Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Érdekességek

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Érdekességek

2017-02-04

Ma úgy ébredtem, hogy hihetetlen retrofeelingem volt. Azt hittem, megyek bánathozóhoz. Talán azért, mert összeálmodtam mindenféle faszságot már megint. De a lényeg, hogy tettem egy nagy kört délelőtt az egyik Tescoba (ami egy bizonyos utcai uszodától nincsen messze, és ahová bánathozóék rendszeresen eljárnak), de előtte elugrottam bánathozóék felé, és tettem egy kört a buszon. Szeretem azt a környéket. De nélküle... Valahogy más. Néha azt kívánom, hogy bárcsak már nyár lenne. És bárcsak lenne egy hét szabadságom. Hogy elvonuljak egy kicsit. Hogy kiránduljak egy kicsit. Hogy végigjárjam a végtelen utat. Hogy egy kóla társaságában kiüljek a kedvenc patakom partjára.

Amúgy felettébb különös... Lassan harmadik éve írom ezt a naplót. Mármint komolyan, többé-kevésbé komoly témákról. Mához egy szűk hónapra ünneplem blogom fennállásának harmadik évfordulóját - az új időszámítás szerint (az öcsém fapicsás, csavargós, alkoholos korszak után, amikor istenigazából dolgozódni kezdtem, ergo lett bejelentett állásom, és nem maszekoltam).

Amikor anno megírtam hosszú idő után az első bejegyzésemet, nem gondoltam volna, hogy rendszeresen fogom vezetni a blogomat. Azt sem hittem, hogy egy ilyen nyilvánvaló helyre fogok mindenfélét kiírni, "világnak csúfjára". De mégis: Ezalatt a három év alatt rengeteg bejegyzést írtam. Még ha időnként ki is hagyok heteket. Sokszor eléggé egoistának tűnhetek, hogy mindig csak a saját "bánatomat, és örömömet" mesélem, de könyörgöm! Ez egy napló, basszameg! :D

Arra is emlékszem, hogy az első bejegyzésem a kiújuló fogfájásom jegyében készült el. Egyik napról a másikra ismét bedurrant a köcsög. :D A csöves SzTK-ban szájsebészetre akartak küldeni, hogy akkor húzzuk ki. A mai napig áldom az esz... szóval parázásomat az állami szájsebészettől, és inkább maszekhoz mentem, mert meg lett mentve a fogam. Aztán, hogy hogyan boldogultam a dohányzásról való leszokással (ami megjegyzem, a mai napig kitartott). Arra is emlékszem, hogy hány, de hány bejegyzést szenteltem a bánathozóval való kapcsolatomnak. Főleg az elején, és mostanság. Most mit kellene mondjak, hogy haragszom? Hogy hiányzik? Hogy szeretem? De hiszen mindent elmondtam. Ahogy öcsém fapicsáról is. :D Cseppet felhergelt a hülyesége. Az első munkanapomról szóló bejegyzést ("Hasta la pilum, baby!"-aki érti, érti) közel két hét kihagyás követte, ami után megírtam öcsém fapicsáról az első bejegyzésemet (miután SMS-ben (XD) felszólított, hogy köpjem le magam). Itt kifejtettem, hogy szerintem miért kellene befognia a pici arcát, és inkább a saját életével törődnie (anno meg is írtam neki facebookon - csak akkoriban még kulturált hangnemben, mert naivan azt hittem, ért a szép szóból - ha egyszer traumatizált gyerek). Sok bejegyzés kifejezetten róla szólt. Aztán, ahogy megindult az életben (XDDDD), szépen lassan megfeledkeztünk egymásról (vagy ha nem, akkor úgy teszünk, minta igen), szépen lassan másról kezdett szólni a blog. Barátságról, kézműveskedésről, szerelemről, zenéről, és önismeretről. Lassan megtanultam másképpen feldolgozni a sérelmeimet, mint addig. Elkezdtem legófigurákat/diorámákat építeni LDD-ben. Kitaláltam Pyro-t, és életre hívtam őt, mint alteregómat. Aztán szépen lassan egybefüggő történetekké fűztem a sorokat a fejemben. Most is azt írom. Remélem egyszer ki tudom majd adni. :))) Úgyhogy a mai napig Aqua Clara népét védelmezem. :D

Elmondtam itt sok tervemet. A legtöbb tervemből nem lett semmi. Szeretek brainstormingolni. :D

Meséltem La Donnáról, meg kispöcsről. Több szót nem is érdemelnek. :D

Lényegében mindent elmeséltem, amit csak lehetett. Családról. Barátságról. Ellenfelekről. Ellenlábasokról. Fénylő kék egekről, amin időnként fehér felhők úsznak, néha pedig viharfelhők gyülekeznek. Néha a nap felkel, hogy aztán újra a horizont alá bukjon. Telnek az évek. Arcunkon egyre több a ránc. Hajunkban egyre több az ősz hajszál. Haladunk az úton, aminek a végén - ki tudja - talán valami jó fog várni. :)))

Lényegében az út végétől nem félek. Mert nincs mitől félnem. Amit tehettem, megtettem. Hogy jól-e, vagy rosszul, azt a környezetemre bízom. Vannak még tartozásaim, amit szeretnék leróni. Mindenki irányába. Úgy lesz elvégezve a munkám.

Egyelőre ülök, és remélek. Elvégzem a tanfolyamot. Bravúrosan. Aztán önképzek, és elmegyek programozni egy céghez jó fizetésért. Közben meglesz az angol nyelvvizsgám. Talán a norvég is. Talán a német is. És egyszer csak lesz egy szépséges feleségem (remélem, hogy Szívecske lesz az!), gyerekeim, és hátradőlök. Hogy kiröhögjem a mostani problémáimat. Leírom, hogy mit gondolok a mai énemről. Kicsit kritikusan, kicsit szeretettel. Aztán? Na, az legyen a jövő zenéje. :D

Kíváncsi lennék, ki olvassa ezeket a bejegyzéseket. Arra is kíváncsi lennék, hogy ki ismer föl a szituációk alapján, amiket leírok, és ki az, aki esetleg felismer. ("Hallotok minket? Úr isten! Moszkvában vannak túlélők!")

Most találtam meg bánathozó egykori TeveClub-os profilját (a tevéje már rég nem él), és olvastam a naplóját. Jó volt olvasni a sorokat. Szívmelengető. Meg megtaláltam a képregényét. Nem azt mondom, hogy HÚÚÚDEVICCES, inkább kedves. Látszik, hogy az Övé. És igazából elepedek egy leveléért. Bárcsak felbosszantana valami apró hülyeséggel, csak tudjam, hogy még van nekem. De igazából - ha lehet - inkább azt kérném, hogy kapjak még egy esélyt. Amit ezúttal nem játszok el. :))) Hogy mikor lesz ebből valami? Józan ész szerint talán soha. Szerintem időben. Legalább is remélem... És ez legyen mára a zárógondolat.

https://www.youtube.com/watch?v=34de_aDKnQ8 -> A retrofeeling okán. :D



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat