Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Kezdek megnyugodni - újfent...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Kezdek megnyugodni - újfent...

2022-07-19

Amikor igazán elég egy kisebb malfunkció, hogy boruljon a minden is... Akkor igazából nincs is miről beszélni tovább.

Nagyon úgy érzem, hogy nem szabadna ezt tovább húzni-halasztani. Jobb lenne ezt most megoldani. Ennek itt vége kell legyen. Pár napja végre úgy éreztem, hogy minden visszazökkenni látszik a normális kerékvágásba, és erre minden is baj. Baj, hogy időnként sörözöm. Baj, hogy jól érzem magam másokkal. Baj, hogy a világ legtöbb jóindulata sem elég ahhoz, hogy azt merjem mondani: Menthető a dolog.

Mindig minden egyes nap a szintentartásért küzdünk. Nem azért, hogy jobb legyen, hanem hogy rosszabbra ne forduljon. Ez meglátszik kis magánbirodalmam állapotán is. Most is én mosogattam. Kimegyek, egy-egy főzés után nagyobb szemét van, mint azelőtt. A mosás - a mosógéppel együtt már nem az én gondom. A teregetés? Az már egy másik sztori.
Az ingatlanosnak egyetlen megnyilvánulásával tudok maradéktalanul egyetérteni: Csodák nincsenek. Ha boldog lennék vele maradéktalanul, akkor tudnék szárnyalni mellette is.
Persze holnap reggel mehetek ki a Keletibe átvenni egy könyvet. 18:00-tól 6:00-ig dolgozom ma este, ehhez képest 7:30-ra van megbeszélve a találkozó. Hogy mikorra érek haza? Tudja a faszom...
Ahhoz képest, hogy nyárra naaaaagy kirándulások voltak betervezve, ahhoz képest ezzel-azzal el tud menni - velem nem. Ráadásul a kedvenc tavamhoz is az egyik barátjával ment el, nem pedig velem. Ahhoz képest, hogy egyszer kiköltözött, most újra itt van. Ahhoz képest, hogy nem akar elveszíteni, nem veszi figyelembe a működésemet. Egyszer-egyszer méltatja az erőfeszítésemet, hogy aztán találjon rajtam ezer más hibát. Mélyen belefáradtam ebbe.
Úgy érzem, hogy egy dobozban élek. Nem tudok kiülni nyugiban valahova, mert állandóan zünnyögtetnie kell a telefonomat. Üzenetekkel-hívásokkal bombáz. Nem tudok elmenni egy három nap-két éjszakára magamba, mert jajj-jajj hiányzom. Ha együtt vagyunk, akkor is mi a helyzet? Házimunka, baszogatás, az megy. Ha alszom, az a baj. Tegnap is... Tudta nagyon jól, hogy nem tudok elaludni. Tehát mosott szar vagyok. Letudtam a kötelezőt, lepihentem, erre megint jöttek a hívásokkal üzenetekkel való bombázások. Meg tudok ettől őrülni! Egy helyen dolgoztunk két különböző munkakörben! Megyek le a peronra, hogy látom, szükség van rám. Folyton a fülén, meg a kezében lóg a kibaszott telefonja. Ja, nehogy le merjek pihenni! De ha vele vagyok, szarik a fejemre. Mit ne mondjak, állati jól esik. Mert ennek szerelmi bánata van, az hiányzik, amaz meg... Áhh! Mindegy. Kezdek megnyugodni, mert kezdem ezt a dolgot elengedni... Fölösleges dolog az, hogy folyton nyűgös legyek miatta.

Arról nem is beszélve, hogy előszeretettel ugráltat embereket. Oké. Sokat dolgozik. Sokmindent nem tud elintézni. De arra megint csak nincsen tekintettel, hogy sokszor más emberek miatta borítják a napirendjüket, és nem állhatunk neki mindig haptákban. Ha nem érünk rá, vagy szóvá tesszük, akkor pedig vérig van sértődve. Azért ez nem így működik ám!

Közös kosárról beszél. Amiből a minden szarság kivesz valamit. De mit tesz bele? Bele tudja tenni a másik ELFOGADÁSÁT? Meg bele tudja tenni a másik életének/idejének a tiszteletben tartását? Mindig azt mondja, ezen kell elgondolkozni, azon kell elgondolkozni - szerintem a legfőbb ideje, hogy Ő gondolkozzon el, mert nekem már zsibbad az agyam.

Sokadik alkalom, hogy tényleg a kisujjamat nyújtom, és azt veszem észre: A karom vállból nincs. Feladtam. Elég volt.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat