|
Nézd meg a Naplómat naplója
Érdekeske [34253 AL], gazdája Nézd meg a Naplómat
2005. január 13.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. január 13.
Elfeledett teljesítmény.
Georg Friedrich Grotefend (1775-1853)
Az ékírás megfejtéséről szóló első tudósításokban soha nem asszír vagy babilóniai, hanem mindenkor persepolisi feliratokról beszélnek. Azért, mert ezek a kétezer éves feliratok nyitották meg a megfejtés útját mindazokhoz az ékírásokhoz is, amelyek később a Tigris és Eufrátesz völgyének romhalmazai alól felszínre kerültek. Az ékírás megfejtése az emberi szellem mesterműve, és azt a legnagyobb tudományos vagy műszaki felfedezések mellé sorolhatjuk. Azt az embert azonban, aki az ékírás megfejtéséhez az első döntő lépést megtette - s ezen mosolyogni kell - nem tudásszomj, nem kíváncsiság indította erre. Ennek az 1802-ben a göttingeni városi iskolában segédtanárkodó, huszonhét esztendős fiatalembernek sikerült zseniálisnak nevezhető módszer alapján egy ékírásos feliratnak első tíz betűjét megfejtenie - fogadásból!
Georg Friedrich Grotefend 1775. június 9-én született a németországi Mündenben. Huszonhét esztendős korában ez az ember, aki egész életén keresztül maga a megtestesült józanság, a minden különcködéstől mentes, egyenes úton való haladás mintaképe, belemegy vidám poharazgatás közben egy képtelen fogadásba. Arra vállalkozik, hogy megfejti az ékírás titkát. Néhány persepolisi felirat rossz másolatán kívül semmi sem állott rendelkezésére, amikor fiatalos gondtalansággal nekivágott az akkor reménytelennek tűnő feladatnak. Amit korának tudósai lehetetlenségnek tartottak, neki sikerült. Kutatásainak első eredményeit 1802-ben terjesztette a göttingeni tudományos akadémia elé. Későbbi filológiai értekezésinek tömegéből - amelyek ma már érdektelenségbe és feledésbe merültek - kiemelkedik az "Adalékok a persepolisi ékírás magyarázatához" című tanulmánya. Mégis az övé, egyedül az övé az elsőség ebben a döntő horderejű felfedezésben, melynek segítségével a nagyszerű mezopotámiai ásatások óriási történelmi jelentősége felismerhetővé vált.
Sajátos dolog az, hogy míg Champollionnak, a hieroglifák megfejtőjének neve közismert, addig Grotefend neve teljes feledésbe merült. Az ékírás megfejtésénél ugyanaz történt, ami az emberi szellem sok más felfedezésénél: hogy egymás után kétszer is felfedezték! Grotefendtől teljesen függetlenül egy angolnak, Henry Creswicke Rawlinson őrnagynak is sikerült ugyanaz, de érdekes, hogy nemcsak Grotefendnél, hanem még annak tökéletesítőinél, Burboufnál és Lassennél is későbben. (Az erről szóló lényegbevágó tanulmány csak 1846-ban jelent meg.) (C. W. Ceram: A régészet regénye, Gondolat Kiadó 1975)
|
Problémás tartalom jelzése
|
