Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
"Close call..."

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
"Close call..."

2017-10-01

Tegnap kifogtuk az összes idióta részeget, akiket csak lehetett. Ilyen éjszakát SOHA senkinek! Azon túlmenően hogy tipikus, angol nyelvterületeken "close call"-nak hívott nap volt, semmi nem történt. NAAAGYFŐNÖK szemét módon beszélt az egyik kolléganővel - hallottam rádión. Nincsenek illúzióim a továbbiakban a többi műszakot illetően. DE JÓ HOGY NEM IDE KERÜLTEM!!!!

Reggel is becsípődött egy faszkalap a mozgólépcsőbe a nadrágjánál fogva. Felszínen szembe jött velem egy telihold - leányzón volt egy top, egy pulóver, meg egy bugyi. Semmi más. Egy másikon még bugyi sem volt. :D

Aztán amikor végre eljött a reggel, elindultam haza. A metró mellett ott állt bánathozó - négy barátjával. Nem nagyon köszönt... Nem tudom, miért, még mindig felkavar a látványa. Nem tudom, mit szeretnék hinni vele kapcsolatban. A meddő örömködésekből, hogy olyan mintha tartoznék valahová, aztán közben meg sehol sámli, kurvára elegem van. Nem szeretnék még egyszer illúziókba menekülni. Nem tudom, miért kell nekem újra meg újra látnom őt. Nem tudom, hogy miért kell nekem újra meg újra átélnem az elmúlt hét évet. És nem tudom, hogy miért van az, hogy nekem minden ilyen nyögvenyelősen megy... Ezek olyan kérdések, amikre talán sosem fogom megtudni a választ. Ötletem sincsen, hogy hogyan induljak el egy teljesen új úton, ami nem visszafelé vezet. Illetve: Hogy egyáltalán MERRE IS VAN AZ AZ ÚT, ami előre visz. Oké. Most nem panaszkodhatok. Úgy érzem, hogy sínen vagyok. Szépen, lassan belerázódom az új életembe... De ugyanakkor kezdem rajtam eluralkodni a "minden mindegy"-érzése. Nem igaz, hogy ilyen gyorsan kiégtem! Pedig még csak el sem kezdődött az igazi része a dolgoknak...

Az sem normális dolog, hogy magamban már elkezdtem fogalmazni a tulajdon búcsúlevelemet. Minden egyes alkalommal, amikor szembesülök vele, hogy mennyire elszaladt ez az öt év, és sokáig egy helyben toporogtam (és most sem vagyok SOKKAL előrébb), újra meg újra eszembe jut a végső megoldás. Igen. Anyám nem erre szült. Nem azért neveltek fel, hogy egy elvileg egyszerűen megoldható helyzetet ilyen gyáva módon oldjak meg. Az a baj, hogy már nem félek. Hiszen megvan a baj. A baj, amitől a kettővel előbbi bejegyzésemben írtam. Okés, hogy rosszul építettem fel (illetve dehogy oké!) az életemet/párkapcsolatomat, de miért kellett a jól megépített részeket is a nulláról újrakezdenem?

A dolog másik része: hiába mondtam le mindenről, amit szerettem volna az életben - tekintve hogy állítólag nem volt benne "perspektíva", a lemondás nem hozott gyümölcsöt. MERT ÉN KÉPES VOLTAM ÁLDOZNI A KAPCSOLATOMÉRT. Nem biztos, hogy VALAHA is lesz saját családom. Ettől is egyre kevésbé félek. nem biztos, hogy AKAROK magamnak még egy "utolsó" lehetőséget adni. Minek? Majd az oldja a magányt? Majd az betölti az űrt? Majd az segít előrejutni? Hiába a "sooook" lehetőség, ha nincsen lehetőségem ÉLNI vele. Nincsen lehetőségem, mert akire lehetne alapozni, már mind férjnél van... A többi(ek közül nem egy)nek - hiába lennék örömmel a párja, állítólag nem vagyok az esetük. Amivel nem lenne baj, ha legalább kapnék akár egy apró esélyt is kibontakozni. Ha TÉNYLEG végképp nem bírják azt aki én vagyok, akkor elfogadom. De hogy ismeretlenül is elutasítóak?! Azt nem fogadom el. mert honnan tudják, hogy akár párkapcsolatra alkalmatlan vagyok, ha ki sem próbálták?!

Értem, hogy ez, amit mondtam, helytelen. De van megoldás? Nem tudom. Jelen pillanatban nem úgy néz ki, hogy lenne. Nem érdekel a meddő hajtás, teperés. Nem vagyok szamár, akinek az orra elé lehet répát lógatni, és akkor majd forgatom körbe a malomkövet. Felejtsék el. Elegem van, hogy nálam sokkalta rosszabbak találnak párt. Olyanok, akik SOHA nem fogják magukat észrevenni.

És azt sem fogadom el, hogy egy olyan társadalom vár el tőlem gyermekvállalást, ami kinevelt egy teljesen selejtes, elbaszott, nyomorult geci generációt. Esetleg ki kellett volna nevelni egy olyan generációt, ami megbecsüli a magamfajtát is. Mert nem vagyok egyedül. Van nem egy sorstársam... És mondom: NEM VAGYOK HÍMSOVINISZTA (a férfihang az ott ülő fatökűekkel egyetemben bekaphassa)!!!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat