Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
pestről

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		pestről

na bemásolom.
12.06.
Egyedül vagyok. Gondoltam hallgatok pár számot tanulás előtt. De úgy érzem,ebből ilyen "netnélküli" naplóírás lesz..
Sok szám van,amit akkor hallgatok, ha Rá gondolok. Sok olyan, aminek eddig más értelmezést adtam, más miatt voltak szomorúak, de most már csak miatta. Ha ezeket hallgatom, eltörpül minden gond az ő hiánya mellett. Mennyire semmitérő a szerelem? A barátság? Hiszen ha végük van, attól még a másik fél élni fog. Mi meg azért sírunk, mert nem szeretnek viszont vagy lecserélnek. Pedig mi még szerethetünk, a másiktól függetlenül is. Ez ezerszer jobb,mint olyasvalakit szeretni,aki már Nincs. Érezni, hogy mennyivel kevesebbek vagyunk így,hogy elvesztettük. Én legalábbis hihetetlenül értéktelennek és "jövőtlennek" érzem magam már egy éve. Mintha saját magamat is elvesztettem volna. Rengeteg közös volt bennünk és így, egyedül bennem, már semmit sem ér. Mint a váza,víz nélkül és a víz, váza nélkül. Ő volt a váza, ami megtartott engem, hibáimmal és jó tulajdonságaimmal együtt, és ahol összeértünk, ott volt bennünk valami közös, szinte egyek voltunk. De a váza eltörött, elhullott mellőlem, és én szétfolytam. Már nem érzem, hogy egész lennék, hogy jó lennék valakinek, aki, mindent látva is elfogad. Már nem érdekel rengeteg ember körülöttem. Több évem sírással telt el. És már bánom. Kit izgat a szerelem, ki fog érte sírni, sajnálni magát, de nagyon? Én.. NEM. Addig rajtam volt a világ fájdalma, amíg nem éreztem az igazi fájdalmat. Amíg csak annyi volt a baj, hogy nem szerettek viszont vagy bántottak. Ha nem azt mondták rám, mint aminek igyekeztem lenni. Most már tudom,hogy jobb voltam, mint amilyennek beállítottak és ahogy bántak velem. Mert érdekes módon ő tudott szeretni. Ő büszke volt rám. Nem szólt le mindenért, amit tettem vagy mondtam. Azt várta el, hogy becsületes legyek, és úgy éljek, ahogy tanította: elvek szerint. És ez az élet(mód), az egyetlen, amiben ő tovább élhet, amire büszke lehet fentről, és amit még érte tehetek. Hát megteszem, és a többi dolog már nem érdekel.
Azt mondják, az idő mindent enyhít. Szeretetet, gyűlöletet, fájdalmat. De kérdem én,ki fogja őt pótolni? Se szerelem, se barát. Pótolni igazából senki, de életben tartani, azt csak a családom. Második karácsony nélküle. És úgy félek,hogy a többieket is elvesztem. Mikor megyek le mamához.. A templom után berakok egy lassú számot, és végigbőgöm a maradék utat. Kihalt utca, sötétség, szél, de érzem, hogy ő is ott van. Ahogy ott van a kertben, kapálja a szőlőt,én pedig viszem neki a kannában a vizet, és szedem a málnát helyette; az étkezőben, ahogy rejtvényt fejt vagy az ebédet várja; a nappaliban, ahol tv-t néz; a szívemben, ahonnan nem tűnik el soha. "Ha becsukom fáradt szemem, tekinteted az arcomba vág". És tényleg. Megpróbálok felidézni minden emléket, akár a legegyszerűbbet is. Hogy mindig mondta, hogy az unokájáért mit meg nem tévő papa, hogy hozott nekem az ebédhez üdítőt, és hogy direkt megkérdezte az eladókat, hogy hol van az, amit én szeretek. Vagy az utolsó nap a kórházban, mikor még rám nézett, és, habár sírtam, tele voltam reménnyel. Aztán másnap anyáék elmentek, és délután azzal jöttek haza, hogy meghalt. Bejöttek az ajtón. Én gyorsan benyitottam a fürdőszobába kezet mosni, csak azért, mert féltem,mit mondanak. Hogy romlott az állapota. Mert láttam a mama nézését, és olyan furcsa volt. Aztán bejött anya is. Sírva mondta, hogy "Meghalt a papa". Én pedig. Csak álltam ott. Fel sem fogtam. Anya átölelt, én még csak nem is sírtam. A torkomban egy csomó lett, és igyekeztem minél előtt a szobámba menni. Becsuktam az ajtót, az ágyra borultam és sírtam. És közben ütöttem az ágyat, hogy "miért hagytál el? miért nem harcoltál?! miért hagytál itt? miért???". Bejött apa is, ő is vigasztalni próbált, aztán a mama is.. Hogy a szép percekre gondoljak.. Hogy mennyire szeretett engem.. De egyszerűen nem tudtam ezekre gondolni. Mert mikor mondta, hogy szeretett, annál jobban belémhasított a fájdalom,hogy akkor miért hagyott itt, és már nem fogom érezni a szeretetét. Dühös voltam rá,mert én elhittem, hogy meg fog gyógyulni. Egyszerűen nem hittem a rossz befejezésben. Mert előző nap még látott, és akkor láthatta a szememben azt is, hogy én várom, hogy meggyógyuljon és számítok rá. Olyan erős volt mindig, akkor most miért nem? Annyian szerették, hát ez miért nem adott erőt neki? Mintha rajta múlt volna..:) De nem tudtam kit hibáztatni.. Dühös voltam Istenre is. Rettenetesen. Hittem benne ezután is, de harag volt bennem. Hogy elvette az életem fontos részét, és ezzel a jövőmet is.. Hogy mennyire megnehezítette a mamám életét is. Hogy elvette a családot összetartó szeretetforrás egy részét. Ő volt az egyik, a mama a másik. Szívesebben lettem volna én is Kenessei, mert szeretetteljesebb családnak tartom, mint a Baksai ágat. Milyen jó lehetett anyának, hogy ilyen apukája volt, mint az én papám. Aki mindig mesélte, hogy kiskoromban engem tologatott az utcán babakocsiban, és jöttek a nénik, hogy megnézzenek. Magam elé képzelem, ahogy engem tologat, és közben néz, hogy "milyen aranyos unokám van, de szeretem".. De basszus, nem volt ott a szalagtűzőmön, a ballagásomon, a 18. születésnapomon. Ezeket vártam, hogy büszke lehessen rám.. Hogy jó érettségit írjak, és majd dicsekedhessen az egész diófasornak, hogy az ő unokája ilyet írt, a végére már az lett volna, hogy nem is 4, hanem 6 tantárgyból érettségiztem, és mind hibátlan lett:) Szeretett büszke lenni ránk.. Bárcsak több időt töltöttem volna vele, több történetet hallgattam volna az "ő idejéből", és bárcsak ne tettem volna semmi rosszat.. Bárcsak álmodhatnék vele, bárcsak felébredhetnék ebből a szar álomból, bárcsak ott lennék már vele. És hogy mit nem bírnék elviselni? Ha a mama vagy a dédi meghalna. Pedig 93 év után már jogosan félhetek minden nap,nem? És habár már nem igazán tud beszélni, csak hogy szervusz kislányom, hogy mi újság? én azt nem tudom.. mi volt az ebéd? én már meg nem mondom.. vigyázz magadra! De azért én mondom neki,hogy mi van velem, szurkoljon, ha meccsem lesz,és hogy majd egy hét múlva megint jövök! És mosolygok, hogy érezze,szeretem. Nem tudom már mással kifejezni sajnos. Pedig őt is nagyon szeretem. És én már tényleg belehalnék, ha meghalna. "De lassan újra feljön a nap.. Nélküled Semmi vagyok. "
Valami véget ért, valami fáj..
Ma volt hellas zh. Előtte kiraktam a tanár helyére egy csokimikulást. Mikor bejött, és meglátta, úgy mosolygott. Szóval szívből jövően,meg minden, öröm volt nézni. És habár rajtam kívűl tudják kb. 3an, hogy én raktam ki, akkor is jó érzés. Belegondolni, hogy majd otthon újságolja, hogy képzeljétek, zh előtt kaptam a CSOPORTOMTÓL egy mikulást,milyen kis szellemesek és rendesek. 100 emberre való szeretetet szerezni azért jó dolog.

12.08.
Nincs kedvem tanulni, vagyis van, csak előtte kiírkálom magam, még csak negyed 7.. Class FMet hallgatok, hát hova süllyedtem:D De jó, mikor beszélnek, tényleg hiányzik egy kis szocializálódás az életemből. Jó, az egyetemen van elég, de mikor "hazajövök", mintha egy barlangba jönnék. Se net (és bírom már 3 hónapja!), se tv, így marad a rádió. A mostani számot kivételesen szeretem.. A címét nem tudom, csak idézni.. " you are the best thing, that's ever been mine". Olyan kis "tinglitangli" szám:D Class Fm téma lezárva. :D
Régészeten megfájdult a vállam - de hogy mitől.. O_o - nem bírok hátrafordulni és ilyesmi..
Felvettem fél órát történettudomány órán:D Ezen pont csak pár vicceset mondd, de az utolsó órán végig felveszem,az biztos. Ha ezek a tanárok nem fognak már tanítani, az olyan furcsa lesz. Vannak páran, akiket nagyon bírok. Olyanok is, akiknek a tantárgyát nem bírom, de ők aranyosnak tűnnek. Akkor tartsunk egy kis tanárlest:
dr. Németh György AMÁDÉ. Háh:) Legjobb tanár ever. A stílusa utánozhatatlan. Amikor felviszi a hangját a vicces részeknél, ha kérdez.. :DDD És a beszólásai, amiket a füzet hátuljába gyűjtögetek szorgalmasan.. Napi Amádé.. :D Ha lesz időm, tuti beülök az óráira hobbyból..:D ß> (nem találom a másik relációjelet ezen a szerencsétlen laptopon..)
Takács Ádám. Na őt vettem fel ma. Szintén rögzítem az aranyköpéseit:D Nagyon szeretem az óráit, mert logikusan magyaráz, mindent alátámaszt hétköznapi és érthető példákkal, vicces, jófej.
Raczky Pál. Az őstörténet alapból nem rossz tantárgy, plusz törekszik arra,hogy érthetően magyarázzon, a keddi nap üdítő színfoltja ez az óra. "SZELLEMI SASMADÁR"
Kalla Gábor. Mikor megbeszéltük a vizsgaidőpontokat, nagyon rendes volt, kérdezte, hogy kinek mikor jó, és ha valakinek az egyik nagyon problémás volt, akkor próbált alkudozni a többiekkel. Az órája is jó, mond sok érdekes dolgot és ő is viccelődik.
Tátrai Szilárd. Kis balkezes. Becsusszant egy magyaros tanár is. Mindig is bírtam, de amióta megemlítette, hogy "vazsvár", azóta a szívemcsücske. Jó órákat tart (tiszta családi hangulat..:D), érthető példákkal magyaráz, és tényleg érdekes dolgokra döbbent rá (pl a most ennek a hatása alatt vagyok: add ODA az ellenőrződ. Nem úgy mondjuk, hogy add ide, pedig hát így lenne logikus. Az add oda esetnél áthelyezzük a központot a másik félre, és az ő szempontjából mi már "oda" vagyunk.. mindegy:D ). Mesélt már kb 3 viccet is az órákon. És a passzolás, hát jófej:D
Halmos Károly. Az óráját nem szeretem - csütörtökön, utolsó óra, már mennék haza.. De ettől függetlenül kis aranyos..:D Nem tudom, de az ilyen 40-50 fölötti tanárokat "kis aranyos"nak látom, lehet azért, mert nagypapa hiányom van..
Ruzsa Ferenc. Néha nagyon érdekes dolgokat mond, de az a filozófiaóra sokszor halálos. De őt is bírom, leginkább a télapóhoz tudnám hasonlítani:)
Dezső (Tamás). Dékánbácsi. Így a kurzus vége felé nem is olyan szörnyű az órája..:DDD Asszírokat ettől függetlenül még nem bírom, de be kell valljam, hogy sokszor humoros:D Pepsilight, asszír tigris, birodalmi expanzió, mikrofongerjedés, like.
Gazdaságos/antropológiás tanárnő. Nevét nem tudom, de áááááááááá:D Tiszta maffiózó:D Mikor először megjelent, napszemüveg,minden..:D Meg az érdekes harisnyája stb:D Nagyon jó dolgokat mondott, bár lehet, hogy az ő témája alapból is érdekes, de az előadásmódja is szimpatikus volt.
Mohay Tamás. A néprajz nem a kedvenc tantárgyam, viszont ő is jóindulatúnak látszik, próbál viccelődni és igyekszik érdekesen előadni az amúgy elég lapos témákat is.
Kulcsár-Szabó Ernő. Magyar II. Ő is aranyos, de az órákon néha nagyon elkalandozik, és teljesen elkanyarodik az eredeti témától, hogy fél oldalakat teszek zárójelbe utána.. :D Nem mellesleg totálisan elbizonytalanított a magyar minorral kapcsolatban..
Imre Flóra. quis insignis est. ha nyelvtanilag helyes is, de tartalmilag nem..:D Jól tanít és elég jófej, hogy a csisszes dogáimra mindig megadta az ötöstO_o De mindenen nevet.. Csak tudnám,miért..:D De ha jó kedve van, hát jó neki:D
Azt hiszem ők az említésre méltóak, többiekhez most nincs hangulatom.
Szóval egy csomó tanár fog hiányozni, és akkor fogok kiakadni, ha kevésbé jófej tanárok váltják majd őket. És persze a régieket szinte nem is fogom látni, dehát ez már nem gimi, itt maximum a diák """kötődhet""" a tanárokhoz, fordítva teljesen semleges.
Na egy óra sikeresen eltelt, megyek tanulni :P

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat