Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
Everytime I try to stand

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462
Everytime I try to stand

Everytime I try to stand
That's when I fall.

Elsőként egy kis A feleségem története mondandó-csokor.

Ez lehetne a naplóm mottója, de igazán.:
"S ezek a jegyzetek talán éppen erre valók. Hogy pótoljak velük valamit, minthogy annyi mindent elmulasztottam az életben. Mert semmit se tettem, és semmit se mondtam akkor és ott, mikor annak helye és ideje lett volna. Mit csináljak?"

"Vagy vegyük a feleségem esetét. Mert hányféleképpen kellene már értésemre adnia, hogy nem szeret engem? Nem elég az, amit eddig mutatott? S én még mindig azon töröm a fejem, hogy szeret-e? Mintha ki kellene kóstolnom a mélyét mindannak a keserű kétségnek, amelyet magamban gyerekkorom óta hordok: hogy nem értem, és nem is ismerhetem ezt az életet egészen."

"Meghaltam, ez az igazi elszántság - jelentette ki ez a pszichoanalitikus úr. - De mielőtt meghaltam volna, még egyszer erőre kaptam és elszaladtam. Még kaptam egy kis haladékot, még élhetek valahol egy kicsit, mint odavetődött idegen. És nem ez az igazi élet?
- És nem ebből áll különben is az egész? - kérdezte csupa diadallal. - Hogy újra meg újra haladékot kap az ember?"


"S még azt is elhatároztam, hogy ott... minthogy ott senki sem ismer, s nem követelik meg az embertől, hogy holnap is az legyen, ami tegnap volt - hogy ott bizony hallgatag ember leszek én. Mert úgy hatott rám ez a sok mindenféle, a hangok meg a szavak, főként a magaméi, hiábavaló mozgalmak és meddő erőfeszítés: megoldhatatlan tömkelegekké lettek a fejemben. S az a vágyam volt, hogy egy szót se szóljak most már, amíg élek."

"Mint látható, olyasmiket mondtam el neki, amit soha még. Ami pedig a legfőbb mondanivalóm volt ebben az életben. S én mégis képtelen voltam mindeddig kiejteni a számon. Csakis így és most, hogy nem kellett szégyellni magam, vagyis álarc alól, és félig tréfából - igen, ez így volt. Hogy éppen én nem mondhattam el neki semmit abból, amit egy idegen könnyelműen s pillanatok alatt odavet."

S a folytatás...

Annyira borzasztó dolog, hogy az ember az örömbe is belehal legbelül... Hogy megragadja a boldogságot egy másodpercre, de közben tudja, hogy a következőben már el kell engednie...
Hogy velem miért csinálják ezt, nem tudom. Szörnyen nehéz volt fél évig kibírnom, hogy minden számot, ami tetszett, minden dolgot, amit történt velem, magamban tartsak. És ne kérdezzek. És akkor csak így hirtelen, mintha amúgy teljesen rendben lenne minden, és nem öltek volna meg ezek a hónapok, kapok számokat, hogy biztos tetszene nekem... Most miért nekem mutatja, amikor van neki más, aki meghallgassa? Fél évig egy olyan számot sem talált, amit muszáááj megmutatnia, de most igen?
Mikor megláttam a "Szia :)"-t, rosszul éreztem magam. Féltem. Ha még ő is megtalálta a naplómat, akkor elásom magam - gondoltam. Aztán bűntudatom volt. Hogy talán jó barátként tekint rám. És ugye a barátokat le lehet szarni - pardon - ennyi ideig, és csak akkor kell elővenni, ha nekünk van szükségünk rájuk. És arra gondoltam, hogy úgy kéne viselkednem, ahogy egy rendes barátnak illik. És hogy miért vagyok ennyire önző, hogy miután eldobtak, nem akarok beszélni sem, mert csak újra álmodnám a múltat, de most fel kéne ébrednem. Önző dolog, de én nem tudok még a barátja lenni. Eljátszani, igen, eltudom. De én minden vicc és nevetés után egyúttal szomorú is leszek. Minden mosoly mellé gördül egy könnycsepp is...
Annyira rossz, hogy egy mondatától is olyan boldog leszek.. mintha kiszakítana ebből a világból és egy teljesen újba kerülnék... egyszerűen minden szép.. táncolok fogmosáskor.. mosolygok sétálás közben.. a legcsodálatosabb érzés a világon, és ennyire még sohasem éltem át.. egyetlen szia elég, és el is felejtem, min mentem keresztül nyár óta.. de tudom, hogy most ezzel a pár óra beszélgetéssel visszakerültem oda, ahol akkor voltam. és kezdhetem elölről. mint egy drogfüggő, aki szinte már leszokott, és egyetlen szippantás után visszakerül a legmélyebb gödör mélyére, és kezdheti újra a kapaszkodást felfelé...
és a legrosszabb az, hogy ha most idepottyantanák elém az én "lelki társamat", az sem érdekelne. én tényleg próbáltam érdeklődni azok iránt, akik rám írtak, és próbáltak velem beszélgetni.. de nem megy.. mert ragaszkodom ehhez az érzéshez és nem akarom elengedni.. annyira boldog voltam tavasszal, életem legszebb hónapjai voltak.. komolyan.. de már nincs sehol, én mégis az emlékeimbe kapaszkodok, azokra gondolok, mintha a megőrzésükkel valami maradna az akkori boldogságomból is. pedig nem. olyan, mintha minden napot félig álmodnék. és ez annyira szánalmas. :) mi lenne, ha egyszer az életben, de tényleg csak egyszer, olyan valakibe szeretnék bele, akinek nem egy eldobható szemét vagyok, aki nem csak időnként vesz elő, amikor neki épp jól esik? aki látni is akar engem?
és nincs "pofám" megkérdezni, hogy hm, ez jó szám, augusztus óta ezt kerested? hogy mi a büdös francért írsz most nekem? mert tudod, hogy én mindig itt leszek, mindig érdekelni fog, hogy mi van veled, és mindig boldog leszek egyetlen szavadtól is?! ha neked csak egy barát voltam, akkor is szemétség volt így lekoptatni. hónapokig nem írni, aztán meg mintha minden rendben lenne, írni, hogy ez az album biztos tetszene nekem.. köszönöm, hogy most olyan számokat szeretettél meg velem, amikről te jutsz az eszembe. ez tuti jót tesz majd nekem, mert nem hasít egy kés a szívembe minden pillanatban, mikor rád gondolok. high five!

az a remek érzés, mikor mindennél jobban szeretnél vele beszélni, és mikor megtörténik, azon gondolkozol, mennyire fog ez fájni és hogy mégis MI A FRANCOT CSINÁLSZ...

"but can't you see oh?!
maybe you were the ocean
when i was JUST A STONE."

Elengedtem hát, hogy megőrizhessem,
Mint pók a fonalat -:
Helyette - róla szőtt álmaimat!

Álmodtam róla egész életemben,
Kiálmodtam lelkemet, magamat.
S álmaimban most meg nem látogat
Soha, soha!


https://www.youtube.com/watch?v=aSgU0gNL2Ac
how long will i love you?
szeretem ezt a filmet..



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat