Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Fájni akartál...?!

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Fájni akartál...?!

2021-03-17

...akkor érezd magad újra otthon! Ha neked ez ízlik, nézegessed csak azokat a képeket, amiktől öngyilkos gondolataid támadnak. Ha erős akartál lenni, akkor íme! Itt a lehetőség! Én nem állok az utadba... Csak tessék, tessék belépni ebbe a múzeumba! Itt minden szépen ki van állítva,dátum szerint kronologikus sorrendbe van állítva, amit csak elvesztettél! Ne aggódj! Az árát ráérsz utólag is megfizetni!
Itt látható az élet, ami neked nem volt elég jó! Na persze, mindenki más hülye, ugye? Nem baj! A tárlatvezetés feltár majd mindent, amit csak akarsz. Ó! Eger! Ugye milyen csodálatos? Vagy Bánhida... Ugye milyen szép szivárványt láthattál? Nem volt elég jó a jó? Itt ezen a képen például egészen sínen voltál! Egész vidámnak tűntél! Az is egy jó kép! Ugye szerettél azzal a társasjátékkal játszani? Ne aggódj, az is itt van a múzeumban! Látod? Még az utolsó hexatérkép is ott van. Látod? Debrecenben is jártál - persze arra már nem emlékezhetsz! Nem történt semmi. Nem volt dicsőséges a bevonulás. A villamosjegyek? Sajnos a tisztogatást nem élték túl... Azt hiszed, jól érezted magad? Illúzió. Bebeszéled magadnak. Ezek a képek tavaly ilyentájt készültek. Nagyon jól megragadja a lényeget, nemde? A tavasz örökzöld téma, hiszen van mibe kapaszkodni, ha a tél túlságosan hideg volna... A fotós sajnos nem beszámítható, noha annak idején szívesen beszélt a képekről, amit készített. Hogy most miért nem? Mondanám, hogy kérdezd meg, de nem igazán találjuk. Nem nagyon beszámítható, de hát szakmai ártalom... Na mindegy is. Hogy vannak dolgok, amiket elfelejtenél! Vannak dolgok, amik értékesek! Hogy nem akarsz rá emlékezni? Neeeem. Hiszen erre való az a bizonyos múzeum!
(Mondja nekem ezt fél órája folyamatosan a tudatom...)

Plusz... Típusokban gondolkozik az ember. Igazából mindenkinek van egy következetes világnézete. Világlátása. Én sehová nem illek bele. Létezik, hogy nem vagyok... Semmi?
Neeeeeem. Ez hazugság. Kevesen csinálták ezt utánam, amin keresztülmegyek. Az ő lábnyomaikban járok, az őáltaluk kitaposott ösvényt járom. Közben napról napra egyre erősebb vagyok. Súlyos terhekkel tele zsákot cipelek, súlyos keresztet hordok. Valahol a zsákomból kiesett az életkedv, kiestek a nagy tervek, kiesett a vágy a családalapításra, a vágy arra, hogy utódokat nemzzek. Ezúttal útra kell kelni. De végképp. Nem élhetem más életét. Nem élhetem más vágyait. Nem élhetek azért, hogy más az ÉN kemény munkámból profitáljon. Nem élhetek más kénye-kedve szerint. Elfelejtettem, milyen otthon lenni. Lakcímem van ugyan, de otthonom nincsen. Már otthont nem is feltétlenül akarok. Csak legyen egy zug, ahol álomra hajtom a fejem, ahol nagyritkán meg tudok pihenni. Nem akarok többé alkalmazkodni. Nem akarok többé erőn felül teljesíteni, csak mert MÁS nem bír a picsáján megülni. Most már magam maradtam. Mindig egymagam - de sosem egyedül. Tehát semmi volnék? Ó nem. Távolról sem.

Furcsa álmom volt valamelyik nap... Nagyanyám, és apám még éltek, és nagyanyámat nem tudtuk elérni az idősek otthonában, ahol élete utolsó 13 évét élte le. A telefonszáma megszűnt, és apámmal nagyanyám keresésére indultunk, de akárhová mentünk, sehol nem értük utol. Nagyanyám kedves, öreg alakja minduntalan gyorsabb volt nálunk. Mire az egyik helyre elértünk, addigra már sosem volt ott. A szobája üres volt - noha tudtuk, hogy ott lakik. A sok kedves tárgyat, mintha a föld nyelte volna el. Azt hangoztatta az idősgondozóknak, hogy nem keressük eléggé, és nem fontos nekünk... Vádolt. Szomorú volt. Bántotta a hiányunk. Bántotta, hogy nem vagyunk az életében. Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt felébredtem volna.

UPDATE: Megírtam egy levelet, amit még nem akarok elküldeni. Ha az utolsó rostok is elszakadtak, akkor. De akkor mindenképpen.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat