|
Gab naplója
Dennis [23808 AL], gazdája Gab
2004. november 25.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/23808
|
2004. november 25.
Pénz!
Miért kell mindíg rájönnöm hogy egy kapcsolat megint a pénzen múlhat...nincs egzisztencia, nincs lehetőség.
Tegnap megint az volt az érzésem hogy beülnék az autóba, teletankolnám és elhúznék...bárhová...egyedül.
Tegnap du-án körülnéztem mi a helyzet az anyagi hátteremmel és a 9 kerben található kiadó ingatlanokkal.
Az eredmény mindkét esetben katasztröfi. Kell egy lakás! Persze ezt ugatom inmáron 2 éve...de ha pénz nincs rá akkó mi van???
Nagyitól lesz majd, hallom a hangját...köszi Mami ilyen áron nem baj ha nem kell? Akkor inkább elvagyok még...munkahelyem vicces...
De hamarosan valahogy meg kell oldanom okosba, legfeljebb ki is adom rögtön...
Vagy házasság két gyerek és szocpol....jeeeeeee!!! Ez az ország tényleg a lehetőségek hazája!!! Miért hányok tőle mégis???
Persze volt lehetőségem, valószínűleg most szabadulnék de meglenne mindenem. Hagyjuk.
Tegnap este elindultam a Metrón és nem szálltam át a Deákon, hanem elnéztem az Europarkba...sétáltam ráérősen és fázósan...néztem az embereket miközben siettek...csak azt nem tudom hová? Az idő úgyse elég semmire. Úgyhogy gondolataimba feledkezve eljutottam a Saturnba és végigjártam.
Itt újra rájöttem milyen sóher vagyok. Kint már karácsonyt előjelző árusok árultak mindenféle hasztalan és drága díszt...erről eszembe jutott hogy mindjárt karácsony. Karácsony. Érdekes...régen mennyit jelentett ez az ünnep.... most meg nézem a bankok reklámjait hogy vegyél fel hitelt hogy a karácsony szupi legyen... ja bocsi én meg azt hittem a szeretet ünnepe... persze hazudnék ha én se estem volna már ebbe a hibába, de igyekszem!
Nem tudtam eldönteni hogy jól vagyok, vagy szarul, bánat-e az amit érzek vagy üres közöny a környezettel szemben.
Úgyhogy visszaszáltam a Metroba. Egy idős bácsi elalud könyvel a kezében...kiesett a könyv a kezéből...persze senki se vette fel, én is csak néztem. Aztán az idős bácsiról a nagyapám jutott eszembe és szégyenkezve lehajoltam, felvettem a könyvet és a még mindíg alvó bácsi ölébe raktam. A legszebb az egészben hogy az emberek szájtátva végignézték amint érzelemmentesen lehajolok a könyvért és utánna nosztalgiával és szerettel teli mosollyal visszarakom a könyvet a jogos tulajdonosának az ölébe.
Majd vettem a Kökin egy Gyrost...betoltam az arcomba és megvettem az új Lőrinc L. László könyvet hogy jobb legyen a kedvem...a kedvem jobb nem lett, de legalább olvasás közben nem gondolkoztam.
|
Problémás tartalom jelzése
|
