Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. október 26.
Tévhitek, koholmányok - folytatás
A fecskefű (Chelidonium majus) tavasz végétől őszig virágzó növény. A mákfélékhez tartozó növényt ha megtörjük, narancsvörös tejnedv szivárog belőle, elnevezték vérehulló fecskefűnek. Melius Juhász Péter a "Herbárium"-ban ezt írja róla: "Azért híják fecskefűnek, hogy a fecskék a fiok szemét ezzel gyógyítják." Ajánlja, hogy a hályogos szemet a fecskefű kivonatával mossák meg, fehér borban főzve pedig a sárgaság, a fogfájás és a hasfájás ellen javasolja. Ugyancsak a szembajok gyógyítására alkalmas voltát hangoztatja a régi versezet:
"A fetske-fiaknak ha szemek meg-vakul
Azoknak az annyok vérehullóhoz nyúl,
Plinius azt írja, s nem is tudatlanul,
Ha szemek ki-folyt is, de attól meg- gyógyul."
Kubinyi Ágoston 1842-ben kiadott "Mérges növények" című munkájában nem említi, hogy szembajok ellen használható lenne. Arról ír, hogy: "külsőleg rágó erejű és sokak által a szömölcs és tyúkszem elhajtására sikerrel használtatik". Kubinyi szerint "belsőleg véve hasmenést, iszonyú gyomorgyulladást, sőt halált is okoz". Az utóbbi állítás, úgy vélem, erős túlzás, sehol máshol erre nincs utalás.
Hatóanyagai a chelidonin és a mérgező chelerytrin. Az utóbbi hánytató, hashajtó és idegbénító hatású, a szembe kerülve vakságot okozhat. Tehát itt egy veszélyes, már az ókorban kialakult (a versezet Pliniusra hivatkozik) téveszméről van szó, évszázadokon keresztül tartotta magát, ki tudja, hányan vakultak meg miatta.
A farkasról (Canis lupus) is születtek rémtörténetek. Raff György írása viszi el a rémmesék közül a pálmát: "Mivel húsutáni vágya telhetetlen, embereket és állatokat megöldös s még a holt testeket is kikaparja, ha egyebet nem kap" vagy "Afrikában néha az oroszlánnal együtt megy ki prédára a farkas. Egy bizonyos utazó beszéli, hogy ő sokszor hallotta a farkasokat együtt ugatni az ordító oroszlánokkal" Az különösebben nem zavarta a szerzőt, hogy a farkas Afrikában nem él, és az sem, hogy embert nem, vagy csak igen ritkán támad meg, nemhogy kiásná a holtakat. Újfalvi Sándor 1854-ben kiadott könyvében, "Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak"-ban azt írja, hogy "nemcsak élő, hanem meghalt ember is nagy tekintéllyel bír a farkas előtt". Több példát említ, amikor télen az erdőn meghalt ember tetemét körüljárták a farkasok, de nem nyúltak hozzá. Az valós, hogy télen az éhes farkasok veszedelmei voltak a jószágnak, gyakran elragadták a házak udvarából a kutyákat. Ilyenkor előfordult, hogy megtámadtak embert is, de csak nagyon ritkán.
Miskolczi Gáspár szerint a zsákmányszerzésre induló farkas: "Annak felette gyomrát földdel szokta megtölteni, hogy azzal is nehezebb légyen és könnyen a barmok magokról le ne rázhassák, hanem inkább ő nyomja le azokat." Egyéb fantasztikus tulajdonságokkal is felruházza: "Hogyha lassan való cammogása közben valamelyik lába valamiben megütközvén zördülést talál indítani, azt gyengéden megmardossa, s ezzel bünteti meg." Az sem utolsó kitaláció, hogy "mikor prédálni mégyen, olyankor fekete Gyapár nevű fűvel fogait meg szokta élesíteni." Elképzelhetetlen, hogy honnan vette: "A farkas bőr, ha együvé tétetik a juh bőrrel, kevés idő alatt a juh bőrt meg szokta emészteni." Ezzel is bizonyítja, hogy a juhok és farkasok között a "természeti ellenkezés holtok után is melly igen fennmarad".
A denevérekről, a furcsa repülő emlősökről sok valótlanságot állítottak, sok babona fűződött hozzájuk. A képzelet szülte ördögnek, sárkányoknak denevérszárnyai vannak minden ábrázoláson. (Gondoljunk csak pl. Goya "Caprichos" című híres rézkarcsorozatának "Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek" című darabjára, ahol a szörnyek megtestesítői között számos denevér látható.)
A denevérekkel sokáig nem tudtak mit kezdeni, hová is sorolják őket, emlősök-e, avagy madarak. A régi mondás, szerint "se nem madár, sem egér."
Miskolczi Gáspár ezt válaszolja: "Mindazáltal helyesebb azok értelmek, akik a denevért a madarak közé számlálják. 1. Mert repül, melly a madarak tulajdonságok 2. Mert derekasabban csak két lábai vannak, melyeknek szolgálatokkal él 3. Mert az Úr Isten is a madarak közé számlálja." Ha pedig így van, akkor a témát lezárhatjuk.
Később a denevért repülő egérnek hitték, és "bőregérnek" nevezték, az elnevezést évszázadokig használták. Azt hitték róluk, hogy belekapaszkodnak a nők hajába. Ez a koholmány évszázadokon át tartotta magát, soha senki nem látott saját szemével ilyet.
Időtálló tévhit volt, hogy a denevérek télen a szalonnát dézsmálják. Miskolczi Gáspár is azt állítja:"Derekasabban pedig a kéményekben és a szalonnás házakba szokott telelni és a szalonnával élődni." Tetézi: "A lámpásokhoz ha hozzáférhet, mind a gyertyát, mind az olajat belőle kiészi." Hogy honnan vette, rejtély!
Raff György is azt írja, hogy a denevérek a "szalonnából jól lakomáznak." Ezeket a lehetetlenségeket még a XX. században is állították, pedig akkor már ismertté vált, hogy téli álmot alszanak, ilyenkor nem táplálkoznak, s a hazai denevérek nyáron repülő rovarokat esznek.
|
