Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Boszi naplója


Gyogyóóós [101402 AL], gazdája Boszi
2007-09-14

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/101402
2007-09-14

Azért írok naplót, mert segít.
és úgy gondolom, bárki írhat naplót, ha úgy érzi.
Nem figyelhetünk mindig egymásra, hiszen pont ebből lett sok sok gond. Hogy úgy figyeltünk, ahogy azt gondoltuk, a másiknak szüksége van rá és nem úgy és akkor, amikor valóban kellett volna.
( hm.. most is figyelnék rá..szívesen.. bár nem tagadhatom elolvasnám h írna és kínoznám vele magam, de akkor is így gondolom)
Tegnap hazaértem, persze hiába meséltem sztorikat melóból, meg mindenről, nem kerülhettem el Anyuval a beszélgetést.
Bár féltem tőle, mint kiderült, ő csak szeretett volna megérteni. Azt hiszem sikerült megértetnem vele.
Megértetni vele, hogy hiába hiszi mindenki, hogy mert "szerelmes", ezen kívül érzem azt, hogy Gábor lett volna az az ember, akivel le szerettem volna élni az életem.
Megértetni, hogy tudom, hogy mindketten hibáztunk, de valahol mégsem. Mert ennek így kellett történnie.
Így kellett történnie ahhoz, hogy ha egyszer még összehoz minket a sors ezzel az együtt töltött két és fél évvel a hátunk mögött iszonyatosan erős kapcsolatunk legyen és ne adjuk fel csak azért, mert most ez egy kicsit nem jó vagy nem tetszik.
PErsze egy kapcsolat lényege, hogy jól érezzük magunkat benne De hosszú távon a társ megtalálása,akivel a mindennapjaidat tudod megosztani, aki később a családod lesz, akivel családot alapítasz. Ehhez viszont - és ezt ma olyan könnyedén elfelejtük - sok sok küzdelem, csiszolódás, őszinteség, erő és szeretet kell. És akkor is vannak időszakok, amikor nem minden happy.

De az biztos, hogy ez a kapcsolat nem az a kapcsolat volt, alapjaiban voltak gondok, amiket soha nem akartunk és nem is oldottunk meg. Elbasztuk. Nem rágom magam, hiszen felesleges lenne. Ha emiatt elveszítettük egymást, akkor meg is érdemeljük. és ha emiatt nem fogunk boldogan együttélni, akkor annak így kellett lenni.
Bár az is lehet, ha nem vagyok túl szerelmes - hogy lehet annak lenni???- ha "normális" kapcsolatban vagyunk, akkor sokkal előbb vége, mert látjuk, hogy nem illünk össze.
Tudom tudom, megint ezen filozgatok, de sorry. Ezen még fogok is... :) Csak mert makacsságomnál csak türelmetlenségem nagyobb. És tudnom kell...
A vicces az, hogy pont azokat nem fogom tudni ide leírni, ami megadja a választ. Mert nem fogok Gáborról írni, nem fogom leírni, szerintem ő milyen.. de azt azért lefogom írni, hogy jól éreztem-e most egy héttel AZ után, vagy sem.
Anyu nagyon jól állt hozzám, bár eltér - nyilván -a véleményünk, de most először érzem azt, hogy hiába mondd bárki bármit, én fogom tudni és érezni. Nem mintha Anyu egy pillanatig is befolyásolni akarna, csak annyit kért, nem rágódjak és ne gondoljam, hogy az én hibám.. Nem rágódok.:)

Voltam ma dokinál. Kedvenc Doktorbácsim hörghurut vagy mit állapított meg, antibiotik muszáj vala.
Emellett persze, mint 100 éve dokibácsim, kérdezgetett.
Azt mondta, jól nézek ki, meg hogy tudja ő, hogy stram gyerek vagyok, megoldom az életem - ezt a melóra..
Aztán elmondtam neki is, persze 3 mondatban csak. Mire ő kicsit mesélt, de a konzekvencia az volt, hogy szerinte ma hamar feladják a párok, és nem érti -az ő fia is pl miért akar 6 év után szakítani - hogy mit várnak ma az emberek egy kapcsolattol és miért nem küzdenek egymásért az emberek.
Mondtam neki, hogy ma már nem dívik a jóság a szeretet.
Ma cink ha többet foglalkozol mással, mint magaddal. Ciki, ha tudsz és mersz támaszkodni másra.
és én meg hagytam, hogy elváltozzak..

Szeretem az életet. Szeretem a barátaimat, akik mind egytől egyik csodálatos, szeretnivaló egyéniségek.
Szeretem a munkahelyem - ezt kimondhatja el magáról??
és szeretem a Párom, akit gyávaság, gyengeség, és még kitudja mi miatt elveszítettem.

Türelmes leszek, és azt hiszem itt az ideje, hogy ne az legyek, aki folyton megértésre, vigasztalásra, gondoskodásra szorul - na jó néha, mert az jó:) - hanem felnőjjek. Nem, nem úgy, úgy nem is tudnék, mert azt kell mondjam nem hinném, hogy normálisnak mondhatom magam, hanem lelki erőben, tudatosságban és önszeretetben. Hiszen nincs okom rá, hogy ne szeressem magam.

Ahogy látszik, ma elég pozitív vagyok és határozott.
Tudom, hullámozni fogok még sokat, pláne ha kimegyek valami meccsre :)
De ez a pozitívizmus nem jelenti azt, hogy nem fáj, hogy nem hiányzik és hogy el tudtam engedni már teljesen, hm.. azt hiszem a fentiekből világosan látszik, hogy kurvára nem. Csak már régóta erre volt szükségem... és sajnos nem mertem meglépni - nem AZ-t, hanem a kevesebb együttlétet..

Lefagyasztotta.. Bár azt sem gondoltam, hogy fel fog jönni. LEhet, hogy akkor nem írok.. de jó ez így. és az is jó lesz, ha írni fog..

Vajon mellette tudnék ilyen lenni? és ha ilyen lennék, az jó lenne neki? Good question...



Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz
Sima tenyér a hátamhoz ér
Oh Csak játszik a szél
Tudom már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él

Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj...

Ahogy fölém nő az éj
Álmodni nem hagy a vád
Ha becsukom fáradt szemem
Tekinteted az arcomba vág
Szemed tüzénél megvakulok
De lassan újra feljön a Nap
Nélküled semmi vagyok

Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj......


Nem tudok eleget írni és beszélni róla, hogy ne fájjon annyira...
Ráadásul Judit...
Annyira szar ez most.. annyira szar...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat