Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. április 30.
Pár szó a sörökről
Az ókori görögök és rómaiak ugyan nem, ám Egyiptom népe már időszámításunk előtt az 5. évezredben készített és előszeretettel fogyasztott sört. Ezen élvezetek nem csak Egyiptom, de az ókori Babilon ősi kultúrájában is igen nagy jelentőséggel bírtak. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, hogy még a bölcs Hamurappi is rávezette híres törvényoszlopára a sörkészítés szabályait és hogy e korban kezdték az italt folyékony kenyérnek - magas szénhidrát tartalma miatt - nevezni. Ezekben az időkben az italt árpából készítették, általában datolyával ízesítették, és nem főzték, hanem erjesztették.
Európában a középkorban indult el a sör karrierje, elsőként a germánok fedezték fel és isteni eredetet tulajdonítottak neki. Az első sörfőzdék a X. század végén jelentek meg és a legősibb ma is működőt, 1050-ben alapították Weltenburgban, természetesen egyházi védőszárnyak alatt egy bencés kolostorban. A germánok érdemei a sörkészítésében múlhatatlanok, ők használtak először komlót ízesítéséhez és a Bajor sörtisztasági törvény (1516) még ma is egyik fontos alapelve az ital elkészítésének.
Európa népei, fittyet hányva az ókori görögök véleményére, miszerint a sör barbár és primitív ital, nagyon is megkedvelték és céhekben, majd később nagyipari méretekben megkezdték gyártását.
A söröket az elkészítés során alkalmazott eljárások szerint általában két nagyobb csoportra osztják, az ale és a lager típusúakra. Ezeken kívül számos más sörfélét ismerünk, melyek nem vagy nem tökéletesen illeszthetőek be e két nagy csoportba. Az alapanyagok és a különféle technológiai eljárások sokféleségének köszönhetően ma már több tucat különféle jellegű folyékony kenyér kapható az üzletekben. Az egyik legkedveltebb sörfajta, főleg Európa ezen felén, a Csehországból származó, pils típusú. Népszerűségüket semmihez sem hasonlítható aranyló színükkel és magas komló tartalmuknak köszönhető, kesernyés ízükkel vívták ki.
Az ital mára a világot már teljes mértékben meghódította, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy évente több száz sörfesztivált rendeznek. Ezek közül a leghíresebb a müncheni Oktober Fest, melynek gyökerei 1810-re nyúlnak vissza. Ekkor ugyanis nagy ünnepség, lóverseny és sörözés keretében, a bajor Lajos herceg, nőül vette Teréz szász hercegnőt. A fesztivált ettől kezdve minden évben megrendezik és már 1860-ban is, több mint százezren látogatták meg az eseményt.
Sörkészítés
A sörözés egyidős az emberiséggel. Már a Kék-Nílus völgyében is készíthettek sört, ezt bizonyítja a szudáni ásatások során fellelt közel 7000 éves edény, melyben a sör maradványait mutatták ki. Pontosan nem tudjuk, hogy mikor készítettek először sört a világon, de az bizonyos, hogy már az ókori egyiptomiak is foglalkoztak sörfőzéssel a Kr.e. V. évezredben. Egyiptomban a rabszolgáktól kezdve a gazdagokig népszerű italnak számított a sör, de ebben az időben még datolyával vagy datolyalevéllel ízesítették és kőkorsókból szalma- vagy nádszállal szívták ki. Az ókori Babilóniában Hammurapi király még nevezetes törvényoszlopára is feljegyeztette a sörkészítés szabályait. A babiloniak mézzel és gyümölcssűrítménnyel varázsolták ízesebbé ezt az italt.
Az árpabort (sört) a barbárok és szegények italának tartották az ókori Hellászban és Rómában egyaránt, de a kereszténység terjedésével nomeg a kolostori sörfőzdék jóvoltából a sör ismét visszanyerte korábbi rangját.
A sörfőzés a germánok, a néphagyomány szerint a mondabeli Gambrinus nevéhez fűződik. Ugyancsak ők használtak először a sör ízesítésére borókát, köményt, fűszersáfrányt, ánizst és gyömbért.
Magyarországon a honfoglalás óta főznek sört. A kezdetben házi módszereket - gabonából gyúrt sörcipó erjesztését - később felváltották a kézműves eljárások. Az első serfőzdék a Duna mentén épültek, mivel a sörkészítéshez szükséges vizet a folyóból nyerték, és csak az 1800-as években váltottak mélyfúrású kutakra.
A sörfőzéshez kapcsolódó első törvényi szabályozás az 1290-es nürnbergi rendelet volt, mely kimondta, hogy zabból, búzából, kölesből és rozsból nem engedélyezett főzet készítése, ellenben ekkor jelent meg a komló az összetevők között, melynek mennyiségétől függ a sör keserűsége.
A sörkészítés történetének fontos évszáma 1516. A bajor sörtisztasági törvény értelmében sört kizárólag csak malátából, komlóból, élesztőből és vízből lehet készíteni.
folyt köv
|
