Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Egyre mélyebbre a nyúlüregbe

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Egyre mélyebbre a nyúlüregbe

2020-03-19

https://kozepsuli.hu/ebbol-jottem-ra-hogy-az-exem-meg-mindig-szeret/

Abból, baszdmeg, meg a hitből.

Tegnap majdnem ex lett Kedvesemből. Szokás szerint az ostobaságomból kifolyólag. Elegem van magamból. Elegem van, hogy pengeélen táncol a kapcsolatunk. Elegem van, hogy a frusztrációim irányítanak, és az istennek sem tudok felengedni.

Az írás ezért talált most nagyon be. Analóg helyzetben nem tudom, mit tennék. Lehet tisztább fejjel kellene átgondolnom, mit is írok ide le. Nem kell(ene) mindenkinek megtudnia, hogy egyre mélyebbre süllyedek olyan negatív gondolatokban, amiket jobb lenne nem képernyőre vetni. Már a nyúlüregből nem látszik sem a napfény, sem a kék ég...

Balázzsal - őszinte leszek - nagyon együttérzek. Igen, az írásból kiderül, hogy nem volt ő sem szent. És igen, ő is követett el hibát. De igazságtalannak érzem, hogy a történetnek nincs megoldása. Hasonló helyzetben igyekeznék menteni a menthetőt. Azonnal. Nem tudom hirtelen hogyan fognék neki - egyszer már kellett újraépítenem egy darabokra hullott életet. Ezt max az esküdt ellenségeimnek kívánom. Feldolgozni, elengedni, motivációt találni, amikor az ember egyre mélyebben süllyed az üregbe, ami tudj' isten hol végződik. Lehet, hogy egy fegyver csövének innenső oldalán. Túloldalán egy életéért könyörgő nyálgéppel.

Fájdalmas az ilyet olvasni. Fáj látni, hogy a legszebb éveink hogyan, és miként hullnak a porba. Érzem az elmúlást, amint meg-meg legyinti arcunkat. Nem tudom... Ma már nem kérdés hogy rátámadnék-e az új srácra. Persze előzetesen alaposan le lenne fenyítve. Útban van. Kapna 36 órát, hogy eltakarodjon a képből, de olyan hótt messzire, hogy onnan a fényposta sem hozza vissza egy évnél korábban. Ellenkező esetben, esküszöm harminc kukából szednék össze a maradványait. Az is max fél nejlonzacsit tenne ki... Persze mindezt stikában, nehogy (ex?)barátnőm (akár utólag is) megtudja. Hogy kicsinyes vagyok? Nem. Nem gondolom úgy többé. Ember vagyok, nem hipszter. Hipszter korcsok véleménye nem érdekel többé. Éljenek ahogyan akarnak - a kis disznóólban, amit hazugságokból, és megtévesztésekből építettek. Továbbra is az a véleményem: Egy rohadt háború közepén vagyunk, és ölsz vagy dögölsz. Nem fogok félreállni, csak mert valakinek "útban vagyok" (az abszurdum! Röhögnék, ha nem lenne komoly. Halálosan komoly). Elmúltak azok az idők, hogy csak úgy elsétálok. Harcolni akarok, mert ha még vesztek is, nem úgy élek le egy életet, hogy megfutamodtam. Nem kell több szégyenseb a hátamra.

A lányt meg TALÁN valahol megértem. De nagyon TALÁN. De ami nem tetszik:

"Elszalasztottuk az alkalmat, jézusom, hány alkalmat, mikor újrakezdhettük volna. Mérges voltam, dühös voltam, hogy miért most?! Ha egy hónappal előbb eszébe jut, hogy szeret, nem állt volna semmi az utunkba."

Azért "most", mert AKKOR lett volna ott az ideje. Addigra érett meg a dolog. Ha szeretünk valakit, akkor azt nem engedjük el, hanem kaparunk érte. Ha meg két ember szereti egymást, akkor miért nem lehet újrakezdeni? Ismeretlenül is esküdt ellensége vagyok az új srácnak. A szemem elé ne kerüljön. Igen, ez nem az én háborúm. De nem vagyok hajlandó az ilyen nyomorult, nyámnyila nyálgépeket érvényesülni hagyni - ráadásul nem másik ember rovására. Főleg nem ilyen gusztustalan, sanzonokat, slágereket éneklő, szempilla-rebegtető, okádékkupac, piperkőc, értelmiségi sumák szőke herceget. Dögöljön meg violens módon! A halál sújtson le rá hangtalan szárnyaival, és a felperzselt földek pora igya meg a vérét! A keselyűk, a legyek, és a sakálok temessék el! A varjak adják meg az ilyennek a végtisztességet!
Plusz... Szóval naptárazunk. Szóval számolunk, hogy hol az egyik (átmenetileg vitatott) kapcsolat vége, hol kezdődik a másik kapcsolat eleje. Minden idő mindenkinek ki van szabva. Nagyszerű! Örvendek! Menj te a picsába. Mert a naaaagy női büszkeség, ugye? Az tartott vissza, hogy elmondd neki, hogy még azért van a részedről vonzalom, ugye? Baszadék modern hibrid picsája!

"De nem, a férfi csak akkor veszi észre, hogy mi kell neki, ha már elvesztette." Hogy parancsolsz?! Sokan sokféleképpen küzdünk azért aki nekünk van rendelve. Sokszor igen, az utolsó szalmaszálakba is kapaszkodva. Összeszorított fogakkal. Ezer sebből vérezve. Te nem ezt tennéd? Ne mondd, hogy nem, mert nem hiszek neked. A szavaid - nem többek az ujjak közül kipergő homokszemeknél! Ugyanúgy kapartok olyanok után, akik elérhetetlennek tűnnek - ezer sebből vérezve, összeszorított fogakkal, szalmaszálakba kapaszkodva. És amúgy sajnálod ám, anyádnak azt a fattyúfitymájú picsáját! Azt! Meg hogy nem szartál ki szűzen egy valag sünt... Azt.

Basszus csak elértem azt, hogy "Nem itt jöttünk be...?" Ott tartok, mint ezelőtt 8 évvel. És ezúttal harc nélkül én sem adom a kapcsolatomat. Nem akarok sem többet, sem kevesebbet a jelenleginél. Lehet, hogy törött. Lehet, hogy sérült. De amíg egy szemernyi reményem is van arra, hogy megjavítsam, jobbá tegyem, nem fogok letenni arról, ami az életemben a legjobb. Elég volt a nélkülözésből. Elég volt a fájdalomból. Elég volt a csendes depresszíós beletörődésből. Nem, ez nem én vagyok. Már nem. Nem lehet engem csak úgy félreállítani. Ha kell, effektíve gyilkolok. És ha én jövök, velem jön a vihar is. A jégeső. Ha vesztek, ne hagyjon életben. Ne tegye. Végzetes hibát követne el. Legközelebb azon venné magát észre, hogy átlőtt kézzel-lábbal, golyó feltépte torokkal fetreng.

A "Tuđe nećemo, svoje ne damo!"-jegyében a másé nem kell, az enyémet nem adom! Keressenek maguknak mást! Keressenek maguknak ilyen Duplácska-féle defekthalmazokat! Keressenek femináci picsákat! Basszák meg a pókhálós vaginájukat, hogy csak úgy szálljon a forgács. Hát nem gondolják hogy majd szépen beleülnek a jóba, amiben ráadásul más kemény munkája van! Ugyanez esetünkre is áll: Amibe én rengeteg energiát, időt, érzelmeket fektettem, abba másnak nincsen joga belegázolni. Nem fogok feldobni mindent, mert valaki hódítani akar. Sőt. Felveszem a fegyvert. Ha halni kell, halok. Ha meg kell baszódni, meg fogok baszódni. Egyet nem fogok: Meghátrálni. Nem törődök bele az elmúlásba. Nem törődök bele abba, hogy ez szükségszerű. Elég volt. Ezúttal nem én fogok félreállni. Majd szépen megteszi más. Ha meg nem, hát félresöpröm, és kitaposom a belét, mint egy undok vérszívónak. Mint egy undok poloskának. Egy élősködőnek. Egy nyamvadéknak. Egy puhány, küzdeni képtelen parazita életformának.

Eskü

Kardom emelem:
Lesújtok rád én vele
Világ szemete!

Elvennéd, mi jó?
Legrosszabb helyen keres
Kezed, te tetves!

Ezüst villanás
Melybe vérbársonyt kever
Levágott fejed!

Vagy ölök, vagy te:
Elbitorlod azt kiért
Más adja szívét.

S ha más nem marad:
Mielőtt én öllek meg,
Pusztítsd el magad!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat