|
Gab naplója
Dennis [23808 AL], gazdája Gab
2004. október 26.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/23808
|
2004. október 26.
Nofene. Ehún a mai napi bejegyzetelés itten a tétova teveclubon. Tanútam ám sokat! Mötudtam hogy emígyen kő egy naplót böindítani heeee. Ímhol a vázlat.
Kedves naplóm.
Tegnap szxar napom volt. Mindegy.
Ma már sokkal jobb. Történt ez is az is. Mindegy.
Leszúrt a tanárom...azaz a főnököm. Mindegy.
Nem tudom mit akartam még írni, úgyhogy nem untatom tovább magamat se. Mindegy.
És tapsvihar! És jeeeee! Csak kretívan fiatalok, hisz ti vagytok a jövő nemzedéke...talán nem véletlen hogy ennyire sötéten látjuk a jövőt?! :-))) Fúj ez már tőlem is szemét volt!
Ehelyett én az ecceri csóka aki nem vónék egy makibroki (megjegyem ezt is ma tanultam!) ezekkel a stilisztikai, statisztikai, statikai vagy rozzant öreganyám tudja mivel...bocsi tugggya hogy milyen jegyegyeket sutba vágva fosom magamból...mán megen csúnyán beszélek! Szóval dőle belőem a történések hada. Persze nem mindíg emígy hanem sokszor amúgy!
Osz Mé? Hát Mé? Mé? Anyámé!!!
Há me nem kell aztat mindenkinek vágni hogy én mire gondolok...a magán dolgaimat emígyen elrejtve e sorok közt teszem világgá életem, érzéseim és kissebb-nagyobb
törtéseket amelyek olykor érdekesebbek néha meg kevésbé. Mindegy!
Figyu! Azé tanulok mi?!
Amit itt most leírok egy mese formájában kimondhatatlanul sokat jelent nekem és aki azt hinné hogy elviccelem téved...csak nem tudja miről van szó.
Szóval Eccer vót hol nem vót. Mindegy. :)
Vót eccer egy paraszt gyerök aki oly szegény vót mint a templom egere, de a kurva nénkiéjét azért olyan ezüst hintóval járt hogy a földesúr is megirigyelte. Pedig a földesúr ha tudta vóna hogy inge gatyája rámene erre a csudi hintóra, de még a családját is majdhogyn éhkoppra, meg koldusbotra jutatta. No ez a gyerök bankár vót. Vót bankár a fenét, meg az ördög vasporos valagát, még nindíg bankár az hogy a nyavaja törje ki!
No eccer történt hogy megszerelmesedett az ifjú.
De hát a hiba a dologban ott vót hogy a leánynak már akadt daliás kérője, emígy titkon kellet szőni a szerelmi szálakat a mesébe, mert hogy a lánynak beígérte a marcona kérő hogy úgy lefejeli ha mögcsalná őtet, mint kezdő hableány a korallzátonyt!
No szóval emígy történt hogy bánatukban összütöttek a konyhában valami finomat.
Először a széken ülve nagy szerelemben hímeztek hámoztak, majd már csak hámoztak.
Utánna a fiú megkérte a leányt hogy a borsot adja már oda a konyhapultról, de mivel a leány a helyzet forróságától úgy megszédült hogy meg kellett kapaszkodjon a konyhapultba. Így a legénynek el kellet kapnia a derekánál. Majd odarakták a már alaposan megpucolt és előkészített étket a gáztűzhelyre ahol a tűzről pattant menyecske olyan finomat főzött hogy a legény mind a tíz újját megnyalta, ja és szerelmetesen segített ő is kevergetni. Majd utánna figyelmetlenségből az étek a padlóra esett, úgyhogy ők is hoppsz le a padlóra hogy föltakarítsák. Majd a mosatlant még elmosogatták közösen a mosogatóban, de a menyecske rájött hogy ő biza most nassolna. Így nekilátott nassolni amit a legény párás szemekkel kísért végig...hogy az ő babájának milyen csodás étvágya van.
Persze a történet nem ily egyszerűen és boldogan ért véget, de már megbeszélték hogy legközelebb a legénynél főznek inkább.
Hogy mi lesz a mese vége? Vajon a szegény legény vagy a "marcona" kérő nyeri el a lányt azt nem tudom, de a leány szíve már a legényé és nem is adja vissza.
De ha a leány ezentúl nem hajlandó neki főzni az biztos hogy a szegény legényke inkább éhen hal bánatában, hogy szerlmetes mátkája íly csúnyán elbánt vele.
The End
|
Problémás tartalom jelzése
|
