Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
2009-10-25

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		2009-10-25

Minden múlt. Emlék. Nyíló hervadás volt minden reménysugár. Amiben egy napja hittem,az ma megmásíthatatnul eltűnt. Azon gondolkozom, mit mondtak. Mikor hazafelé ültem a vonaton. Az immunrendszere gyenge. De a szíve erős. Aztán a szíve nem bírja tovább. Belekapaszkodom minden kis reménybe, pedig már vége. Mintha lenne választásom,mintha ezekben még lehetne hinni. Pedig már meghalt. Sírva keresem az okát, vájkálok a múltban, mi lehetne a megoldás. Megoldás egy már eldőlt kérdésre. És mikor rádöbbenek, hogy csak reménytelenül próbálom visszahozni az elmúlt napokat,heteket, mintha visszalehetne fordítani az időt, visszahozni őt.
Mikor anya bejött,megölelt. És sírva mondta ki a szót. Először csak átöleltem,és nem jöttek könnyek a szemembe. Hang sem a számra. Egy nagy üresség borított el belülről, és nem tudtam felfogni. Hogy tegnap láttam,és rámnézett, és most már nincs. Az én Papám:)
Sírtam. Mondták,menjek ki enni, de azt hazudtam,hogy már ettem. Mama bejött. Ölelt. Pedig neki a legrosszabb,mégis ő jött be vígasztalni. Mondta,hogy keressünk albumokat,és akkor itt lesz. Pedig ettől nem lesz itt. Akkora semmit éreztem,hogy azt képekkel nem lehet pótolni. Ültem és sírtam. Délután,mikor egyedül voltam,megnéztem a képét. És kértem,hogy maradjon itt. És azt hittem, ez is olyan,mint a múltkor és gyógyulni fog. Már akkor "felkészültem" a legrosszabbra,legalábbis a szemembe vágták,hogy gondoljak a szép időkre,amit együtt töltöttünk. Aztán elhittem, én naiv.. Elhittem,hogy ér valamit az imádságom, és ha az enyém nem is, de Nórié és Istváné igen.
Hogy lehet azt felfogni,hogy nincs többé? Hogy nem láthatom? Hogy ha beszélni akarok vele, a temetőbe kell mennem?
Apa hozza be a képeket. Hogy milyen vidám volt. Tudom én azt jól. Azt mondták,mikor itt voltak a bródyék,hogy én a papára hasonlítok. Én nem látom, de ennél nagyobb ajándék nincs. És tanár leszek. Olyan jó tanár,mint Te voltál, olyan, akit úgy szeretnek majd,mint téged szeretett mindenki. Önzetlen,mint te. Vicces. Segítőkész.
Papa én nemis tudom utoljára mikor mondtam neked,nogy szeretlek! Tegnap is csak annyit mondtam: Szia Papa!:) de remélem láttad a szememből.. hogy nagyon szeretlek.. minden karácsonyra rajzolni fogok neked! És kiviszem,megmutatom, és felrakjuk a falra, a másik mellé!
Te tanítottál meg tanulni. És érted fogok ezután. Te tanítottál meg malmozni,franciasakkozni,snapszerozni:) Minden ebéd után játszottunk valamit,akár még autós kártyákkal is,vagy olyan memóriajátékot. És mindig elújságoltam az egész háznak 5x,ha nyerni tudtam:) Ha meg te nyertél,akkor mindig kértem visszavágót,hogy ezért meg azért nem ért. Mindig azt mondtad ilyenkor: " A tudás,az tudás". Ha én nyertem,mondtam ugyanezt h "hát igeeeeeeen, a tudás az tudás:F". Szerettelek. Nincs már papám. Te voltál az egyetlen, és már te sem vagy. Legalábbis nem láthatlak. Nagyon fogsz hiányozni, és mindig,mikor összegyűlik a család, a hiányodtól lesz hangos a ház,mert már semmi nem lesz ugyanaz. És én sem. Apa mutatta a képet,amin a Nóri ballagásán vagy. És elszorult a szívem,hogy az enyémen már nem leszel ott. Pedig azt akartam, hogy büszke legyél rám! Mikor alsós voltam, hozzátok jártam enni és tanulni. Te kérdeztél ki, te segítettél, zrínyis matekversenyen is napokig gondolkoztál,hogy megfejtsd. Nálad tanultam meg akkor,hogy mindent megcsináljak aznap, és akkor nem kell az utolsó napon órákat háziznom. Talán te verted belém a tanulás iránti kötelezettséges, és nem is baj,köszönöm. Olyan rossz, hogy nem lehetsz büszke rám! Hogy az én ballagási képem már nem láthatod minden reggel az ágyad fölött! Hogy csak 17 éves vagyok. Pedig elképzeltem,hogy majd a gyerekemet is láthatod.. Hogy bemutatlak,mint a világ legjobb nagypapáját:)
Engem mért nem vártál meg? Hogy felnőhessek? Hogy Veled nőhessek fel? Mért csak 17 évet adtál?


áh..
reggel fél9kor bejön anya,hogy betudnám e fejezni a főzést,mert mama telefonált,hogy vigyék el a kórházba,mert a papának rosszabbodott az állapota és a szíve..nem bírja..
és nem tudom elhinni.. hogy megint elhittem,hogy minden megjavul,hogy beleéltem magam,hogy ha már felébredt,nézett,akkor minden jóra fordul.. eddig azt mondták,hogy a szíve erős,és a tüdővel van a gond.. most pedig már a szíve sem???? ezt nem hiszem el.. papa légyszíves ne csináld ezt velem.. ha már elkezdtél gyógyulni,akkor gyógyuld végig az egész hetet,hónapot,évet! erős a te szíved,mért beszélnek ilyen hülyeségeket???


anya hívott..hogy nagyon alacsony a vérnyomása.. tegnap 120-136 között volt és tökre örültem neki,hogy normális.
papa ne hagyd már magad!!


There she was, 5'3 a picture of my mother's mother
She showed me love, and all the ways of God
Her final days were spent in bed where she passed away
I won't forget her smiling face when she left us that night

But I still miss you
All the times we spent together
To hear you talk about the weather
I always prayed you'd get well soon
I wish my prayers came true
I know Jesus has the answer
And He's way bigger than the cancer in you
But I still miss you

If dreams came true, just one more chance to talk to you
And thank you for the time you spent teaching me the truth
A boy back then, I've grown up, now I'm a man
I can finally understand the things you said to me

But I still miss you
All the times we spent together
To hear you talk about the weather
I always prayed you'd get well soon
I wish my prayers came true
I know Jesus has the answer
And He's way bigger than the cancer in you
But I still miss you

I need some help to carry on
I need some strength to keep me strong...

félek a halottaknapjától.. félek,hogy nemsokára énis sírva megyek a temetőbe..de nem értem.. ha eddig javult,most mitől? mért kell visszaadni a reményt,hogy már teljesen beleéljem magam? mikor ott voltam és nézett,már a taknyom és könnyem is egybefolyt a maszk alatt,de nem akartam,hogy azt lássa,sírok.. mire gondolt volna?
barlowgirl. porcelain heart. acoustic.
why even cry?
this can't be the way..
mend this porcelain heart..of mine..

mért történik ez a rémálom velem??? engem ezerféleképpen tudnál büntetni! de ne vele!

papa..hiányzik a hangod.. már egy hónapja nem hallottam..és most meg itthon bőgök,de ettől neked semmivel sem lesz jobb.
kinézek az ablakon,és süt a nap. mintha csak egy boldog napnak kéne lennie.. de rohadtul nem az.. bárcsak zuhogna az eső.. kiállnék,hogy a könnyeket lemossa rólam..hogy ami belül van,az legyen kívűl is..vihar..
utálom magam,hogy próbálok boldog lenni, miközben egyszerűen nem lehetek az,és a nap minden percében egyedül kéne lennem és sírnom és imádkoznom érte..
hogy tegnap anya mondta neki: papa, itt a vica is.. decemberben lesz a szalagtűzője és majd eljössz te is.. és amit akkor éreztem.. hogy tudtam, nem jöhet és ezt ő is tudta.. de akkor még legalább reménykedtem,sőt,több volt ez reménynél.. elhittem,hogy legalább gyógyulni fog,ha lassan is, de "biztosan"..
szívből örülök,hogy nem táncolok,hogy nem lesz ruhám,mert belehalnék,ha ezzel a tudattal.. hogy rosszul van.. vagy.... ezzel kéne ott lennem.. főleg,hogy nélküle.. nemérdekel ez az egész szalagtűző,mert ez még nekem is csak teher most.. hogy bárki lenne ott a családombólm,mindenki rá gondolna,és én is..
papa.. nekem mindig te és a mama voltatok az örökkévalóság.. az örök.. akik nem halnak meg,nem lesznek betegek..
mikor kicsi voltam,mamának infarktusa volt.. rajzoltam neki egy gyertyát azt hiszem,és elküldtem anyáékkal,mert én nem mehettem.. csak azt tudtam,kórházban van, de nem értettem az egészet.. se a súlyosságát,se semmit.. csak annyit fogtam fel,hogy bátyámmal nem szabad veszekednem,nehogy megint megtörténjen.. most pedig.. életemben először megyek kórházba.. 17 éves vagyok,de még mindig olyan kislánynak érzem magam,aki bárcsak ne értene semmit.. bárcsak ne tudna az egészről.. de már rosszul vagyok minden telefoncsörgéstől..minden késői telefontól.. mikor kimegyek és hallom anyát sírni.. félek minden egyes alkalommal,mikor hozzá megyünk.. félek,hogy rosszul van,hogy úgy kell látnom,betegen,magatehetetlenül.. néha már azt gondolom,bárcsak meghalhatnék,hogy ő meggyógyuljon.. mert ki vagyok én.. 17éves senki,akit páran szeretnek talán,de felejthető.. ő pedig.. mindenkinek a minden,és annyira szeretjük.. ha belegondolok,hogy ő nem lenne.. akkor inkább már én ne legyek..
már mindenki kijött mellőle az intenzívről.. csak ő maradt..

papa..büszke voltál kicsit rám? tudtad,hogy szeretlek? tudtad,hogy te vagy a legjobbfej papa a világon? érzed,hogy mindenki érted sír? ugye tudod,hogy meg kell gyógyulnod????!!! ezeket a sorokat ki akarom törölni! azt akarom,hogy meggyógyulj,és elfelejtsem ezt az egészet,amit most érzek.. nem ezekből a naplókból akarok élni.. hanem a jövőből,és a részese kell,hogy legyél..

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat