Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
2010-06-02

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		2010-06-02

http://greatnez.be/top10exam/funnyanswers.htm
lol

na. márcsak pár nap. nemakarom.. mindegy,mit húzok ki, a jót is el tudom cseszni.. mert parázok.. mindig.. mindentől.. amitől egy normális ember nem is, attól én igen. és ezt úgy utálom. hogy ha nem is tudom olyan jól a dolgokat, de kiállnék, magabiztosan (nem egón, csak úgy,mint aki tudja és ezért nem fél), és azt elmondanám, ami a csöppnyi fejemben megragadt, azzal is többre mennék, mint így..
már ilyeneken jár az eszem,hogy itthon tartok egy próbahúzást, és akkor vagy azt húzom ki, amit akkor is fogok, és ez egy Isteni help, vagy pedig azt már ki is hagyom, mivel ugye kevesebb az esélye,hogy még 1x ugyanazt kihúzzam. na ezzel sokat segítettem magamon,nem?:D
amúgy ilyenkor megvagyok.. de mikor lefekszem.. eszembe jut,hogy Neki nem mondhatom el, mit értem el és hogy mennyire félek.. nem csak a szóbeliktől, hanem az élettől, a Nagybetűstől, ami ezután következik.. félek egyedül lakni, mert néha megbolondulok magamtól-magamban, de mással sem akarok, mert egy csomó mindenről le kéne mondanom,ami a mindennapjaimhoz tartozik.. alapból is, egy emeletes házban nem ugrálhatok, nem hallgathatok hangosan zenét,nem nosztalgiázhatok a hillsong koncerttel,nem énekelhetek, főleg,ha valaki lakik velem,és ha most ezt elképzelem, akkor olyan szar.. na mindegy..
igazából pesthez "kettős érzelmek fűznek",hogy nyálasan fejezzem ki magam. egyrészt szeretem, nem tudom miért.. szeretek sétálni a hosszú utcákon,mikor süt a nap, csak úgy menni, bele a vakvilágba.. szóval amit az ember érez,amikor elmegy egy nagyvárosba és szabadnak érzi magát.. ez az érzés egy hónap után el is múlna.. aztán, ott lakik a két testvérem.. akiket egyre ritkábban látok.
másrészt pedig utálom. büdös,koszos, és tele van olyan emberekkel, akiket 2km-es körzetben elkerülnék.. már úgy kb 100x elképzeltem, hova szaladnék el, mit vágnék ahhoz, aki le akarna szúrni..(-.-"). kár,hogy nem járok magassarkúban, az elég jó szúrkálóeszköz lehet *elképzel*. szóval nem szeretem.. egyedül lennék ott nagyon.. itt kimegyek, és amerre járok, ismerős arcok,házak,utcák.. itt sétálhatok este a hóban, zenét hallgatva, énekelve,lehetek egyedül anélkül,hogy 2percenként a hátam mögé nézzek.. nem az én lelkivilágomnak való pest.. én nem szeretem az új dolgokat,félek tőlük, és ragaszkodok a régiekhez.. a régi életemhez.. a Gyerekkoromhoz.. amit lassan el kéne engednem, de nem akarom.. nézem a Képét.. félek attól,hogy milyen felnőtt leszek, és attól is,hogy nélküle kell annak lennem..
http://www.youtube.com/watch?v=0OIWymhNEbw&feature=related
ez megy most.. szinte minden este Rá gondolok, és közben csak sírok, hogy miért.. hogy miért ment el, én mért hittem, hogy meggyógyul.. mert hiába vagyok pesszimista,főleg magammal kapcsolatban, valahogy mégis optimista vagyok minden helyzetben.. tudom, furán hangzik, de így van.. féltem,hogy meg fog halni, de el nem tudtam volna képzelni,hogy tényleg meg is történik.. a máknak éltem, és rossz volt, de reméltem, hogy majd egy távoli holnap visszahozza a múltat, amikor még minden rendben volt.. mikor utoljára rám nézett.. nem húztam le azt a védőmicsodát,mert nem akartam,hogy lássa, már tiszta könny az egész arcom,folyik az orrom.. csak néztem, és ő is engem, és annyira fájt az egész.. pedig akkor még úgy tudtam,hogy javul.. aznap úgy jöttem haza, hogy meg fog gyógyulni.. és másnap.. ilyenkor tényleg szívesen meghalnék.. mert ugyan sok embert szeretek, de semmi értelmét nem látom az életnek.. hiába tanulok, ha mondanák,hogy egy gombnyomással vége lehet, megnyomnám. WHAT do i have, if i DON'T HAVE YOU?! így érzem.. de hálás vagyok, mert van róla videóm, hallhatom a hangját, láthatom élve.. sokan ezt nem mondhatják el, és nincs rosszabb érzés,mint amikor vissza akarod idézni a hangját, az arcát, de nem tudod.. akárhányszor láttad és hallottad, egyszerűen nem tudod.. a saját hangod hallod helyette, te adod a szájába a szavakat,amiket hallani szeretnél.. de remélem büszke rám.. vagy hogy lát.. igazából néha elbizonytalanodom ebben az Egészben, de ha nem hinnék, ha nem gondolnám azt,hogy valaki fentről vigyáz rám és mindenkire, látja,hogy sírok, hogy mit érzek és gondolok, akkor valószínűleg teljesen más ember lennék. ha nem hinném, hogy van,aki figyel az életemre és gondomat viseli, akkor már rég begolyóztam volna.. mert nem lenne,amibe kapaszkodhatnék minden kudarc után.. ami segítene felállni..továbblépni..remélni.. mikor az ember fekszik az ágyában, egyedül a sötétben, egy szomorú számot hallgat, közben könnyek szöknek a szemébe, azt gondolja: bárcsak látná valaki azt,amit én.. érezné belül ezt a fojtogatást,látná a sötétséget, a gondolataimat.. és én úgy gondolom,hogy valaki látja.. aki erőt ad minden naphoz, és akitől minden este új erőt kérek.. ez a szám is olyan szép.. úgy irigylem ezt a tizenakárhány éves vicát a képen.. aki ott állhatott mellette.. és örökre ott fog.. én pedig csak megyek, egyre messzebb.. nem akarom ezt a 17 évet elfelejteni.... hiányzol..

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat