Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Gondolatok az Újrablog napján

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Gondolatok az Újrablog napján

2016-03-03

Őszintén szólva nem tudtam, hogy írok-e ma. Akartam nagyon, mert elvégre egy évben csak egyszer van Újrablog-nap. :))) Hát... Végül is írok. :D

Eltelt egy újabb év. Két éve indultam meg a világba. Először az árnyakban bujkálva, mert azt hittem van mitől tartanom. Aztán egyre inkább kiderült, hogy nincs mitől. :))) Ha az égiek velem, akkor ki ellenem?

És mi változott egy év alatt? Sok minden. Újabb tanulópénzek, újabb helyzetek. Csoportvezető-helyettesi beosztás. Új arcok. Új nevek. Újabb problémák. Új harcok, új küzdelmek. Aztán... Új munkakör. Újabb nehézségek. Kiderült, hogy mennyi mindent nem tudok még. Hogy mennyi a hiányosságom, amit nem tanított meg nekem senki sem. És persze nehézségek a családommal, barátaimmal. Egyre inkább idegenedtem el azoktól akik szeretnek, és akiket én mindennél jobban szeretek. Ez nem jó. Sokaknak köszönhetem azt, hogy most itt lehetek, ilyen körülmények között. NEKIK feltétlen hálával tartozom. Ha ők nem lettek volna - szégyen, vagy sem - most ott hevernék valamelyik árok partján, vagy túlgyógyszerezve, vagy felvágott erekkel. Már ez az opció érvényét veszítette. Vannak időnként flashback-ek. Szoktam is ilyen témában verseket írni, aki olvassa a blogomat, az tudja is. DE nem. Mára már vannak céljaim. Sejtem, mi végre vagyok a világon. Ismerem hibáimat, ismerem erényeimet. És mára azt is tudom, hogy én is tele vagyok hibákkal. Súlyosabbakkal, és enyhébbekkel; hosszan kihatókkal, és rövid ideig tartókkal. Rájöttem, hogy annak idején, amikor írtam egy verset exemnek, és taglaltam benne az egy tál lencse esetét, azt nem ő, hanem én ettem meg. Feladtam az akkori jövőképemet egy szánalmas illúzióért. Egy olyan illúzióért, ami egy, a természetemtől teljesen távol álló életformát ígért nekem. Cserébe mindenem elveszett. Akkor és ott mindenem. És ekkor kiderült, hogy kik is az igazi barátaim. Emberek jöttek-mentek. Igen. Volt, akivel ÉN szakítottam meg a kapcsolatot. Mert lelki nyomorúságomat pofátlanul használta ki önző céljai érdekében; vagy mert súlyosakat csalódtam benne, és kiderült, milyen szaralak; vagy egyéb okokból. Voltak emberek, akik velem szakították meg a kapcsolatot. Ez nem baj, valamit biztosan rosszul csináltam.

És ami a legfontosabb: Ismét megtalált egy mély szerelem. A lány - noha vannak vele súlyos gondok - megmozdított bennem valamit. Valamit, amiért érdemes betegen is a dögnehéz ládákat, bútorokat, dobozokat, matracokat letornázni az emeletről a földszintre, majd raktárba, és hozzá fel. Minden hülyesége ellenére imádom őt. És Ő kell nekem. Nem más. Hiába csinál ostobaságokat, nekem CSAK Ő kell. Azt hiszem, az a szerelem fogalomkörének egy másik megközelítése. Vannak, akikért meghalni érdemes. De vannak, akikért ÉLNI KELL. Ez a lány ilyen.

https://www.youtube.com/watch?v=a0j63hrc2oQ

Ha már két tonna(!!!) anyagot mozgattunk meg... :D Itt figyel előttem két kiürült sörösüveg. Ennyit megérdemlek egy nehéz nap estéjén.

Végezetül annyit, hogy nem adom fel, történjen bármi. Nem adom fel, így maradok ember. (Wantedék után szabadon). Nem fogom az ellenségeimnek, ellenfeleimnek megadni azt az örömet, hogy a síromat köpőcsészének használják! Nem adom meg a világnak azt az örömet, hogy elveszítsen engem. Élek, és élni fogok.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat