerre : TESÓ !?
Utána röhögtek . Tesók voltam sőt ikrek , de nem oldódott meg a baj .
Nincsen hol lakinijuk karavánuk.Mentek ,mentek mendegéltek .
Látják a tulsó oldalon van víz oda szaladtak gyorsan.
Ittak a vízből.Valami nagyon hangos ének hallatszott !
Így szólt :
Tevékeny Tevék karaván
It minden teve olya vidám.
És egyre hangosabb lett egyre jöttek közelebb.
A két iker kicsit félt.Végül odamenjött a karaván hozzájuk.
A karaván vezető mondta : Gyertek csatlakozzatok hozzánk
Mi nálunk van rengetek dati , móka ,kacagás gyertek hogy elérhessük
uticélunkat , hogy mi együnk a toplista élén !
Csatlakozztak hozzájuk minden tevének aki abban a karavánan volt
csak nőtt a datolya csak nőtt.
A tevék száma is nőtt !
Még mindig valahol a sivatagban vándorolnak hogy ők legyenek
a topplista élén.

dj girnyo:

Részletek gyerekdolgozatokból eredeti helyesírással és fogalmazással:


Milyen betegséget lehet kapni a parlagfűtől? Energiát.

Az oroszlán jellemzése.
- hangja: vastag, kitörő
- látása: gonosz

A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.

A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.

Barbarosa seregében kitört a pestis, amely elol maga a császár is csak álruhában tudott menekülni.

Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

A Toldi olyan mű, amelyben a főhőst feldolgozzak.

A kőolajat kövekből sajtolták.

A Bibliát Guttenberg találta fel.

A kutatók az őshazában megtaláltak az ősmagyarok hátrahagyott részeit.

Egyiptom őslakói a múmiák.

Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.

Az éhen halt sereg kitakarodott az országból.

A harangvirág a bimbambuszok családjába tartozik.

Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat