Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Ami rendben van...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Ami rendben van...

2020-03-15

...és ami nincs.

Hat éve írtam egy blogbejegyzést. Azóta szonyatosat fordult a világ, azóta nagyon sok változás történt. Nem térek ki rá bővebben. Többet meséltem el az életemből az elégnél...

Ami rendben van: Nemsokára elérem életem első komoly céljait. Boldog leszek, mert elindult egy folyamat, aminek a végén a győzelem vár. És ez jó. Van jobbik részem, aki hazavár. Majd, MAJD ha úgy akarom, alapíthatok családot. A munkáimat (mind a kettőt XD) szeretem. Lényegében mindenem megvan.

Ami nincsen rendben: Remélem nem lettem alkoholista. Mostanában mindig veszek egy üveg vodkát, ha abban az egy bizonyos Coop-ban vásárolok. Nem tudom, mi a fasz bajom van. Nem tudom, kivel beszéljek erről. Gyanítom, senki nem értene meg. Talán szexhiány teszi? Talán a távolság? Talán van valami, ami hiányzik az életemből? De mi?! Ha egyszer mindenem megvan, mi híja van annak, hogy maradéktalanul boldog legyek? Mitől félek? Miért szorongok? Mi a bajom? Annyira jó lenne valakivel beszélni erről, mielőtt ismét hülyeségeket csinálok...

Arról, hogy folyton hibásnak érzem magam. Hogy nem érzem magamat hitelesnek. Hogy sok dolgomat nem tudtam leküzdeni (és van amit igazán nem is akarok). Hogy itt írom ezt a szart ahelyett, hogy szembenéznék a problémákkal. Mert ez a blogírás is pótcselekvés. Mert nem megyek bele konfliktushelyzetekbe. Mert sokszor nem vállalom fel a véleményemet. Mert sok dolgot elfojtok, aminek ki kellene jönnie. Mert szembe kell nézzek a ténnyel: Nem vagyok olyan jó ember, mint amilyennek hinni szeretném magam...

Érdekes gondolataim támadtak pár hete. Hajnalban az állomáson amikor körbejártam, szokatlan sípolásra figyeltem fel. Nem is sípolás, hanem fütyülés volt. Olyan kissé transzcendens, melankolikus zene. Egyszerre volt szomorkás, és reményteli. Leírhatatlan élmény volt... Legszívesebben órákig hallgattam volna. Zenélt az alagút. Mintha valami nagyon fontos történt volna aznap... Néha úgy érzem, főállásban egy hatalmas élőlénynek egy sejtje vagyok. És ma döbbentem rá: Az "élőlény" aznap reggel szomorú volt. Sőt, nem szomorú volt, hanem egyenesen gyászolt. Valamit, vagy valakit siratott. Már tudom, hogy az alagutak hálózata ÉL. Vajon hány történetet tudna mesélni, ha meghallanák az emberek az énekét? Tudom, hogy bennünk él, és ő mibenne. Aki nem járt még idelenn, az nem tudhatja, milyen erős kapocs is ez. Aki járt idelenn, az értheti, az érezheti. Külsősök nem érezhetik, nem érthetik. Az élőlény értünk van, és mi érte. Táplál, és tápláljuk. Furcsa dolog ez, tudom. De mégis... Mégis bennünk él.

Akárhogy is: A gyalog kilépett. Kezdődik a játék.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat