Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
2010-06-03

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
2010-06-03

Na, lássunk neki! Nem szabad félni, nem szabad, félni, nem... szabad...félni... Nem megy! Ez nagyon durva. Mindenki ilyen a vizsgák előtt? De pont most adnám fel? Amikor idáig eljutottam? Jó. Nem adom fel, elmegyek, és majd meglátjuk, mi sikerül... Addig meg... Majdmeglássuk!

Más. Tanulj, vándor! Ne te légy a következő áldozat. Ha nem érted, tedd el későbbre! Ezt adom útravalóul. Végy belőle, s ha megszorulsz, segít e kis darab.

Valami, valami...

Valami kiszakadt belőlem.
Tán egy személy, vagy tárgy.
Egy kis rész. "Felőlem!"
Mondtam. "Takarodjon már!"

Mit érdekelt hová megy?
Semmit. Tán ez volt a hiba.
Így lett az egy kettőből törött egy.
Így került szegény a pokolra.

S most körbe járkálok. Nem értem:
Hová szaladt el e darab...?
Mit rontottam el? Hisz reméltem.
Reméltem. Mégis árnyék maradt.

Nem fáj e kis űr, mégis zúg,
Helyébe fájdalom nyilall,
Mint dühödt szerszám, ha üt, rúg.
Az űre a fülembe rivall.

Járkálok. "Hol van? Az Aki?"
"Hová tűnt?" Keresem mindenütt.
Mászkálok. "Valami, valami..."
Valami elveszett, s messze repült!

S tudod, mit? Jobb, ha tőlem tudod meg ezt a bölcsességet, minthogy az élet mondja meg neked. Én felkészíthetlek. De az élet - hogy egy bölcs szavaival éljek - kemény tanítómester. Először vizsgáztat, csak azután adja az anyagot. Ronda dolog ez, de így van. És ne félj! Ha a mélyponton vagy, akkor csak jobb lehet. Neked is, neki is, nekik is, holnap is, holnapután is, tegnap is, tegnapelőtt is, ma is. Mindig, mindenkinek. Csak vedd észre, hogy rossz úton jársz!

Megint más.
Nem mindig csak pesszimista vagyok. Éppen ezért ilyesmit is tudok írni.

Annyira

Amennyire én szeretlek, úgy szeretni mást nem lehet.
Jobban, mint a balatoni sirály a nyári szeleket,
S jobban, mint fehér hóvirág a zengő kikeletet.
Jobban szeretlek én, mint magát a szeretetet!

Amennyire én szeretlek úgy még a róka sem fiát,
Lelkem-szívem a gödör alján mindig tehozzád kiált!
A gödör alján forróhűsen egy hullócsillag száll reám,
A Te mosolyod húz ki mindig, Gyönyörű Gyöngycsillag leány!

Amennyire én szeretlek, annyira senkit sem lehet,
Elküldöm, hogy tudd, Kedvesem, ez a csuda szeretet.
Elküldöm, és remélem, hogy postám viszi a kék ég,
S letérdelve, lángoló arccal adom e verset eléd.

UPDATE: 2020.04.20: Vajon mit mondanék most magamnak? Ha hirtelen visszakerülnék önmagam mellé, és elbeszélgethetnék 10 évvel ezelőtti önmagammal, elmondanék-e neki mindent? Tudnék-e magammal kapcsolatban bármi hasznos tanácsot adni? El tudnám-e magamnak magyarázni, hogy érdemes lenne takarékoskodni, és hogy azonnal oda kell menjek dolgozni, ahol most dolgozom? Megfogadnám-e a tanácsomat? Elfogadnék-e magamtól bármit is? Rá tudnám-e venni magam, hogy az "idén" Agárdból bőven elég lenne hét nap? Ha megmutatnám a naplómat magamnak, hogy reagálnék rá?
És a legfőbb: Ha elfogadnám, most hol tartanék? Változna-e valami? Nem tudhatom... Már sosem tudom meg...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat