Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/23808
|
Nem az én dolgom
Mégis, mivel fontos Ő, mivel már álltam a másik oldalon is és vannak ezzel kapcsolatos érzések, ezeket képes vagyok úgy átadni ahogyan azt hétfőn elmondtam. Pont úgy és pont azért, mert az vagyok aki.
És pont azért mert ő az egyetlen akiért képes vagyok ilyet tenni.
De napokon belül Dennis újra pihenni fog, mert szüksége van rá.
Talán furcsa lehet nincs köze ennek azokhoz az érzésekhez hogy valamit nem azért nem teszel, mert nem a Te dolgod és különben is kapja be, vagy pont azért, mert azt hiszed igen és kapaszkodsz. De sokszor nem minden fekete vagy fehér. Ahogy most se.
Van úgy hogy valamit bizonytalan időre tényleg félre kell tudni rakni, a túlélés miatt és azon nem elhanyagolható dolog miatt, hogy tényleg tudnod kell. Nem csak a másikról hanem magadról is. Hiába vagyok magabiztos, mert van miért. Életem eddigi legfontosabb döntése lehet ez ahol nem csak én, nem csak te, de akár egy család sorsa és boldogsága is múlhat ezen a döntésen ha úgy alakul. Ezért nekem is szükségem van erre az időre. S tudni hogy nem lehet kétség akár fél év múltán se egyik oldalról se.
Ha bármely oldalról úgy érzem egy csepp kételynek is van helye akkor tudom mit kell tennem.
Azokra a jogos kérdésekre a választ hamarosan megkapod. Miután a saját kérdéseidre is választ kaptál, hiszen ezek a válaszok csak egy ponton túl válnak fontossá, jelenleg nem azok. Mintha azt akarnánk tudni hogy milyen színű lesz a gyermek haja színe, amikor még azt se lehet tudni hogy milyen nemű és kitől lesz. Mindennek megvan a helye és ideje.
Az érzéseinket lehülyézni a legbutább dolog. A helyzet indukálta érzések, mikor döntési helyzetben vagy hihetetlen hullámvasútba rakják az embert. Szeretnénk hinni hogy mindig az van előnyben aki dönt. Igen. Egy oldalról mindenképp. A másik oldalról semmiképpen. Hiszen a döntéseink súlya olykor nagyobb teher mint elmozdítani a Himaláját. Akkor ha valamiben nem vagyunk biztosak. De! Egyszer én is tudni akartam. Nekem segített. Én megtudtam nagyon sok mindent. Hogy milyen ha igazi társra lelsz. Hogy mit is jelent ez valójában. És nem gondolati szinten. Hanem azon a megmagyarázhatatlan és irányíthatatlan dimenzióban ahol nincs másnak helye, csak érzéseknek, vagy azok gyötrő hiányának amiktől egyedül érzed magad akkor is ha nem vagy egyedül, akkor is ha ezt te akartad. De annak is örültem volna ha az ellenkezője bizonyosodik be. Bizony. De nem így lett, mert nem lehetett így, de kiderült és ez a legfontosabb hogy ki tudott derülni. De ehhez az is kellett hogy eldöntöttem megpróbálok komolykodni, mert játszásiból nincs értelme.
Senki nem mondja hogy nem szabad írni. Nekem se mondta senki. Mégis ezt éreztem. De nem kell és szabad büntetni magunkat azzal hogy azon érzések amik kavarognak bennünk amik...és közben próbálunk korrektek lenni, mert olyan fontos a másik. Engedni kell hogy érezzünk, hogy sajnáljunk, hogy gyűlöljünk hogy hiányozzon...hogy ha úgy érezzük, írjunk. Bármiről. Nem foszthatjuk meg magunkat a lényünktől, mert akkor hazudunk magunknak és ha magunknak hazudunk akkor mindenkinek hazudunk.
Természetes hogy hiányzom, ahogy az is hogy azt akartad ne hiányozzak és hogy tudtad is így érezni sőt még olyat is amiről te magad se gondoltad volna hogy képes vagy rá, hiszen ezeddig ez elképzelhetetlen volt. Pláne nem azt hogy másiktól függetlenül érezd ezt. Ez az érzés felszabadító tudom, hiszen átéltem. De nem állandó, még nem lehet az. Lehet majd ennek is eljön az ideje.
Talán a felesleges gondolatokat kell csak elzárni egy ideig. Mint például azt hogy egy ilyen érzelmeitől irányított Nő mint Te figyelmeztesse magát hogy az érzelmei fontosabbak, mint a gondolatai. És nem csak azért, mert látta a rossz példát és át is élte és ebből tanulnia kell, és nem is azért mert az érzelmek számára a legfontosabbak. A megoldás ettől sokkal egyszerűbb amivel egyszer úgyis szembesülsz. Nem vagy képes dönteni ésszel, hiszen itt ennek nincs helye és akkor ha ésszel döntenél mindenképp rosszul döntenél. Jó döntést fogsz hozni, mert a szíved hozza azt meg, az agyad bármit is gondol.
Az agyad már a legfontosabbat megtette..."adj időt és add meg a lehetőséget az újra, mert bizonytalan vagy"
Lehibernáltam, pedig "meg akartam ölni"
Mert bár az összes leveledet töröltem a második alkalommal amikor már azt hittem ezt a fájdalmat lehetetlen elviselni, rá kellett jönnöm. De el tudom és el kell. De könnyebbé tehetem magamnak. Ha nem ragaszkodok és megpróbálom amit sose kellett. Elengedni.
Két gombnyomás és több mint 3300 küldött és fogadott levél tűnt el egy pillanat alatt.
De Dennis más. Képtelen voltam megtenni. Ezért hagytam magamnak időt. Majd lehet eljön ennek is az ideje, de azt érzem, hogy élnie kell és amíg ezt fogom érezni, élni is fog.
Csak egy dologról szeretnék még írni, pedig mennyi mindenről lehetne.
A jogsi. Tudod, nem kell hogy rugdossalak. Nincs rá szükséged. Elég lesz annyi amit most írok.
Ha nem csinálod meg annak csak az lehet az oka hogy mégse olyan fontos, mint hitted korábban. Különben meg tudom hogy meg fogod csinálni elsősorban és ez a legfontosabb... magadért! És ha ez nem mindig elég, akkor azért is hogy amikor találkozunk azt lásd rajtam hogy még egy dolog van amit felírhatsz arra a listára amin azok a dolgok szerepelnek amikért nagyon büszke vagyok rád. (és nem csak én!) És igen, ez tud fontos lenni, hogy mit jelent ha az akiknek fontos vagy, büszkék rád és okkal.
Ezen felül csak arra kell gondolj hogy tudod...bármikor amikor kellek ott leszek melletted ez nem lehet kérdés...nincs az a helyzet vagy idő amikor nem.
2010-08-28
|
