Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Újra Újrablog napja... Jó mi? :D

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Újra Újrablog napja... Jó mi? :D

2018-03-03

Hűűűűanyáááám! NEGYEDIK ÉVE ÍROM EZT A BLOGOT! Amikor anno elkezdtem írogatni, nem gondoltam volna, hogy négy évig majdnem minden bánatomat és örömömet leírom ide. :D És a legjobb: NAGYON kevesen tudják, hogy én ki is vagyok. :D Van egy-két barátom, aki teveclubbolt is, vagy akit innen ismertem meg (ezek közül van egy-két eléggé megveszekedett idióta is... XDDD Akinek nem inge...)

Még eszembe jutott egy történet. Konkrétan arról, hogy hogy is kezdtem el blogolni.

Már NAGYON régóta terveztem, hogy írok egy naplót vagy blogot vagy valamit. Valahol zavart, hogy nem látom az addig megtett utamat, hogy nem látom, merről jövök, merre tartok. IGEN, a már említett okokból nem volt sok kedvem naplót írni. Valamelyik bejegyzésem alatt taglalom hogy miért, majd megkeresem és hivatkozom rá. :D

De a lényeg, hogy 22-23 évesen már foglalkoztatott a naplóírás gondolata, és bánathozóval való szakításom után vagy előtt? Szóval azidőtájt volt egy álmom. Bánathozóéktól mentem hazafelé busszal, miközben valahol tudtam, hogy ezt az egészet csak képzelem. Illetve: Igazából otthon vagyok, írom a naplómat és valahogy nézem vissza az aznapi emlékeimet. :D És hallom, hogy magamban beszélek, mondom, hogy mi történt. A napló végére írtam utóiratot is két nyelven (sic!):

"Sé onr sverdar sitja hvass! (Tartsd élesen a kardod!)"

Az egyik az Ősnyelven van (Eragon-saga) a másikat szerintem nem kell bemutassam. Ugye? :D Eszméletlen hangulata volt annak, hogy alkotok valamit, aminek a végét valami bölcsesség-szerűséggel tudtam lezárni. :))) Olyan volt, mintha valami KURVA NAGY EMBER LENNÉK (és ezúttal nem fizikailag meg geometriailag értem... XDDD). A picsákat! Nagyon jó volt. Úgy éreztem magam, mint tizenéves koromban, amikor még annyira nem voltam kiégve. Amikor még lázba hozott minden fantasy-jellegű dolog. Mert minden ősinek, elérhetetlennek, kalandosnak, csodásnak, varázslatosnak tűnt. Nem kellett az érzékeimet éberen tartanom (és most ebből van a legtöbb bajom... XDDD), egyszerűen éreztem utat a lábam alatt. Tudtam, merre van az előre. Ma már azt is tudom, hogy MIT kell tegyek azért, hogy LEGYEN út a lábam alatt. Terveim vannak. Örménytesóval, és reményeink szerint Ladislaussal beindítunk egy faja vállalkozást, amiből - ezúttal úgy döntöttem - NAGYON jól fogunk élni. Mellette még végigviszem ezt a tanfolyamot is. Két év múlva mindenem meglesz, amit el akarok érni - boldog szingli leszek, lesz SAJÁT házam (mondom HÁZAM, és nem LAKÁSOM), KŐŐŐŐGAZDAG leszek. Lesz egy autóm. Egy naaaagy batár VW Passat, Faternak meg veszek egy hasonlót. :D Hadd örüljön. :))) Felépítem az életemet - de nem csak a sajátomét, a barátaimnak is segíteni fogok. :))) Persze ésszel.

Úgyhogy most ezek a terveim. Itt az idő, hogy megszűnjek lúzernek lenni. Majd én megmutatom azoknak, akik nem hittek bennem, hogy bizony több van bennem, mint egy egyszerű kis céltáblában. :))) Elég volt a bizonytalanságból, a daginyakikból, bánathozókból, a hitetlenekből, és az ellenlábasokból.

Hogy mi lesz jövőre? Remélem már azt fogom tudni beírni ide, hogy a terveim 25-50%-ban megvalósultak, a további 75-50% pedig legalább is folyamatban van - nem passzív ábrándkép. A tervezési fázis kifutott. Itt az ideje cselekedni. Itt az ideje ÉLNI. Itt az ideje ÚGY ÉLNI, ahogy AKAROK, és nem úgy ahogy MINDENFÉLE HAMIS BARÁTOK elvárnák (és itt említeném meg daginyaki egyik kisnagy-haverját, akit szeretnék a továbbiakban zöldikének hívni. Zöldike, mert... Szóval zöldfülű - if you know what I mean. XDDD Emellett szakmája kisstílű hazudozó, és önpusztító kisiparos. És különben is beceneve: "Zöld". :D - elvárta volna, hogy mindenfélét ÉN adjak neki.... Anyádhoz menj kuncsorogni, kis barátom. :D Most meg igyekszik ismét felszítani daginyakival az ellentétünket. XDDD FAIL!) Kételkedni jó dolog, de már maximálisan nincs rá idő - főleg nem azért hogy mesterségesen visszamaradjak. Köszi! Inkább felszállok olyan magasra, hogy fel sem láttok odáig. :))) És ez az utolsó szavam.

Ismét havas a tavasz eleje, de nem zavar: 2013 tavasza is így indult (Hihetetlen! Öt év...). Iszonyatos hideggel köszöntött ránk a március, 15-én, és húsvét előtt olyan hó esett, hogy olyan még 2012 karácsonyán sem. Emlékszem, hogy 15-én kinn cigarettáztunk a kedvenc ligetemben a többiekkel. Na jó: A magam részéről szivaroztam. :D És persze recsegtem, hogy mi a faszom ez a hó. :D Építettünk hófütyit. :D Persze a játszótér kellős közepére, két istenharagja herével. :D Igen, bevallom ÉN voltam az ötlet érdemi szerzője - és nagyrészt a megvalósítója is... XDDD Zsiráfom a második Csöpibe (mindkettő fütyit Csöpinek neveztük el XDDD) nemes egyszerűséggel beleugrott - nem, nem análisan! :D Egyszerűen elsodorta, és örült a fejének. :D Hógolyóztunk, miközben fennhangon üvöltöztünk: "Adava Kedavra!" XDDD Nem voltunk normálisak... XDDD

Viszont, amikor megjött a meleg és minden kizöldült, gyönyörű időnk lett. :))) Komolyan ilyen szép tavaszom azóta sem volt. (Pedig ha tudom, hogy négy hónap múlva mi történik... Egy kicsit megedzem magam. XDDD) Emlékszem, hogy az IGAZI barátaim (Vándortársam, Pollux, Castor, Örménytesó, Zsiráfom, Nagyfiú, Nudge-Nudge (aki akkor még nem akart mindenáron összebékíteni minket daginyakival), és végül de nem utolsó sorban Lovasember) voltak a támaszaim és vigaszaim, az alkohol, a dohányzás, és az Elder Scrolls IV mellett. :))) Hogy megbántam-e azt az időszakot? Nem. Miért tettem volna? Ha az nem következik be, akkor még mindig vegetatív állapotban tengődnék, és ELKÉPZELÉSEM sem lenne a jövőmről, mint olyanról. Jó volt hát tapasztalni. És amikor ennek vége szakadt, tábort bontottam, és Örménytesó segítségével (örök hálám neki!) el tudtam indulni valamerre - az önbecsülésemet helyre tudtam állítani, az Örménytesó által nekem szerzett munka öntudatossá, állhatatossá nevelt. És most itt vagyok. Kezdek úgy érezni, hogy ha bánathozó miatt öngyilkos lettem volna akkor, nagyon sok jó buliból maradtam volna ki. :))) Az élet háború. Meg kell vívni. Az élet buli. Élvezni kell. De néha az élet gyász. Ilyenkor meg kell állni, és számba kell venni, hogy mit veszítettünk. És azt is meg kell nézni, hogy mit nyertünk általa. :)))

Egyelőre legyen ennyi elég. Tudom, hogy pár év múlva a toppon leszek. :))) És boldogulni fogok az életben. :)))



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat