Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Verseket találtam

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Verseket találtam

2017-02-26

Három-négy éves verseim kerültek elő. Kb egy héttel az Újrablog napja előtt kénytelen leszek közzétenni párat belőlük. Mert sosem elég... :D

A Gyöngysor elszakadt

A Gyöngysor elszakadt - s bár keresem,
A darabjait az avarban nem lelem.
A fonal is elszakadt. S bár szerettem,
Ami elmúlt meg már nem menthetem.

(valamikor 2013 nyara környékén)

Cím nélküli versem (de most hívjuk "Leáldozott"-nak)

Egykor arany nap sütött le az égből,
Egykor ezüst szél támadt a fényből,
Egykor balzsamot az esti, illatos légből
Kentem sebemre - ó bolond - félőn.

S ha egy erdőben rubin bogyóra leltem,
S mikor zafírkék szilvákat szedtem,
S mikor nehéz aranyló fürtöt szüreteltem,
Akkor éreztem, hogy VAN akit szerettem.

A Paradicsomból már kívülre kerülvén,
Nem süt arany nap, nem leng ezüst szél,
Ami fényes volt, az kifakult idővel,
Amiért most küzdök, nem bírom erővel.

Engedmény a semmiért. Az ostobák jutalma,
Ez mikor elenyész két szívnek hatalma.
Világokat épít, s le is rombol újra,
S elvésznek a darabok az avarba bújva.

Idegenné vált már a szép ismerős táj,
Megváltozott, szürke lett a régi szép világ.
Elveszvén az úton, egy szív égbe kiált:
"Elhervadt mi kinyílt: Egy bársonyvörös virág!
(2012-2013?)

Szerelmek

Hatalmas, magas ember vagyok,
Terebélyes, mint egy tölgy.
Levelem ernyő, ágaim nagyok,
Tisztel engem az egész völgy.

Oly gyors vagyok, mint a folyó,
És szeretetem e folyóként árad.
Mint e folyó, a jó szomjoltó,
Mely megőrli a gabonádat.

Lángolok, mint a nap, az éhes,
A pusztító, gyógyító elem.
Lángja forró, színe véres,
Mint a szépséges szerelem.

Messzire látok, mint a szél,
Messze megyek, enyhet hozok,
S ha a tölgyfa hozzám beszél,
Magamból egy keveset áldozok.

De nem nő oly magas fa az erdőben,
Nem fut oly gyorsan egy folyó sem,
Nincs nap, sem szél, mi oly magasra,
Érne, hogy a Csillagot elérje.

(2013-07-01)

Minek? (Ez az a vers, amiről már beszéltem az egyik bejegyzésem alatt. Valamelyik sárga betűs bejegyzés alatt... Igen: ÉN ETTEM MEG A TÁL LENCSÉT, NEM Ő!)

Miért írjak én Hozzád verseket?
Már mást jelent Neked a szeretet.
Nem kell Neked a Nap, a Hold fénye,
S nem kell a nyárnak üde szépsége.

Mi egykoron lángolt, most kihűlt:
Nincs főnix. A langyos szél elült.
Most a fák levele hullik csak odaát:
Dalolva még egy szebb kornak dalát.

Mi érték volt régen, most csupán cserép,
Összetört, mint a mocsokba hajított edény.
Harminc ezüstért egy tál lencsét vettél,
Mert éhezni kellett volna: Te ettél.

Van végtelen éter, a semminek VAN ága,
Utoljára arany csillagot terem a virága.
Gyümölcse beér, lehullik, és gurul.
Hullócsillag ez, mely az árokba borul.

A mosolyért fizetni? A világ őrültté lett,
Nehéz ésszel bírni, rongyos lett az élet.
Kivágtuk a gyümölcsfát, aztán elégettük,
Pedig gyümölcsét régen jóízűen ettük!

(Állítólag 2012-12-25, de emlékszem, hogy szeptemberben írtam)

Kristálytó

S midőn a zöld tavasz
Új könnyeket fakaszt,
S a fényes nyári nap
Már a horizonton halad,
Midőn még az a szép
Vértüzű virágos rét
Feléd nyújtja kezét,
S halld! Ez a beszéd,
Melyet ész nem érthet,
A túlvilági szépet,
Vissza nem adja képzelet,
S ahogy e képet képzeled,
Feltámadnak a szép egek,
Ahogy a hold festi meg,
Udvarában a fény lehet
Az álomban a képzelet,
S nem lobbantja a szelet.
S aki ilyen fényt szeret,
Ami már talán halott,
S szomszédjai a csillagok,
Ott ülök fenn Teveled,
S én fogom a kezedet,
Egy kristálytóba meredek,
Hogy tudd: Én Téged szeretlek.

(2013-06-30)

Vérharmat (Fekete ég fölött győzni)

Csatába megyek.
Kardomat jól kifentem,
Népemet mentem.

Jön a Telehold.
Hívei Feketék, és
Lelkük mind gonosz.

Harcolni fogok.
Páncélomom nap fénye:
Arany csillámlik.

Undorítóak.
A ronda fejük fehér,
Lelkük sötét csak.

Pörög a nyelvük.
Beszédük nem érteni,
Csak lépnek együtt.

Látom én őket.
A dombtetőről jönnek.
Igazi szörnyek!

Intrika ellen
Páncélom megvéd, s Tőlük
Kardom védelmez.

Fekete lélek,
Bár bőrük fehér színű:
Tőlük nem félek!

A fényt bíborba
Oltja egy csillag fénye.
Fogy mindük vére!

S te gonosz Patkány!
Már szemtől állunk szembe,
Kardom lesújt már.

Utolsó kérdésed:
"Miért érdemeltem ki?"
Választ rejti

Véred, mely folyik.
Becstelen anyag száll el.
Fekete lelked.

(2014-01-12)

(hirtelen címadás:) Tavaszi szél...

Hozzád utazom.
Vissza hol még vársz énrám.
Csak ülök némán.

Kettesben vagyunk:
Én és a Tavaszi Magány.
Jobb csak a halál?

Sírtam eleget.
"Csak már ott lennék Veled!"
Üzenem Neked.

Már csak ordítok:
Négy fal között cseng vissza.
Ez a rím tiszta.

A Magas Torony
Teteje kacéran vár
Szívem szállni vágy.

Szárnyam már letört.
Talán nem is baj... Ne bánd!
Ne sírj! Jobb lesz már!

Alant a Mélység van.
Ülök félig a fényben
Fenn ezer távlat.

Hová jutottunk?
Ezer úton bolyongva
Szívem bú marja.

Miért a hosszabb?
Miért lett ilyen magas
A mélység szava?

Mert látlak, ugrom.
Téged soha többé már
Nem karolhat át:

Aki szeretett,
Szárnyak nélkül hullván le
A kőre esett.

(2014-02 vége)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat