Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Boszi naplója


Gyogyóóós [101402 AL], gazdája Boszi
2007-09-10

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/101402
2007-09-10

Hosszú volt ez a hétvége. Sok mindenre volt idő.
Sok mindent átérezni, emlékezni, átgondolni és persze fájni minden percben.
Nem csak az elvesztés fájdalma, hanem a felfedezés fájdalma is.
Mert fáj az igazság. Pláne, ha az igazság volt a jó, a képzelet a rossz. Aztán a képzelet elrontotta az igazságot is. Csak mire ezt megláttam, már összeomlott a világ.
Érzem, hogy szükségem volt/van erre a különlétre, kikerülni a hatása alól, bármennyire fáj is, de azt, hogy ez véglegesen van így, még nem tudom és egyelőre nem is erőltetem, hogy elfogadjam.
Az egyedül töltött órákban olyan mély, mellkas szaggató érzéseket éltem át, melyeket sem elmondani nem voltam képes, és azt hiszem leírni sem leszek.
Hatalmas, egymásnak ellentmondó érzések ezek, amik mellett a fájdalom alaphangként volt jelen.
Néha gyötrödő kétségbeeséssel, zokogással jártak, néha teljes nyugalomban adtam át magam a történteknek.
Túlságosan érzek még ahhoz, hogy tisztán lássak, de azt világosan érzem, mi az, amit én "elrontottam", hm.. ha ezt az ótvar nagy balfaszságot annak lehet nevezni..
De most éltem magam a pozitív érzéseket is, azt a mérhetetlen szeretet, ami vele összekötött, amiről nem is sejtettem ezelőtt, hogy ennyire..
Hogy valóban tetszik benne és szeretem benne azt a sok dolgot, amikről szinte sosem beszéltem és gondolkoztam, mert lekötött a folyamatos stresszelés.

Tudom. Az idő. Tudom, ennek így kellett történnie.
Hossszú hosszú napokból hetek, aztán azokból hónapok lesznek, mire.. mire nem tudom mi lesz, mire feldolgzom? faszság.

Egyelőre próbálom túlélni.. Persze mindenki nagyon nagyon jófejűl állt hozzám, hisz látták rajtam..
és ezt köszönöm is, nem éltem volna túl ezt a pár napot anélkül a néhány ember nélkül épp ésszel..


Murphy persze jelen van mindenütt. Ma reggel összefutottunk a metron. Hogy mit éreztem, azt hiszem nem kérdés, bénultan ültem mellette, de aztán, amit a fülembe súgott.. Nem tudom kommentálni.. felzaklatott..






Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat