Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. április 16.
Trója (II. rész)
Kilenc Trója
Dr. Heinrich Schliemann, a régészet fenegyereke módfelett céltudatos ember volt. Gyerekkora óta álmodozott arról, hogy felkutatja Homérosz eltűnt városát, Tróját. A hisszarliki ásatások 1870-ben kezdődtek el, s 20 évig tartottak. Leginkább úgy, ahogy buldózerrel szokás... Schliemann lelkes, de felettébb rendszertelenül dolgozó amatőr régész volt. Ásatásai során akaratlanul megsemmisített olyan archeológiai bizonyítékokat, melyek gondos körültekintéssel megmenthetők lettek volna, az ásatási területről olykor anélkül vitt el leleteket, hogy lelőhelyüket pontosan dokumentálta volna. De több ősi erődítményt feltárt, számtalan fegyverre és használati tárgyra bukkant, s szentül hitte, hogy megtalálta Tróját. A korszakkal foglalkozó történészek kétségbe vonták állításait, támogatói közt volt azonban W E. Gladstone angol miniszterelnök, maga is kiváló klasszika-filológus.
Schliemann, óriási árkot vájt a hisszarliki dombba, és sajnos beleásott a lelőhelynek abba a rétegébe, amit a leginkább keresett, a homéroszi Trójába. Érthető módon zavarba ejtette a domb rétegezettsége. Ennek ellenére az ókori római település, llium alatt elkülönülten négy, egymásra épült várost sikerült felismernie, s eldöntötte, hogy a keresett Trója alulról a második. Ez a következtetés nem aratott általános tetszést a régészek körében, s ez felbőszítette Schliemannt. Ezért volt olyan mérhetetlenül büszke, amikor 1873-ban rábukkant "Priamosz kincsére" - ahogy ő nevezte.
Schliemann története a következőképpen hangzik, amint kiásta az arany ékszereket, odaadta fiatal és szép görög feleségének, Szophiának, aki a vállkendőjébe rejtette a török tisztviselők és munkások szeme elől. Van egy fénykép, melyen a hölgy "Helené ékszerei"-t viseli. A kincslelet mellett serlegeket, lándzsafejeket, fülbevalókat is találtak, valószínűleg valamennyi Trója II-ből vagy Trója III-ból (kb. Kr. e. 2200) származik. Csakhogy ez egyáltalán nem a homéroszi Trója (Trója VI) időszaka. Az ugyanis feltehetően Kr. e. 1260-ban pusztult el. Sajnos, 1945-ben egy kivételével valamennyi fülbevaló s egy-két kisebb tárgy eltűnt Berlinből.
Egy szakavatott régész, Wilhelm Dörpfeld segítségével aztán fokozatosan körvonalazódni kezdett Trója bonyolult története és felépítése. Schliemann és Dörpfeld 9 fő réteget ásott ki, ezek mindegyike egy-egy külön, az idők folyamán egymásra épült várost képviselt. A rétegeket megszámozták, a legkorábbi lett Trója I, a legkésőbbi, már a római korban épült város a Trója IX. A későbbi kutatások tovább finomították ezt a rendszerezést, számos másodlagos réteget regisztráltak, így ezek száma összesen 46-ra emelkedett. Bár Schliemann maga úgy vélte, a Trója II. a valódi Trója, azóta bebizonyosodott, hogy a mítoszok városa alighanem a VIIa számú. Ez a réteg tűzvész nyomait mutatja, az itt talált csontvázak állapota arra enged következtetni, hogy a város lakóit i. e. 1250 táján lemészárolták, márpedig a szakirodalom ekkorra teszi Trója pusztulását…
Trója kilenc városának legjobb állapotban megmaradt épülete egy amfiteátrum a munkaterület déli oldalán.
A Kr. e. 1. században Julius Caesar kezdeményezésére újjáépítési programot hirdettek meg. Ennek öröksége az utolsó és legnagyobb város, Trója IX, mely Kr. u. 350-ben néptelenedett el.
Mi maradt Trója városaiból?
Sok utazó, túl kicsinek és unalmasnak tartva, elkerüli Tróját. S valóban, Priamosz erős fallal körülvett, mondabeli erődjéhez képest csakugyan kicsi. Alapterülete mindössze 137 x 183 m, néhány tucat lakóház számára elegendő hellyel, s talán ha ezer lakos élhetett itt. De többek között éppen a mérete az, ami különösen megindítóvá teszi, mert olyan sebezhetőnek tűnik.
A tengerpart, ahol a görög hajók horgonyoztak, ma 15 km-rel távolabb húzódik, mint abban az időben, amikor Akhilleusz haragjában végigvonszolta Hektór holttestét Trója körül. A város Homérosz által megénekelt jellegzetességei közül mára csak kettő maradt, a magasra nőtt fű közt szüntelenül fújó szél (ezen a környéken sehol másutt nincs légmozgás) és a kis törpetölgyek, melyek mintha csak ezen az egyetlen helyen élnének meg. Talán Rose Macaulay angol író ejtette az utolsó szavakat Trója varázsáról a Trebizond tornyai című könyvében. "Azon tűnődtem, elég város állt már a világon, s az elpusztultakat jobb békén hagyni, hadd pihenjenek a fű, az aszfodélosz és a tüskebokrok alatt, fölöttük a sóhajtozó széllel, és a távolban a tengerrel, ahol a görög hajók várakoztak tíz éven át..."
forrás: http://www.freeweb.hu/beluard/
|
