Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
"Könnyű hősi halál..."

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
"Könnyű hősi halál..."

2017-12-18

Megnéztem azt a buzi filmet, ami a Dunán ment. Azt a "Szerelem a felhők fölött" címűt. Hiba volt. Született a fejemben egy durva terv, és egy búcsúlevél, aminek az elküldésére NAGYON nem szeretnék sort keríteni, mert igényel bizonyos körülményeket, amikbe jobb bele sem gondolni.

"- Nem, ahová én költözöm ott nincs telefon!"
"- Most viccel?!"
(Részlet Az ember akit Ovenak hívnak c filmből - a főhős lemondja a telefon előfizetését.)

Elég volt abból, hogy járkáló halott vagyok. Bassza meg! Három nap múlva öt éve vándorlok. Öt éve nem tartom magam élő embernek! Megfáradtam. Elég volt a folytonos rémálmokból. A kóros inszomniából, amit évek óta ébren tart. Az örökös, soha véget nem érő virrasztásból. Abból, hogy ha el is alszom időben, verejtékben úszva ébredek - a már említett rémálmokból. Hogy szeretteim megbántott arcával álmodom. Vagy hogy daginyaki valamilyen csoda folytán felülkerekedett rajtam. Vagy hogy bánathozó gyűlöl, és a szavaival hatalmasakat tapos rajtam. NEM! EZT TÖBBÉ NEM AKAROM!

Az a baj, hogy akik nem bántottak soha, azok szenvedtek velem, azok próbálták helyrehozni azt, amit rohadékok megengedtek maguknak velem szemben - és aminek a nyomait mai napig viselem.

Mindig azt mondtam bánathozónak, hogy nem leszek öngyilkos. Ilyen könnyen nem lehet hősi halált halni. Milyen ironikus, hogy pont ő teremt nekem erre alkalmat! Ironikus, hogy ő, aki még a biztonsági őri szakmától/TEK-től is féltett, most ajtót nyit hozzá nekem, hogy hősi halált haljak... XDDD Lehet mondani, hogy higgyek. Eleget hittem. Illetve kicsit túl sokat. Pontosítok: Keveset hittem, de számomra éppen eleget a boldogsághoz. Sajnos ez a mai világban TÚL SOKNAK BIZONYUL. Erről nem én tehetek. Hanem az aki elkurvított mindannyiunkat.

Háháááá! Hülye kurva! Vállaltad a felelősséget egy szakításért öt éve. De hány halálesetet tudsz nyugodt lelkiismerettel elviselni, ami ezt a követi? Mert hogy ha én meghalok, lesznek akik velem tartanak, az is biztos. Gondolj bele! Megérte ez neked? Kellett ez neked? A naaaagy felnőtt nő! Nem gondoltad át. Én meg hamis infókat adtam át. Na mindegy. Ha magadtól nem jöttél rá arra, hogy mi a helyzet, akkor már oly mindegy. Hülyén halsz meg. És ha van benned némi szív is, akkor TE fogsz szépen lassan elevenen elrohadni nem én. ^^ Aludj jól, kis kurva - ha tudsz. :D

https://www.youtube.com/watch?v=0ZqDFxBCvgk

Mesećina

Nema viąe sunca
Nema viąe meseca
Nema tebe, nema mene
Ničeg viąe, nema joj.

Pokriva nas ratna tama
Pokriva nas tama joj.
A ja se pitam moja draga
©ta će biti sa nama?

Mesečina, mesečina,
joj, joj, joj, joj
Sunce sija ponoć bije,
joj, joj, joj, joj
Sa nebesa, zaproklija

Niko ne zna, niko ne zna
Niko ne zna, niko ne zna
Niko ne zna ąta to sija

UPDATE 20:00:
Podzemlje. Ismét. Ivan monológja:
"Aztán új házakat építettünk. Piros cseréppel, magas kéménnyel a gólyáinknak, és tárt kapukkal a vendégnek. Hálásak leszünk az új földnek, hogy táplál, a Napnak, hogy melegít, a virágos réteknek, hogy népi szőtteseinkre emlékeztet. Fájdalommal, búval és örömmel megemlékezünk hazánkról. Gyermekeinknek meg így kezdjük majd a mesét: Volt egyszer egy ország..."

A filmből az is kiderül, hogy "Ennek a történetnek nincs vége".

Jót tett a Podzemlje a fentebb említett, pocsék filmélmény után. :D Stabilizált annyira, hogy összeszedjem magam valamelyest. Egyébként ma nem nagyon mozdultam ki sehová. Jó. Vettem kápia paprikát, és főztem egy zöldségragut. :))) Kifejezetten jól esett. Itt volt nálam Vándortársam. :))) Nem meséltem neki az öngyilkos gondolataimról. Illetve... Csak NAGYON nagy vonalakban. Nem mondtam semmit a végrendeletemről és a búcsúlevelemről. Itthon szépen lassan elkezdtem azért mondogatni, hogy a probléma túlnőtt rajtam. Még mielőtt faszságot csinálok. Mindig ugyanaz a kör. Szeretnék élni. NAGYON. Szeretnék egy kedves feleséget, aranyos gyerekekkel. Megállapodni. És aztán átfordul valami. Konkrétan az, hogy ÚGYSEM találok kedves feleséget. ÚGYSEM lesznek nekem gyerekeim (mivel már a feleség hiányánál borul a rendszer). És persze jön a felindulás: Nem adom meg az örömöt, hogy mindenki köpőcsészének használja a síromat. Viszont azt meg nem akarom végigélni, hogy szépen lassan de biztosan és véglegesen a perifériára szorulok. Nyilván a családom, és a barátaim nem lehetnek velem örökké. Nekik is van életük, és ők sem élnek örökké. Lehet hogy mindenkinek jobb, ha rövidre zárjuk ezt az egészet.

És akkor ennél a gondolatnál álljunk meg. Tudom, hogy hülyeség. Tudom, hogy elvileg van más lehetőség is. De valahogy nem tudok benne hinni. Illetve most már jobb a dolog. De meddig?



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat