Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Hű de elszaladt!

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Hű de elszaladt!

2016-08-19

Gyerekek... Nem is tudom mióta nem írtam blogot. Valószínűleg ez a bejegyzés igénybe vesz pár napot, mert több helyen is voltam, és nem sokszor kerültem ágyba hajnali 2-3 előtt. :D

Először is:
Voltunk Erdélyben, vezetett túra keretében. Gyerekek! Aki még nem volt ott, az menjen! Ha jót akar. És ezt nyugodtan fenyegetésnek lehet venni. :))) Erdély, azon túlmenően hogy csodaszép, egy teljesen más világ - teljesen más mentalitással. Valahogy ott még nem láttam azt az örökös rohanást, ami jellemző Magyarországra. Szeretnék inkább ott élni (jó... leszámítva a Gyalui tó, megy úgy általában a szabad vizekben hegyekben álló szemetet). Ja! És még valami. Erdély az Erdély. Nem Románia, és nem is Magyarország. Élnek benne székelyek, románok, cigányok (láttuk Bánffyhunyad roma negyedét is, annak kacsalábon forgó palotáival. Hátborzongató, és lenyűgöző, alias: Sírjak-e vagy nevessek?), örmények, zsidók, rengeteg különböző nép. Maga a szellemiség valahogy olyan más... Egy "vad vidék", ahol a gyakorlatiasságnak van nagyobb haszna, nem a sok bürokratikus szarságnak. És ez jó. Jártunk Kőrösfőn, Nagyváradon, Kolozsváron, Tordán (a sóbányába nem vagyok hajlandó visszamenni! :D Az a buzi harangtárna egyszerűen túl magas nekem. És nem éreztem magam biztonságban a függőfolyosón sem... XD), Segesvárott, és az IGAZI Csíki sörgyárban (ahol az a sör készül, aminek köze nincsen a "Ciuc"(ejtsd: "Csuk(h), szó szerint "Csík")-hez. Egyébként ha már román sörök. Három elterjedtebb van: az Ursus (medve - náluk sör, nálunk sajt XD), a már említett Ciuc, és a Timisoareana. E három sörből csak a Ciuc-ot sikerült megkóstolnom, de az nagyon ízlett. Kifejezetten édeskés íze van , de OFFOLÁS OFF), Csernátonban (ahol megismertem egy hihetetlenül jó fej öreg székely bácsit, Haszman Pali bácsit, aki a globalizáció ellen beszélt, és akinek népművészeti múzeuma, és népfőiskolája van (ahol megtanulhat az ember egy becsületes szakmát - pl. fafaragás, asztalosság, takácsművesség, esztergályosság, stb.). Nem alaptalanul. Nem vagyok soviniszta, meg nacionalista, de abban nagyon is igazat adok az öregnek, hogy minden népnek joga van a saját kultúrájához. És ezt semmiféle külső erőnek elvenni joga nincsen. Nem azt mondom, hogy más népek kultúráját nem vehetjük át (vagy pontosabban: nem vehetjük át a pozitív dolgokat belőle), de nem feledhetjük örökségünket. Mindannyiunknak, legyen bár akármilyen születésű, ha magyar anyanyelvű, állampolgárságú, KUTYA KÖTELESSÉGE hagyományait ápolni. Azt meg, hogy szülessen több gyerek, azzal sajnos nem tudok azonosulni, mert ahhoz kellene egy értelmes nő. http://tartalmaskor.blog.hu/2010/08/23/modern_csaladi_kor -> Ez az írás kicsit kedvemet szegte. Nem tehetek róla...

Másodszor is:
Gyüttek a Norvégok! :))) És két hete voltunk velük Nagybörzsönybe a kulcsosházban, ahol is életemben először találkoztam a Szabdzsi, Csatni, Biryani-kombóval. Rájöttem, hogy tényleg olyan ez az étel, hogy hiába ennél belőle hányásig, két és fél tányérnál többet én sem bírtam belőle megenni. És ez kurva nagy szó. Nálam egy tányér kb. másfél normál tányérnyi adagot jelent. XD Képzelhetitek. De így is kifogott rajtam. Hiába bömböltem csatnikészítés közben az "Almaszósz" című dalocskát. :D Hiába vágtam zöldségeket. Hiába főztem, mosogattam. :D Voltak nagy kirándulások, ami előtt pálinkázás, és etka jóga volt. :D Majd' összesszartam magam, de megérte: A derékfájásom elmúlt tőle. :)))

Ami viszont magát, a kulcsosházat illeti... Agárdflash-em volt tőle. http://www.nagyborzsony.hu/page.php?8 Így néz ki. Ilyen. Agárd kb. feleakkora, mint ahol megszálltunk. De a dohos, gombás illat, a retro bútorzat, a retro konyha, a retro fürdőszoba/véce (aminek szintén agárd-illata volt), nagyon megzuttyantottak. Hirtelen elkezdett nekem bánathozó nagyon hiányozni. Reggelente azt hittem, hogy Agárdon vagyok, és hogy ha kimegyek a hűtőhöz, ott lesz a friss felvágott, a trappista, meg a kredencben a zsemle. Persze paradicsom, meg paprika is... De nem. Jól éreztem magam a norvégokkal, meg egy antropomacska társaságában, de mégis... Sokszor bizony a könnyeimmel küszködtem. Férfiasan bevallom, ez van. Nem vagyok egy sírós alkat. Nem. Nagyon ritka az, hogy előtörjön belőlem. DE ez egy ilyen alkalom volt... Nehéz volt visszanyelnem a könnyeket. De azóta depressziós vagyok. Erről viszont, a következő bejegyzésben olvashattok.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat