Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
2009-10-29

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		2009-10-29

Ma hozzák haza a hamvait.

Kedves Vica!
Nem, nem szóltam még a tanárnőnek, és örülök, hogy így döntöttél, bár az is teljesen érthető lett volna, ha felmentést kérsz.
Nagyon sajnálom, hogy elment a nagypapád, és tudom, hogy ez életed első nagy csapása.
De biztos vagyok benne, hogy teljes értékű és nagyon szép élete volt mellettetek. Anyukád mondta, hogy szép kort ért meg, sokat voltatok vele együtt - ennél többre nem számíthat az ember.
Ha valaki egy tevékeny szeretetben eltöltött élet után idős korban hal meg, azt meg kell gyászolni, de bele kell tudni nyugodni a távozásába. Emlékeitekben úgyis veletek lesz. Maeterlinck A kék madár című drámájában van egy olyan jelenet, hogy a nagypapa és a nagymama felébred és kiül a kis ház elé, amikor az unokái rájuk gondolnak. Nagyon szép, olvasd el, ha még nem ismered.
Szeretettel
Erzsi néni

Azért kedves, és jól esett,amit írt. És ha most belegondolok, hogy ha akkor hal meg,mikor Pesten vagy akárhol máshol tanulok. Talán még rosszabb lett volna. Talán az unokatesóm még nagyobb bűntudatot érez nálam, hiszen pár évet Londonban töltöttek, és Pesten laknak,dolgoznak és még ritkábban jönnek Tolnára, mint a tesómék. Tehát talán még én láttam a papát az elmúlt években a legtöbbször az unokák közül. És lehet, hogy ezért hálásnak kéne lennem. Hogy mi nem költöztünk Sopronba, és nem csak szünetekben vagy ünnepekkor látogattuk meg, hanem minden hétvégén. Ez mind igaz, de akkor sem adtam neki annyi szeretetet, amennyit ő adott nekem. És nem a vele eltöltött idő mennyisége zavar igazán, hanem a "minősége".. Hogy régen, minden ebéd után leült velem kártyázni, malmozni vagy épp franciasakkozni. Akár egy csomó menetre is, addig, amíg nem mondhattam énis boldogan,hogy: a tudás, az tudás. Sőt, régen még a dédivel is snapszeroztam.. És azért ért talán ennyire váratlanul az egy hónapos kórház ellenére, mert mikor esténként elképzeltem, hogy milyen lenne, ha valakim meghalna, őt szinte soha nem képzeltem ebbe a helyzetbe.. Mert nem volt soha annyira beteg, egyszer volt a hátán daganat, de azt is leszedték. Mindig meggyógyult,semmi komoly. És ha belegondoltam, hogy előbb-utóbb valakimet el fogom veszteni, hiszen nem élnek 100 évig.. Akkor általában a dédim jutott eszembe, aki 90 is elmúlt. Hiszen ő a legöregebb. Talán ezért is, nemtudom.
Esténként egyre többet fuvolázok a papának. Nem nagyon engedtem, hogy eljöjjön a hangversenyekre, vagyis inkább ő nem jött, mert a mama sokszor ott volt. De arra emlékszem, hogy mikor nagycsaládos sportnap volt, mindig odajött a biciklijével a csarnokhoz:) és amikor futottuk a háztömböt, akkor kiállt a kapuba, ha hallotta a sok láb dobogását.. Néha még kihozott nekem cukrot is, és odaadta futás közben:D Pár éve, mikor a testvére meghalt.. Ő is olyan jófej volt, mint a papa. Vicces és aranyos és mindenkivel kedves. És az ő temetésén alig bírtam visszatartani a sírást,mert nem akartam, hogy az én bőgésemtől legyen hangos minden, mikor nem is az én papám halt meg. Pedig őt is szerettem. És most eljött az idő, mikor én búcsúztatom a papámat. Soha nem képzeltem el ezt igazán, hogy megtörténhet. Inkább azt, hogy majd az én gyerekemet is el fogom vinni hozzá. Pedig mire nekem gyerekem lesz. Kb 10 év vagy több. És akkor már 94 lenne. De akkor is elhittem, mert annyira biztos pontnak hittem. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy ilyen korán elmegy. Megnéztem a naptárat, anya azt írta bele, hogy: Október 25.: Apu fél 1-kor az angyalokhoz költözött. :(
Lassan kéne vennem még fekete ruhát.. Van 2 farmerom, meg 3 pólóm, amiből egyet nem veszek fel, meg egy ingem. Vagyis kettő, de az egyiket inkább hanyagolom. És egy fekete pulcsim. Vagyis kettő, de a másikat nem vehetem fel a kabáthoz,mert sokkal hosszabb.. Bár nem hiszem, hogy sokaknak feltűnt eddig, mert nagyon sokat hordtam alapból is feketét. Így is csak a fekete kabát,fekete cipő,fekete nadrág,amit látnak, és ez volt kb eddig is.. Néha rossz magamon végignéznem, hogy tiszta fekete vagyok, de jobb érzés, mint valami tarka ruhában lenni.

Hogy mi nekem ez a napló? Az életem. Most a mindenem. Egy "barát", akinek minden előtörő érzésem és emlékem elmondhatom, de nem kérdez és nem mondd véleményt. Magamnak írom minden egyes sorát, hogy emlékezhessek. Hogy mit éreztem. Olyan jó néha visszaolvasni. Előkotorni a múltat, amit másképp már nem hozhatok vissza. A vidám perceket, amikre mostantól sokáig kell várnom,hogy újra őszinték lehessenek. És mindig, mikor valami vicceset hallok, bűntudatom támad, kínomban már :D-ket írok, ami nálam már... nálam a :) olykor rosszabb, mintha :(-t írnék..olyan csendes elkeseredettség..tudom, hogy a papa vidámnak akarna látni, de mégsem tudok az lenni szívből..

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat