Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Nagyon kivagyok

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Nagyon kivagyok

2018-03-24

Az elmúlt hét... Nos aki olvasta az előző bejegyzésemet, az tudja, hogy milyen hetem volt. Keserves ez a dolog. Egyre kevésbé érzem magam felkészültnek a kihívásokra...

Pénteken nem is azonnal hazamentem tanfolyam után. Felszálltam a buszra, és kimentem a Tündérkertekbe. Ahol kanyarodik a busz, a templomnál, megindultam a használtruha-bolt mellett - egészen ki a boltig, ahová a patakpartól szoktam kimenni. Ott lefordultam jobb kéz fele, és megindultam az utcán fel a mezők felé. Elvétettem az irányt, mert bal kéz fele indulván nem volt mellékutca, és kikeveredtem oda, ahol a busz szokott járni. Gyalogoltam egy jó darabig, amíg végül a baptista templom után sikerült végre visszatérni az eredeti útirányomhoz. A szokott utamon szintén kimentem a zöldellő rétek mellé - de ezúttal lementem a keresztutcán a lejtőn. Nem bántam meg. Egyszerűen hiányolom ezeket az egyszerű örömöket. Amióta a kedvenc tavam környékének látóhatára elkezdett beépülni (kezdve a kibaszott autóúttal, ami miatt állandóan zajos a környék, a logisztikai központokkal, stb.-vel), egyre kevesebbszer látok határtalan zöld mezőt. Hiányzik a természet. Gyűlölöm, hogy vannak emberek, akik szerint nekem meg "KELL" hogy feleljen a betonrengeteg. NEM! NEM FELEL MEG! Ha betonrengeteget akarnak látni, szeretettel ajánlom nekik Pekinget, New Yorkot, és a többi ótvaros világvárost! Ez Budapest. És nem a szarfaszú bugyirózsaszín nyugat. No, de elkalandoztam. A lényeg, hogy láttam EGY CSAPAT VEREBET! Nem az a durva, hogy láttam, hanem, hogy régen százával fordultak elő a városban. ÉLT a város, nem pedig vegetált... Ma már kénytelenek vagyunk kimenni a város szélére, hogy MADARAT lássunk (és a burzsoá rezsim ezt is sajnálja tőlünk)... Folytattam az utamat a mező mellett. Megkerestem egy bizonyos Théba Művészeti Akadémiát, noha nem sikerült rálelnem minden kétséget kizáróan. Eldöntöttem: Elvégzek ott egy grafikusi képzést, kerül amibe kerül - csak ezen a mostani képzésen essek már végre túl! De ez a jövő zenéje. Mentem tovább. Elmentem a busz megállójáig, ami a vasút mellől indul. Továbbmentem. Végül az egyik busz útvonalán mentem végig. Az egyik lottózóban vettem három fáraók kincsét (ami 2800 forintot ért). Valahogy úgy éreztem, hogy most szerencsém lesz. LETT. :D Annál is inkább, mert találtam sok-sok szép utcát. :))) Addig-addig sétálgattam, hogy eltámolyogtam a mocsár melletti mezőkig is (ahol jópofa, aranyos tapsifülesek kísértek az utamon), majd visszamentem az Aldihoz (vigaszt nyújtott a nap vége). :))) Összességében NAGYOT túráztam a napsütésben. Ha nem tettem meg a 7-8 kilométert, akkor egyet sem: Kimostam a fejemből a sok rohadék gondolatot, ami a tanfolyammal kapcsolatosan fogva tartott.
Ma este Vándortársam előrehozott születésnapját ünnepeltük meg. Ott volt Vándortársam Vándortársa, és Vándortársam egyik öccse kivételével mindenki. Sütiztünk, tortáztunk, főztem örmény bulgurpiláfot, meg készítettem hozzá tzatzikit. :))) És igen: Tegnap délután volt egy érdekes álmom.
Azt álmodtam, hogy a házunk kiemelkedett a földből. A szakácsos álmomnak ezek szerint nem lett semmi következménye - megúsztam, hogy leböktem a nemi erőszakos szakácsot. De nem ez volt a lényeg. Találtam a ház (alapból nem létező) téglaágyazatán egy rést, amin át bementem a ház alá egy ilyen pinceszerűségbe. Maga a pincehelyiség ilyen kis légópincére emlékeztetett: Mindenhol csövek futottak, de a hely eszméletlenül kicsi volt. Pár pillanat múlva már megszokta a szemem a sötétséget, és észrevettem pár cső között egy kis nyílást, amin fény szűrődött ki. Átpréseltem magam az akadályokon, és felmásztam a nyíláson. Rövid szerencsétlenkedés után megtaláltam egy titkos szobát a házunkon belül. Megrohantak az emlékek, mert minden egyes tárgy, minden egyes szekrény az ideköltözésünknél "kallódott el" (a valóságban ilyen tárgyaink nincsenek). Hogy milyenek ezek a tárgyak? Pl. Antik bútorok, vörös bársony függönyök, kristálycsillár, stb. Ezekkel a tárgyakkal volt egy egész szoba berendezve. Kezdett derengeni, hogy ezt a szobát sosem fejeztük be - csak bezártuk. És ide sosem léptünk be valamilyen furcsa okból kifolyólag. A könyvespolcokon régi könyvek voltak katonás rendbe rakva. Az egyik könyvespolc mögött, egy kis zugban furcsa felfedezést tettem: halomban álltak a szüleim által nekem vásárolt ajándékok még gyerekkoromból, amiket soha nem kaptam meg. Játékkatona készletek iszonyatos mennyiségben, Schenk figurák, akciófigurák... MINDEN. És tudtam, hogy ez mind az enyém. És NAGYON örültem neki. Gyanítottam, ez a meglepetés-szoba, ahová gyerek nem léphet be. tudtam, hogy minden, ami ott van, az immáron az enyém, a könyvek és a játékok szintúgy. És tudtam, hogy vigyázni fogok mindre, mint a szemem fényére...
(Később az álmomban a szobában megjelentek nagyon rövid hajú lányok, akik zokogtak, hogy ők nem ilyen frizurát akartak, de egy showműsor keretében meg kellett lépniük ezt a szörnyűséget...)

Nem tudom, hogy mit jelentett, de nekem NAGYON tetszett.

Hogy holnap mit csinálok, azt nem tudom. Tanulok, az tuti. Meg szerintem találkozom Lovasemberrel - ha ráér. De többet nem tudok mondani egyelőre.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat