Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2007-03-03
Százezrek szenvedéséből Disneyland
A világ számos országában találkozhatunk olyan, mára már turistalátványossággá szelídült létesítményekkel, amelyek a XX. század viharos évtizedeiben még sokkal sötétebb szerepet játszottak egy-egy ország életében. Az egykori börtönök, fogolytáborok, vagy akár a vasfüggöny megmaradt részei hatalmas bevételeket hoznak fenntartóiknak, erkölcsi megítélésük ugyanakkor kérdéses.
Sztálin Világa
Lépjen be Sztálin Világába! - hirdeti magát a Litvánia fővárosában, Vilniusban található Yet Grutas történelmi park. Az egykori börtöntábor helyén lévő park évente több mint 200 ezer hazai és külföldi látogatót vonzz, s ezzel a litván főváros egyik legnagyobb turisztikai attrakciójának számít.
Az egykori szovjet vezetők gigantikus szobrai mellett az egykori börtöntelep őrtornyai is láthatók, a hatás kedvéért pedig meghagyták a parkot övező szögesdrótkerítést is. A parkot üzemeltető üzletember öt év alatt nem kevesebb, mint 1,7 millió eurót költött a parkra, de a bevételekből bőségesen megtérül a vállalkozás.
Az ilyen és ehhez hasonló idegenforgalmi látványosságok elsősorban az egykori szovjet blokk országaiban látogathatók, ami érthető, hiszen a közelmúlt történelme sajnos bővelkedik a nyugati turisták számára egzotikusnak és érdekesnek számító helyszínekben. S bár egyre több történelmi emléket alakítanak át a bennük üzletet látó vállalkozók a turizmus céljaira, élhetően még néhány évtizedik nem merülnek ki a lehetőségek.
Nálunk Recsk
A kelet-európai államok mellett Ázsiában is találkozhatunk hasonló múzeumokkal és emlékparkokkal, de akad ilyen, a közelmúlt történelméhez kapcsolódó látványosság Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is. Magyarországon a legismertebb ilyen park az egykori recski munkatábor helyén lévő emlékhely, amelyet 1991-ben avatott fel Antall József, akkori miniszterelnök, s szó van egy, a vasfüggöny nyomvonalát követő turistaútvonal kialakításáról is, amely a szovjet blokkot a szabad világot elválasztó határvonal mentén húzódna majd.
Az egyes országoknak, településeknek tagadhatatlanul anyagi hasznot hozó látványosságok társadalmi és szakmai megítélése már nem ennyire egyértelmű, hiszen az attrakcióként bemutatott létesítmények sok esetben több ezer ember szenvedésének helyszínei voltak. Akad olyan ország is, ahol a turisták spontán érdeklődése miatt döntöttek úgy a helyi hatóságok, hogy a korántsem dicsőséges múlt emlékeit célszerű felújítani és bemutatni a nagyközönségnek a hatalmas bevételek reményében.
Vendégségben a KGB-nél
A már említett Sztálin világa mellett hasonlóan különleges élményt kínál a vállalkozó kedvű turistáknak az a lettországi büntetés-végrehajtási intézet, amelyet egykoron a rettegett orosz titkosszolgálat, a KGB használt. Az intézményt 1997-ben zárták be végleg, nemrég azonban fiatal lett vállalkozók elhatározták, hogy turisztikai látványossággá alakítják a helyet, ahol a látogatók - még ha csak jelképesen is - megtapasztalhatják az egykori a KGB módszereit.
Az 1905-ben épült börtönben a szovjet diktatúra a rendszer ellenségeit tartotta fogva és vetette alá kínvallatásnak, sőt, mindennaposnak számítottak a kivégzések is. Az ötlet sokakban keltett ellenérzéseket, és az is igaz, hogy a turistákat sem a történelem megismerése iránti vágy, sokkal inkább a kaland, a borzongás varázslata vonzza ide. A liepajai intézetben öt eurót (1350 forintot) kérnek el a fogva tartásért.
Töltsön el pár feledhetetlen napot a GULAG-on!
Ennél is megdöbbentőbb ötlet talán az észak-oroszországi Vorkuta polgármesterének terve. Az Urálnál fekvő település közelében a sztálini időkben néhány munkatábor, ahol a szovjet-rendszer számára ilyen vagy olyan okból nemkívánatos embereket tartottak fogva és dolgoztattak embertelen körülmények között. A polgármester a hajdani komor intézménynek legalább egy részét élményparkká építtetné át, de úgy, hogy a hely szelleme, őrszemélyzet, vicsorgó őrkutyák, szögesdrót-kerítés korhűen megmaradjon.
Az attrakció elsősorban külföldieknek szólna, akik napi 150 dollárnak megfelelő összegért tölthetnének el itt néhány napot. A gulag-élmény megszerzéséhez minimum háromnapos "vendégraboskodásra" lenne szükség - véli a polgármester.
Ötletét idegenforgalmi vállalkozók lelkesen fogadták, de megszólaltak mások is: olyanok, akiknek annak idején részük volt a tábori élet szenvedéseiből. 1932 és 1954 között csak a vorkutai büntetőtáborokban kétmillió ember raboskodott, s közülük 200 ezer sosem tért haza.
(folyt.köv.)
|
