Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
2017-12-21

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
2017-12-21

2012-12-21, 2017-12-21

Rendhagyó módon nincsen cím. Nem véletlen: Ma van öt éve, hogy bánathozóval szakítottam. Azt hiszem este nyolc felé hívtam fel - hosszú ideig az utolsó alkalommal vezetékes telefonjukat... És a többit megírtam a "Tehát tegnapi nap vége" című bejegyzésemben.

Mit tudok tanácsolni? Semmit! Most jöhetnék azzal a közhelyes dumával, hogy ha úgy érzed, Ő az igazi, akkor sose engedd el, még ha menni akar is, meg két kézzel kapjál utána, meg a hasonló szövegek... Nem teszem. Én sem tettem elég vehemensen. Plusz... Ezt a bölcsességet már elsütötték a nagy öregek - szokás szerint sikerült félvállról vennem. "Velem ugyan nem. Hat év után ugyan nem. Mindent megoldunk, BIZTOS nem." Ahhhaaaa... :D Mégis bekövetkezett. Mint ahogy nemrég egyik barátomnál is... Ők is szétmentek, pedig 2013-tól együtt voltak...

Szóval itt állok. Vannak terveim, vannak céljaim. Van jóóóféle állásom. Van kétféle bakancsom, az egyiket nemsokára lecserélem. Van kétféle cipőm. Ebből az egyik Vans. Van számítógépem. Laptopom (nemsokára hozom a szervergépet is). Okosfonom. A mindenféle csellentyűcskéről nem is beszélve. Megengedhetek magamnak egy egészségesebb étrendet. VAN fedél a fejem felett. Remek könyveket olvasok. Elvileg minden halad előrefelé. Most már b-tervem, c-tervem, zs-tervem is van. Igazából majdnem mindenem megvan, amit szívem kíván ezen a hatalmas világon.

Egyvalaki mégis hiányzik. Cserébe, hogy látszólag mindenem megvan az, akit igazán szerettem nincsen mellettem. Nem is igazán tudom, hogy szeretem-e még őt egyáltalán. Zsiráfné nagyon okosan mondott egy olyat, hogy lehet nem is a lányt akarom, csak az érzést... Nem tudom. De tényleg nem. Az árulása fáj. A sértéseit még el tudom engedni a fülem mellett. Én is tudok nagyon tapló lenni. És sajnos voltam is nem egyszer...

De hogy letagadjon olyan, akivel hat éven át mindenemet megosztottam, azt nem fogadom el. De senkinek sem. Azért nem egyszer kiálltam érte. Azért visszarántottam a kocsi elől. Ha lelki problémáit nem is tudtam megoldani, azért ott voltam és meghallgattam - még ha semmi okosat tanácsolni nem tudtam... A magamét úgy érzem, megtettem. Ismét mondom: NAGYON sok dolgomon kellett volna változtassak - amíg volt rá lehetőség. Féltékenység, zárkózottság, hirtelen harag, egoizmus, agresszivitás... Mind elrontják a legszebb kapcsolatot is. Azt javaslom hát mindenkinek, hogy EZEKET az érzéseket kerüljék el.

A első kettő talán azért jön mert szarba sem vettek, és hittél másoknak. Vagy mert pofára estél párszor. Ezúttal más lesz! De ehhez TE is kellesz. :)))
A harmadik orvosolható az előző kettő elhagyásával, illetve a negyedik egészséges mértékű csökkentésével.
A negyedik... Fogd fel, a bolygórendszer nem körülötted kering! Lehetsz jó fej, megnyerő, stb. De ettől még nem biztos, hogy te vagy mindennek a csúcsa-teteje. Bármikor adódhat bármilyen helyzet, amivel nem tudsz mit kezdeni. Ez nem baj: Ha visszább veszel az arcodból, akkor nem koppansz akkorát, másrészt pedig tudsz az emberek felé fordulni segítségért - mert nem majom módjára viselkedel. Fogadd el, nem vagy tökéletes! Mindenkinek van valami hendikepje - ezen a munkahelyen nagyon sok hiányosságom derült ki. Ha tudod, min kell változtatni, akkor a dolog már félig meg is van oldva. :)))
Agresszivitás... Ha az első kettőt kizárod, az már félmegoldás. A másik: Gondold végig: miért félsz? Mitől tartasz? Van-e valságalapja? Ha nincs, akkor nincsen okod félni, nincsen okod agresszíven lereagálni akármit is. Ha van valóságalapja, jó ha felkészülsz. De a hídon akkor tudsz átmenni csak, ha ott vagy. :)))

Igen. Katyvaszosan fogalmaztam. Mindenki válogassa ki azt, ami szerinte igaz rá.

És hogy hogyan tovább? Nem tudom. Legszívesebben felhívnám. Elmondani neki, mire jutottam vele meg velem kapcsolatban. Félek azonban, hogy még nagyobb bohócot csinálok magamból, mint amekkora TÉNYLEGESEN vagyok. Tudom. Ezt az egó mondatja velem. De jelen pillanatban pengeélen táncolok élet és halál között. Szeretném, ha most nem akarna meglökni senki a halál felé. Itt már az életemről van szó. A lány nem tud élőszóban fogalmazni. Nem tudja a hirtelen helyzeteket kezelni. Nem akarom lesokkolni. Sem azzal, hogy szeretem, sem azzal, hogy lényegében az ő szavai döntenek életem további folyásáról.

Tisztára olyan ez, mint egy háború. Az ember nélkülöz, próbál túlélni, próbál magának teremteni egy szelet édenkertet. Nyilván, az ember adaptív állat. Relatíve hamar hozzászokik ahhoz, hogy szar neki. Hozzászokik a nélkülözéshez. Kiélesednek az érzékei. Tudja, hogy mit tegyen, és mit ne - már ha élni akar. De nem látja a végét. Nem tudja, meddig kell még harcolnia. Mikor kötik meg a várva várt békét. Ki kell tartania kőkemény vasakarattal. Ez hajtja előre. De a legfontosabb kérdésre még a békekötést követően sem születik meg azonnal a válasz: Békeidőben tud-e majd TÉNYLEGESEN békében élni?

Na EZ a nagy kérdés. A nagy kérdés, amire egyelőre nincs válasz. Egyelőre...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat