Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/23808
|
2005. február 25.
De megjöttem, de megjöttem...csökönyös alássan!
Egyem a szivüket gusztustalan!
Na hát ezen is túl vagyok, hazgyüttem Szekszárdi hospitálásból sé Bajai kikapcsolódásból...nem éreztem annyira jól magam mint várható lett volna, de nem panaszkodom! Na jó deeeeee...panaszkodom miért ne tehetném???
Szóval lefelé út az horror volt. Végig hóesés 3 óra alatt sikerült is megérkezni. A hely ahol Baján megszálltunk bent a szigeten, pont olyan volt amilyenre ifjonti gyermekkoromból emlékeztem csak akkor gyönyörű zöld volt és madárcsicsergéstől hangos, míg most télvíz idején csendes, nyugodt, de lehangoló.
A ház gyönyörű és volt minden...de voltunk ketten édesapámmal.
Na miért van az hogy nem vagy egyedül, mégis magányos vagy?
Nem tudom, ezt éreztem...másnap suli.
Éééééééééééééés hospitálás...ez azt jelenti hogy mivel tanár bácsi lesz belőlem, márha elvégzem ezt a nyamvadt iskolát, be kell ülnöm egy pár elméleti és gyakorlati órára. Ezt mindenki el tudja képzelni.
Beülsz egy órára és figyeled hogy tanít a tanár és hogy motiválja, felügyeli, szabályozza, a gyerkőcöket és én ezeket jegyzetelem.
Nem fogom leírni az iskola nevét, de a lényeg hogy egy Szekszárdi
középiskolában voltam ahol mint említettem a gyereksereg ha szépen fogalmazok, némileg kíhívásokkal küzedenek. Úgy mint kinézet és igényesség és hát Vágónál is az első kérdésnél esélyes hogy már telefonos segítséget kérnének ;)
Persze hogy öltönybe mentem megadva a tiszteletet...hibáztam. Olyan ritkán látnak öltönyös emberkéket hogy végig úgy néztek rám, mintha a Man In Black-bő gyüttem vóna.
Méghogy nem a ruha teszi az embert. Tom hogy nem vagyok egy világszám, de normálisan felöltözve és ezek között az emberkék között én lehettem vóna a helyi Bred Pitty is akár :)
Persze egy pár darabonként 16 éves roma lánycsoport kipécézett és nyomták a vakert, hogy húúúúúú bébi, cup-cup és egyéb látványos tetszésnyilvánítás...ezzel nincs is gond...de akkor azért már egy kicsit szarul éreztem magam, amikor az egyik elment mellettem és csendben csak ennyit mondott "Jó a segged cica!"
Naaaaaaaaaaaaa most akkor engem itten kóstolgatnak csókolom????
Háááá nem én vaok a pasi vagy mifene, vagy most épp csak egy kiló hús??? De ők még nem tudják hogy fogok itt én még két hétig tanítani és az arcmemóriám csodás :)))) He-he-he-he :)
Lenne még rengeteg mesélni valóm pl. arról hogy lerobbantam a Duna híd kellős közepén és az ebből adódó bonyodalmakról, hogy lehúztak onnan és mivel elegance voltam felöltözve a csóka meg is kérdezte hogy ügyvéd vagyok-??? :)és belevehetném azt is hogy minden este jól beballantines-oztam hogy tutira aludjak, hogy a teraszon macskák élték nem túl halk nemi életüket, amit csak apám jótékonyan harsogó horkolása tudott elnyomni, feltéve ha a konyhába a hűtő nem kezdett el zúgni, mint a Zetor traktor és hogy próbáltam mindezek a zajhatások ellen úgy tenni hogy a két kispárnát próbáltam darabonként a füleimbe gyömöszölni, persze hasztalan. Megemlíthetném hogy vidéken mennyire figyelmesek és segítőkészek az emberek és hogy nekem pesti köcsögnek ez milyen fura!
Belevehetném hogy magányomban egy rövidke verset írtam, amit miután öcsémnek elküldtem kicsit kiakadt, mert azt hitte ennyire szarul vagyok. Később visszaolvasva jaaaa hát nem volt üdítő a versecske, de hát ez gyütt ki....
Mi ez az érzés, mitől félek folyton,
S mi kaparja most is az én torkom?
A életem ahogy élem,
Vagy egy érem mit feldobni féletem?
De kérdésemre félek választ nem kapok,
Csak annyit hogy rettentően egyedül vagyok.
Egyedül egy szobában, társam csak a magány,
Nem szólok mert nincs kihez, csak könnyezek némán.
Aztán írhatnék arról is, hogy írnál...hogy megígérted hogy nem.
Hogy korrekt akarsz végre teljesen lenni, mert Ő megérdemli és ha nem tartod be ésszel azt amit ígértél, akkor olyan mintha a saját magadat bántanád...de nehéz mert....nehéz és kész!
De fontos nekem, nem fogom elveszíteni és ehez ez kell! ! !
És utánna úgy de úgy megdögönyözöm és megölelgetem és megsimogatom azt a édes kis fejét hogy csak na!!!!! :)))
A nap mondása ezúttal...
- Ferike, mi akarsz lenni, ha nagy leszel?
- Télen medve, nyáron tanár.
Jaaaaaaaaaa és el ne feledjem...már másodszor láthattam élőben Anita mosolyát és be kell valljam, hihetetlenül jóleső érzés korán reggel ezt átélni! ;o)
Köszönöm! ! !
Jópár naplómat visszaolvasva túl sokszor történik meg az hogy mivel a naplómban nem írok egyértelműen, viszont sokszor kétértelműen írok...tapintatlanná válok ezáltal és olyan embert bánthatok vele akit soha nem állt szándékomban, mert olyan dolgokba és eseményekbe amelyeknek nincs olyan jelentősége, mint azt néha bele lehet látni...megbántok mást, vagy olyat képzelhet ami nincs nem is volt és nem is lesz...tekintve hogy ezt szeretném elkerülni már abba is hagytam. Bunkó vagyok és nem gondoltam bele abba hogy amit félre lehet érteni azt teljesen jogosan más félreérheti és talán pont olyan akinek ez nem eshet jól...tekintve hogy én is ezt tenném ellenkező esetben!!! :(
|
