TeveClub! - kira O.o naplója

Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone

[ Mi ez? ] [ Írok ide ]

haverok:

kira O.o naplója

tapicska [282751 AL], gazdája kira O.o
Döbbenet...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/282751

Döbbenet...

Ebben a hónapban döbbenetes dolog történt, ami napokig lázban tartotta a Tevékeny Tevék közvéleményét, de nem csak az övékét: az egész TeveClubét – olyasvalami, amit senki nem gondolt volna, hogy valaha is megeshet.

Egy mítosz, egy legenda vált semmivé pillanatok alatt.

Az ember az első helyen álló karaván vezetőjét, még ha nem is ismeri személyesen, de elképzeli, milyen is lehet - mint ahogy elképzeltük nyilván Pici Ekot, a Honfoglaló vezetőjét is. Magam azt képzeltem, hozzáértéssel, szívével, lelkével vezetgeti hatalmas karavánját, nyilván számos pozitív emberi tulajdonságával érte el, hogy ennyien lettek. Azt képzeltem, emellett segítőkész más karavánok vezetőivel, irígységnek, féltékenységnek nyoma sincs a lelkében. Hisz kire is lenne ő irígy vagy féltékeny, mikor messze-messze ők vannak a legtöbben - annyian, hogy lehetetlenség bármelyik karavánnak is utolérnie őket. Vagyis úgy gondoltam, ő már megteheti, hogy segítőkész legyen, annál is inkább, mert az ő pozíciójában egy ember már nem is lehet más. Ezrek figyelik minden mozdulatát, pusztán azért, mert ő a híres Honfoglaló-vezér - úgy gondoltam, ennek megfelelően ügyel is szavaira, tetteire. Egy mítosz élt bennünk egy ilyen "hírességről", ám ez a mítosz a napokban ledőlt, a "híresség" megmutatta igazi arcát. És ez az igazi arc hatalmas csalódást okozott az őt tisztelőknek, a rá felnézőknek, akik úgy képzelték, szeretettel irányítja népes csapatát. Rá kellett jönnünk, hogy bár valóban van benne szeretet, sőt, imádat - de nem az emberek iránt, akik bizalmat szavaztak karavánjának, hanem - döbbenet! - sokat emlegetett honlapjuk és az azt létrehozó "géniusz", vagyis saját maga iránt!

Az egész úgy kezdődött, hogy karavánunk egyik leglelkesebb tagja, Melvicia, aki szakszerűen, szívvel-lélekkel irányítja nálunk a toborzást, új ötlettel állt elő: kéne egy új, érdekesebb, figyelemfelkeltőbb meghívó a Tevékeny Tevéknek. Felajánlotta azt is, hogy megcsinálja, mivel sok-sok gyakorlás, kísérletezés után nemrég jött rá, hogyan lehet színes meghívót írni, ahol ráadásul be van linkelve a honlapunk és a karaván neve: vagyis, ha valaki a honlap címére kattint, oldalunkon találja magát, ha pedig a karaván nevére, megjelenik a kérdés: valóban be szeretnél lépni? – és aki az igenre kattint, hopp, már köztünk is van! Nagyon jó ötletnek tűnt, leegyszerűsödik általa a belépés, megsokszorozódik a belépők száma – ki gondolta, hogy ekkora vihar kerekedik belőle?

Történt ugyanis, hogy másnap reggel, alig pár órával azután, hogy elkészült az ominózus* meghívó, Hópihus, karavánunk egyik vezetője a következő írást találta a karavánvezetők fórumán a Honfoglaló karaván vezetőjétől, Pici Ekotól:

„Pici Eko [86204 AL], # 86204 = 1 # gazdája Viktor és Gergely, 2009-03-13 09:17:30 Problémás tartalom jelzése

Gratulálok, talicska, hogy egy az egyben lemásoltad a karavánmeghívónkat!! -.-"

Most már értem, miért Tevékeny Tevék... nagyon tevékenyen loptok, csaltok, hazudtok! Csináljátok csak tovább, meglátjuk, ki fog rosszabbul járni!”

Ezzel kezdődött hát a téboly, a nap végére hatalmassá dagadt veszekedés, melynek során sokan vizsgáztak emberségből, intelligenciából - ki így, ki úgy. Azt meséli el nekünk most Hópihus, mi is történt akkor pontosan, és ő, mint az egésznek egyik főszereplője, hogyan élte meg az eseményeket:

- Nem is értettem először, mi baja Ekonak (akit eddig intelligens, kulturált embernek ismertem, aki messze nem alacsonyodna ilyen vagdalkozós, „talicskázós” szintre) – arról nem szólva, hogy a meghívójukat életemben nem láttam, tehát sejtelmem nem volt, mit is „loptunk” mi abból a meghívóból. Kulturált hangon megírtam hát neki, hogy nem ismerem a meghívót, nem tudom, miről beszél, de azt, hogy „lopunk, csalunk, hazudunk", kikérem magunknak! (Aki az eredeti beszélgetés részleteire kíváncsi, olvassa le Patás Rami naplóját, ott talál belőle!) Ezzel elindult a lavina, egy eszeveszett, egész napos vagdalkozás vette kezdetét a részéről a karavánvezetők fórumán. Mivel tudtam, a Honfoglalónak két vezetője van, egy 21 éves fiatalember és egy 14 éves kiskölök, végig meg voltam róla győződve, hogy a kissrác próbál „megfélemlíteni”, ő fenyegetőzik. Ezt támasztotta alá a gyerekes düh, ami minden sorából érezhető volt, az észérvek teljes hiánya, az üres szitkozódás és a nullás szavazatok, amiket Hópihusra küldött – nem hittem, hogy egy felnőtt fiatalember egy másodpercig is úgy gondolja, egy nullás szavazat egy virtuális tevére bármiféle kellemetlenséget is okoz nekem.

Próbáltam leállítani a gyereket, hisz azzal, hogy mindez egy nyilvános fórumon zajlott (mint kiderült, széles közönség előtt), a helyzet nagyon kezdett elmérgesedni – talán nem kell mondanom, hogy nem a mi rovásunkra. Éreztem, ha ezt tovább folytatja a felbőszült kamasz, elveszíti eddigi (amúgy is ingatag) népszerűségének utolsó morzsáit is.

Ugyanis ahogy egyre több és több sületlenséget vágott a fejemhez, úgy egyre több és több levelem érkezett kisebb-nagyobb karavánok vezetőitől, hogy emberileg eddig se tartották Ekot sokra, de az, amit most művel, döbbenetes - hihetetlen, hogy lejáratja magát, nem tudja, nem érzi, hogy az ő pozíciójában ezt nem lenne szabad!

Tudtam, hogy baj lesz, igyekeztem leállítani a „vérengző” kis hörcsögöt (aki egyre inkább nevetségessé tette magát mind az én szememben, mind az egyre nagyobb számú, csendesen figyelő közönség szemében), de legalábbis rábírni arra, hogy ezt a nevetséges szócséplést ne nyilvánosan folytassa tovább, még inkább lejáratva magát – írjon levelet, ha akar, gondoltam, az köztünk marad, és legalább a népszerűsége utolsó foszlányai megmenekülnek. Nem hajlott a szóra, folytatta… Mi nem vitatkoztunk akkor, egyenrangú partnerekként, hanem egy begőzölt kiskamasz fújta a magáét, meg se hallván, meg se hallgatván „ellenfelét”. Egyenlőtlen volt a „küzdelem” már délelőtt – a kimenetele pedig végképp eldőlt, mikor kora délutánra a Tevékeny Tevék hírét vették annak, mi folyik. Nem akartam hinni a szememnek: először csak azok támadtak neki a harcias kiskakasnak, akiknek volt karavánjuk, tehát írhattak erre a fórumra, de rövid időn belül többen megjelentek, direkt létrehoztak egy-egy karavánt, hogy beléphessenek a karavánvezetők fórumára, megmondhassák Ekonak a véleményüket. Özönlöttek, egyik a másik után, jókat nevettünk tapicskával, mikor stílusa, neve alapján ráismertünk egyre-egyre! De nem volt elég a nagylegénynek - pedig akkor már nem szívesen lettem volna a helyében!

Tudtam, hogy le kellene állítani, még mielőtt végképp a sárba tapossa saját magát – de nem látott, nem hallott, szajkózta a magáét a sértett kis mitugrász!

Ezen közben az „igazi” karavánok vezetői is bekapcsolódtak az egészbe – nem írom le, milyen jelzőkkel illették a kis macskajancsit. Hihetetlen volt, ahogy az egész TC mellettünk áll, ő pedig ugrál tovább – mindenkivel szemben, egymaga.

A levelek alapján, amit nagy és ismert, vagy éppen kicsi és ismeretlen karavánok vezetőitől kaptam (és természetesen egésznapi, méltatlan viselkedése alapján), kialakult bennem egy kép a „híres” Pici Ekoról: egy fafejű, éretlen kis tacskó, aki ráadásul a végletekig nagyképű is. Volt olyan karavánvezető, aki arról írt, ő már rég nem hajlandó ezzel a kis paprikajancsival szóba állni; más arról, hogy őt is megvádolta: őt azzal, hogy a játékait „lopta el”; megint más pedig felajánlotta, hogy olyan meghívót készít nekünk, amilyet csak akarunk: képpel, színekkel, linkekkel, hisz számára öröm, ha segíthet másoknak, ha megoszthatja „tudományát” a többi karavánvezetővel. Jelzem, a meghívó azóta elkészült: színes is, kép is van benne, be is van linkelve (vagyis egy csuda lett!), amiért köszönettel tartozunk annak a "kollégának", aki kedvesen, türelemmel mondta el lépésről lépésre, hogyan csináljuk, bizonyítván ezzel, hogy a vélt vagy valós nagyság nem száll mindenkinek a fejébe. Az ő karavánja kisebb, mint Ekoé (nyilván, hisz minden karaván kisebb - egyelőre), de azt legalább ember vezeti! Tehát nem vagyunk egyformák - szerencsére. Szerencsére nem mindenki olyan, mint a listavezető karaván vezetője: egy kicsinyes, önmaga „nagyságától” elszállt, forró fejű kiskamasz….

De hisz még majdnem gyerek, nem tud még kulturáltan, felnőtt módjára vitatkozni – ezzel védtem őt, leginkább a többiek előtt, akik egy emberként támadták a kislegényt a karivezetők fórumán. De annyira butácska szegény, hogy még a népszerűségének maradványait mentendő felkínált szalmaszálat is visszautasította, hisz kisvártatva ezt írta a fórumra:

„Vikit békén lehet hagyni, ő ma egy szót nem írt ide!”

Vagyis, ha nem a kisgyerek volt, hanem a „felnőtt férfi” kettejük közül (hisz 21 év, az már felnőtt kor), az még sokkal-sokkal rosszabb – arra a butaságon kívül nincs más magyarázat – mentség pedig egyáltalán nincs.

Gerikém, kedves „kollégám”, így, innen megosztanék veled egy történetet a felnőttek világából (amibe korod alapján már te is bele tartozol, még ha viselkedésed alapján nem is) – végig ez a történet járt a fejemben, amíg a cirkusz zajlott:

Jómagam sok éven keresztül az ország vezető utazási irodájánál dolgoztam idegenvezetőként. Annyi idős lehettem, mint most te, mikor agy magyar turistacsoportot kellett külföldre kísérnem. Semmi félelem nem volt bennem, önbizalmam legalább akkora, mint a tiéd most, hisz a nyelvet magas szinten beszéltem, a nevezetességeket ismertem, mint a tenyeremet – úgy gondoltam (csakúgy, mint te most, itt), hogy én vagyok a király(nő). Ám csalódnom kellett, nagyfiú: lezajlott az út, rendben ment minden - ám hazatérvén valaki mégis panasszal élt. Szavait sose fogom elfelejteni, jó lecke volt, egy életre megjegyeztem: azt mondta, az becsülendő, ha valaki magas szinten beszéli az adott ország nyelvét, elismerést érdemel a hely, a műemlékek pontos ismerete – de hiányzott valami végig a 2 hét alatt – az emberi tényező; az, ami feledhetetlenné tette volna ezt a társasutazást: a jó hangulat, az az érzés, hogy jó ott lenni, éppen abban a turistacsoportban. éppen azok közt az emberek közt. És ezt én nem tudtam megteremteni - pedig az én kötelességem lett volna.

Akkor jöttem rá, hogy valóban kevés a tárgyi tudás, ennél több kell: valóban a legfontosabb az emberi tényező.

Vagyis lehet a Honfoglalónak bármilyen profi honlapja, fütyülhet is, táncolhat is – ha a vezető, mint ember, nem ér semmit, maga a karaván sem fog, ha mégoly sokan is vannak benne.

Hisz lám, mezei kis honlapunk ellenére (amit a nagy Eko vagdalkozásai hevében több alkalommal is csúnyán leszólt) ebben a „csatában” mi győztünk: emberségben, méltóságban messze-messze felülmúltuk a híres-neves Pici Ekot. Ismét megmutatkozott a Tevékeny Tevék összetartása és az, hogy a szeretet, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés többet ér minden hivalkodó honlapnál.

Ha most azt mondaná valaki, kapunk egy olyan honlapot, mint az övék, de adjam oda érte a Tevékeny Tevék szeretetét, kinevetném az illetőt! Adjam oda azt, mikor a kisebb lánykák sorban arról írtak, úgy felzaklatta őket ez az egész napos, meddő vita, hogy sírva fakadtak , még most is sírva ülnek a gépük előtt és „Eko nyakát legszívesebben úgy megcsavarnák, ahogy a mosogatószivacsot szokás” (ezen a mondaton jót nevettünk tapival, nagyon tetszett:D)? Vagy azt, mikor a kiskamasz fiúk azonnal felajánlották, hogy „hadsereget” küldenek Ekoék ellen? Vagy a nagyobb lányok megjegyzéseit, miszerint nem hagyják, hogy engem bántson egy ilyen kis majomparádé, mert az nekik olyan, mintha édesanyjukat bántanák? Vagy a felnőtteket, akik vérmérsékletük szerint ki-ki vagy a TC-nek írt, vagy ennek a kis mitugrásznak? Vagy azokat az egyetemistákat, akik felajánlották: abban a pillanatban feltörik a "világhíres" honlapot, ahogy én engedélyt adok rá? (Persze, nem teszik meg, megértették, hogy ez nem erről szól – nem szólhat erről.) Vagy azt, ahogy szó nélkül mindenki, akinek tevéje volt náluk, kivette azt onnan és "haza hozta"? (Ennek köszönhető, hogy ma reggelre már csak párezer pont a különbség köztünk és az előttünk járó karaván közt - vagyis mire ez az írás megjelenik, már bőven a 8. helyen leszünk. Haladunk szépen a toplista éle felé - ami most még elérhetetlennek tűnik... de valaha elérhetetlen volt a 9. hely is, és lám, most mégis itt vagyunk! Eddig úgy éreztem, nincs tétje, hányadik helyen állunk, de a történtek fényében most másképp látom: most nyilvánosan, mindenki előtt kijelentem: ha évekbe telik is, fogunk mi még a lista legelején állni! Most már csak azért is! Kíváncsi vagyok ugyanis, ha egy nyomokban hasonlító meghívó most ilyen indulatokat szült, akkor mi lesz... Eddig úgy gondoltam, ha oda jutunk, hát oda jutunk, ha nem, hát nem; de most már szeretném, azért, hogy lássam a "nagyvezér" arcát majd akkor - még egyszer hangsúlyozom: lehet, hogy csak évek múlva lesz ez, de időnk van!) Ezt a szeretetet és egymásért kiállást cseréljem el holmi cicomás honlapra?! Ott van nekünk a mi kis egyszerű honlapocskánk – Zsuzsi saját munkája, amit sok-sok tevékeny Teve szíve és lelke tölt meg élettel!

Ami érdekes volt, az az, hogy még másnap, sőt, harmadnap is tapasztalhatók voltak ennek a vitának utóhatásai:

Túl azon, hogy voltak, akikhez csak másnapra jutott el az egész cirkusz híre, tehát csak akkor teremtették le Ekot a karavánvezetők fórumán, megjelent ott egy Gyagya Tapicska vagy mifene teve – az egyetlen a „viharos” napok alatt, aki Eko pártjára állt. Ő azt állította, hogy tudja: mi lefizettük azokat a tevéket, akik kiálltak mellettünk – ez teljesen biztos, bárki elhiheti neki, hisz valamikor volt tevéje egy hétig(!) nálunk, csak az most tapi tiltólistáján van (vajon miért is?), egyébként pedig undorító, ami nálunk folyik. Rákérdeztem én, hogy mi olyan undorító, mi folyik nálunk – választ persze nem kaptam...

Ahogy nem kaptam Ekotól sem, aki vagdalkozásai hevében többször szintén megemlítette a nálunk folyó undorító dolgokat – amikre szintén egyhetes személyes tapasztalata során jött rá, és amikről, természetesen konkrétumot tőle sem tudtunk meg…

Erről most ismét eszembe jutott valami, amit óhatatlanul a büszkeségében megtépázott Ekonak címeznék ismét:

Azon a bizonyos napon beléptem én egy pici, pár pontos tevémmel a nagy Honfoglalóba, már csak azért is, hogy megbizonyosodjam róla, igaz-e a sok rágalom, amivel Eko illet bennünket: hogy a Tevékeny Tevék ott, az ő honlapjuk chat-jén hirdetik a mi karavánunkat? Miután megtudtam, amit akartam, kiléptem, „haza jöttem” a tevével, aki ezt a levelet kapta (szó szerint fogom közreadni a levelet is, a rá írt válaszomat is és azt is, amit az után kaptam a jó Ekotól – ezt másképp nem érdemes; a történet teljessége érdekében meg kell említenem azt is, hogy az illető tevére, miután teljesítette feladatát, nem volt szükségem, tehát az árvaházunkba tettem, ahonnan örökbe fogadta valaki - hogy azóta is nála van-e vagy tovább vándorolt már, az követhetetlen. Mint később értesültem róla, ez a valaki leszavazta Pici Eko tevéjét, aki ettől újra begerjedt és ismét nekem támadt - ismét nyilvánosan. És természetesen ismét olyan valamiért, amit el sem követtem... Itt mondom el még egyszer, hogy NEM TAPICSKA ÉS NEM IS ÉN SZAVAZTUNK ARRA A SZERENCSÉTLEN TEVÉRE, ez méltatlan lenne hozzánk, erre a szintre sose alacsonyodnánk - viszont, aki tette, annak a véleményét tükrözi, és szíve joga ezt kinyilvánítani, akármennyire is bosszantja a leszavazottat a dolog. Ja, és még valami: mi viszont nem bosszankodtunk, hanem jót nevettünk azon a sok-sok nullás szavazaton, amit utána tapicskára küldött a sértett Eko, csakúgy, mint az újabb vagdalkozásain a karavánvezetők fórumán.)

Tehát, Eko levele kilépésem után:

„Tegnap kiléptél a Honfoglaló karavánból. Ha van egy kis időd, írd meg nekünk, miért döntöttél így! Regisztrálva voltál a karaván honlapjára? Ha igen, mi nem tetszett rajta?”

Igyekeztem kulturáltan válaszolni rá:

„Olyan karavánt keresek, ahol nagy élet van, nem csak sok játék a honlapon. További sok sikert nektek - de én nem ezt keresem.”

És az ő válasza, ahol, feltételezem, ő is igyekezett kulturált lenni – bele se gondolok, ha nem igyekezett volna, akkor mit kapok:

„Akkor eléggé vak vagy, ha nem látod a chat-en, hogy mekkora élet van! -.-'”

„Undorító”, ami nálunk folyik? Hát, lehet, de azért ez sem piskóta - egy felnőtt fiatalembertől! Akkor már inkább legyek „undorító”, mint nevetséges: egy sértett kis pocok, aki még azt sem tudja kulturáltan tudomásul venni, ha egy teve más karavánt választ az ő nagyhírű karavánja helyett, mert adott esetben mást keres, mint az ő „világelső” honlapját…

Hát, tudod mit, mélyen tisztelt(?) Pici Eko? Ilyenkor örülök, hogy mások vagyunk – és ilyenkor még inkább azt érzem: nincs az a csúcs honlap, amiért én odaadnám a Tevékeny Tevéket! Köszönöm nektek, Tevékeny Tevék! Ismét bizonyítottatok – ezúttal nem is akármit: nem kevesebbet, mint hogy közösen még a nagyhírű Pici Ekot is le tudjuk söpörni; ami nem csoda, hisz amiből az ő nagy híre táplálkozik, az a pökhendiség és az önimádat, amiből pedig a miénk, az a szeretet és az egymás iránti tisztelet – egyértelműen bebizonyosodott, melyik ér többet.

Ismét büszkék vagyunk rátok, Tevékeny Tevék!

__________________________________________________________________

Utójáték

„Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik…” – ilyesmi történt azon a bizonyos napon, március 18-án, 2 nappal azután, ahogy az előzőekben említett események játszódtak.

Valaki feltörte tapicskát… Tapi maga nem kellett neki, „csak” a karavánt akarta… Egészen pontosan 4 perccel azután, ahogy kiléptem reggel tőle, ő belépett és egy körlevelet írt a tevéknek: Lépjen be mindenki a V.I.P. karavánba! – és feloszlatta a TTK-t… Egy pillanat műve – neki…, másfél év kemény munkája egy 12 éves kislánynak… És nem csak a 12 éves kislánynak: az ő édesanyjának is, rajtuk kívül 2.300 felnőttnek és gyereknek….

Egy szemvillanás alatt lett semmivé… Volt – nincs a TTK…

Nincs?! Félretéve a gyász, a tehetetlenség és a düh könnyeit, újraindítottuk a karavánt! Néhány óra alatt, az első estére közel 600 Tevékeny Teve volt ismét! Így most innen üzenjük annak az embernek(?), aki ezt tette:

„És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem” – él a karaván!!!

Hajrá, Tevékeny Tevék, építsük újjá meggyalázott karavánunkat! Nekünk együtt sikerülni fog – hisz ismét bebizonyítottuk: a Tevékeny Tevék együtt legyőzhetetlenek!

Ezt jól vésse az eszébe mindenki!

(Még egy megjegyzés:

Igazi „mesterhúzás” volt az illetőtől, akárki is tette, belekeverni a V.I.P. karavánt! Magam ismerem őket, tudom, sosem tennének ilyet, a TC egyik legtisztességesebb karavánja. Valaki úgy gondolta, túl gyorsan haladnak előre a toplistán, mi pedig túl sokak szimpátiáját nyertük el az elmúlt napok alatt – így két legyet ütött egy csapásra: bennünket fizikailag tett tönkre, őket morálisan, hisz azóta ők a „fekete bárány” sokak szemében. Mindenki ítéljen belátása szerint – de benneteket, Tevékeny Tevék, arra kérlek, hagyjátok a V.I.P. karavánt, ők ugyanúgy valaki rosszindulatának és embertelenségének áldozatai, mint mi!)

« Előző bejegyzés

Következő bejegyzés; »

Problémás tartalom jelzése