Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
2011-03-17 :'(

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
2011-03-17 :'(

Egy szomorú, de tanulságos történet...

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.

Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi.

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog.

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit.

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit.

El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit.

El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Stopstopstop!!!!!

Szerencsére ez nem történt meg, de akár meg is történhetett volna. Minden a két fél hozzáállásán múlik. Ez "csak egy" társadalomkritika akart lenni. Hogy végre mindenki szedje össze magát, és mondja ki amit gondol (persze jó értelemben). Most... Szerintetek is jobb egyszer egy kicsit több energiát befektetve eredményt elérni, mint éveken át plusz köröket futva, szépen lassan kimerülni, és elrohadni? És ha mindez még nem elég, eredmény nélkül? Mennyivel jobb lenne tényleg egyszer szerelmet vallani (akármilyen nehéz is tud lenni)! Legalább ha tudom, hogy a másik esetleg nem csíp, akkor legalább nincs az a rohadt bizonytalanság... És nincsen depresszió, öngyilkosság, nincsen utána töprengés naponta 22 órát, hogy mit kellett volna másképpen tenni. Baromi szar tudni, hogy sokan nincsenek azon a szinten, hogy rájöjjenek, hogy nem szabad mindent hagyni, hogy úgy puffanjon, ahogy esik. Mert sajnos sokszor ez a helyzet. És a vége? Öngyilkosság, depresszió, alkohol, drogok. Csak hogy tudjátok: A baj nem jár egyedül...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat