Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Engedjük el... :D :'(

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Engedjük el... :D :'(

2022-10-23

Széttrollkodtam egy keresztény szekta "ismeretterjesztő" füzetét - szégyen nem szégyen, tinédzser korom óta trógerségen ilyen jót nem szórakoztam. Élveztem a devianciát, meg hogy hazavághatok egy ilyen lebutított katyvasz szart, és visszaküldhetem majd a feladónak. 😅😅😅 Félreértés ne essék: Nem a vallással van a bajom, hanem amikor büdös majmok mindenféle értelem nélkül beszélnek olyan dologról, meg lökik mellé a hülye hasonlataikat, amikről amúgy gurításuk sincsen. Plusz... Amerikai eredetű hülyeség ez. Azok meg - hiszen tudjuk! - sosem voltak épelméjűek. Hozzáteszem: EGYSZER beszélgettem normális amerikaiakkal. 60-70 éves cuki házaspár Pennsylvaniából - a pasas nyugdíjas mérnök, a felesége pedig orgonista a presbiteriánus templomban. Ismerték(!!!) és alkalmazták(!!!!!!!) a "kérem", "legyen szíves", "köszönöm", illetve a "Jó napot/Viszontlátásra" kifejezéseket. :))) Több ILYEN kellene belőlük... :))) Annyival is jobb lenne a világ.

Engedjük is el... Nem akarok erre az istenverte kurva kertiszutyokra gondolni állandóan. Nem jó. Nem nemes. Nem szép emlék... De mégis ott van. Abba a hibába estem, hogy túlpörgettem a Messengeremet. És visszakerültem 2019-re. Akkor beszéltem vele utoljára Messengeren (utolsó bejegyzésem fele: az István utcai lakás erkélyén fotóztam le az egyik plüssrókát)...
Akkoriban még neve is volt. Visszaolvastam mindent amit még az egész spirál LEGelején írkodtunk egymásnak, visszamentem 2018-ba... Megnéztem a beszélgetéseket. Fura magamat nem depressziósnak látni. Fura látni, hogy életben vagyok. Fura az akkori kb önfeledt gondolataimat újranézni. Fura látni, hogy olyan voltam, mint egy szerelmes tini fiú... És emellett, ha MOST a tükörbe nézek, nem az az arc, nem az a szem tekint vissza rám. Önmagam sokkal sötétebb, cinikusabb, kifacsartabb verziója ez. Ez nem én vagyok. Ez nem lehetek én. Hogyan tud öregedni az ember évtizedeket pár röpke év alatt...? Elfogyott alólam az út. Most másoknak töröm az utat, saját utamat járom... De ne szaladjunk ennyire előre.

Legjobb lenne meghalni. Csak bevenni elég altatót, meg meginni húzóra az üveg vodkát. Nem jó ez az út, de jelen pillanatban nem látok más kiutat. Nem tudok már szerelemmel szeretni. Elmúltak azok az idők, hogy bárki iránt égetően vágyakozzak. Nem érzek lassan a sűrű sötétségen kívül semmit sem... Életjelenségeket mutatok ugyan, de belül meghaltam. Legutóbbi exem sajnos csak rontott a helyzeten ("pedig úgy igyekezett, hogy minden jó legyen" - kacag a vakbelem! Szégyen...). Nem akarok dominanciaharcokat vívni. Feladtam. Csak valahogy jussak el a két állásba, meg haza. Ott pedig a plüssök között érjen el az örök álom. Békességben.

Revideálom a végrendeletemet. Mert anno már egyszer megírtam - baj esetére. Eljött hát az idő, hogy elvigyem egy ügyvédnek, és jogerőre emelkedjen. Mindenki kapni fog belőlem egy darabot. Nincsen nagy életművem... De érdemes mindenkinek odaadni belőlem a legjobb részt. Vigyék - anyámból minden nélkül érkeztem, és nem vihetem tovább semmimet sem. Nem jött még el az időm. De ha időközben bekövetkezne a dolog, arra szeretnék kérni mindenkit, hogy vigyázzatok egymásra! Ne bántsátok egymást! Az csak rosszra vezet. Az csak bánatot szül. Az csak tönkretesz. Az csak... FÁJ. Nem szabad. Emberek! Tudunk mi ennél jobbat is. :))) Ha ott leszek, minden elszívott cigimről, tömetemről, töltetemről, minden korty italomról számot fogok adni. Minden bántó kifejezésemről. Minden elmulasztott alkalomról, amit többé nem tehetek meg. 32 évesen 80-nak érzem magam lelkileg... Lesznek titkok, amiket a sírba viszek. És amiket jobb nem firtatni. De akkor már vége lesz. Nem a helyes út. Nem így kellett volna végződnie. Nem... De addig - mint mondtam - lesz még egy-két bejegyzésem. :)))

Poem tiiiiime!

Kávé-évek...

Tavasszal, s reggel
Slim latte fogta kezem:
Új harcra vezet.

Jött majd a nyár is...
Double espressot hozott,
S itta e bolond.

Őszi szelekben
Capuccino illata
Vezetett haza.

Télen is jó volt.
Sós karamella íze
Jött fagyott vízbe...

A napomat én
Rumosdióval zárom:
És már nem várom...

Szemelvény egy hajnalban írt messenger-üzenetemből:

"Az egész miliőt hiányolom, pontosan olyannak amilyen volt. Életemben még olyan szabadságot nem éreztem, mint akkor. Olyan... Egyszerű volt az élet. Nem kellett ezerfele szakadni. Annyi dolgom volt, hogy hazaértem, és pihentem, főztem, kis takker, ha volt kedvem. Nem volt sok dolog. Mindig volt kihez szólni. Visszaolvastam magam azokból az időkből... Sokkal nyíltabb, sokkal boldogabb voltam. Jó volt a kétlaki élet - nem kellett iszonyatosan súlyos döntéseket meghozzak. Olyan volt ez az egész nekem, mint egy falat birodalom. Néha még mostanság is megesett, hogy 20E-vel mentem haza a Vasasból, és majdnem leszálltam az Ötvenhatosok terénél, hogy még gyorsan kell alkossak egy lencsefőzeléket. Vagy valami ehetőt. Ha a Vasasban vagyok, és a pályák fölötti tetőablakokon látom, hogy esteledik, mindig az az érzésem, hogy pár röpke óra, és azzal a nyugodt tudattal fekhetek le az ágyba, hogy mindent megtettem, amit kellett. Nem volt semmire gondom. Aztán... Valami elveszett belőlem a malterosvödrök, és hitelügyintézések között. Jelen pillanatban mindig újra meg újra emlékeztetnem kell magam, hogy effektíve OTTHONOM nincsen. Hivatalos lakcímem van csak - ebből meg hamarosan tipli lesz (noha teszek még pár kísérletet arra, hogy az OTTHONOMMÁ váljon, illetve az otthonom maradjon). Néha azt flesselem egy-egy 24 óra után, hogy nemsokára otthon vagyok. Azonban... Újra meg újra felébredek. Amint Újpalota panelházai között lerak a busz rájövök, mekkorát fordult pár év alatt a világ."

A baj, hogy ezt Csatangra zúdítottam nekifutásból. :/

Mai soundtrack:
The papas and the mamas - California dreaming
Kino - Spokoynaya noch
Kino - Boshetunmai
Kino - Elektrichka
Müslüm Magomaev - Ulibnisi
Ummet Ozcan - Xanadu
The Mind Channel - Tibet peace and harmony (Carmis szegénykém órákig hallgathatta nyáron a jóvoltomból... XD)

Még egy óra, és irány a másodállás... Remélem, hamar elmegy a nap, és hagynak gyengéden megrohadni. :))) Holnap pedig takarítani fogok odahaza. Igazából ki kellene MINDENT IS pakoljak a gecibe, és SAJÁT bútorokat csinálni. :))) Lehet megteszem. A képeket leszedem a falakról, és mandalákat meg hasonlókat nyomok oda. A fegyvereimnek meg állványt.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat