Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2006-11-21
folyt.
Egyre mélyülő barátságukról maga Farkas számol be: „Szakadatlan, csendes munkája után többnyire nálam pihente ki magát. Semmiről sem beszélt előre, sőt már kész dolgairól is hallgatott; csak egyszer láttam rajta némi örömet, mikor nekem adta emlékül azt a kis táblát, melyen a tizenhét oldalú szöget kiszámította". Ezt a kis táblát Farkas féltve őrizte élete végéig. Gauss itt azt mutatta ki, hogy a szabályos 17 oldalú sokszög megszerkeszthető csak körző és vonalzó segítségével. Ugyanis ez nem lehetséges akárhány oldalú szabályos sokszög esetében, mint például már a szabályos 7 oldalú sokszögnél sem. Ez a felfedezés a 18. század egyik szép geometriai eredménye, s egyben a körosztás általános Gauss-féle elméletének egyik sajátos esete. Gauss elvitte barátját szüleihez is Braunschweigbe. Ezt a nem éppen rövid utat Göttingából rendszerint gyalog tették meg.
Bolyai Farkas 1799. június 5-én indult haza Göttingából. Barátai és ismerősei, köztük Seyffer professzor is a szomszéd faluig kísérték. „Az elváláskor - írja Farkas - sírva, mint egy gyermek, akaratom ellen mentem vissza, míg erõt vettem magamon; az utolsó tetõrõl, ahonnan még látszott Göttinga, még egyszer visszanéztem megállva, míg az örök elválás homályában az emlékképe megmaradott." Pénze alig lévén, egy kalandos és balesettel is tarkított út végén, szeptemberben érkezik Kolozsvárra, ahonnan néhány napi pihenés után utazik tovább Bólyába az édesapjához szüretre. Anyja ekkor már több mint tíz éve halott. Itt Bólyán kapja Keményék Kolozsvárról érkező levelét, melyben felkérik, hogy az elkövetkezőkben legyen a család egyik 14 éves fiú tagjának nevelője. Farkas az ajánlatot elfogadta.
III. Házassága, Bolyai János születése
Kolozsvári tartózkodásáról kevés részletet ismerünk. Csupán a Gausshoz írt levelei szolgáltatnak egynéhány biztos adatot. Az 1800. április 13-án Kolozsváron kelt levelében tesz említést arról, hogy apja nem sokkal azelőtt érkezett leveléből értesült a Bólyán pusztított hatalmas tűzvészről. Majdnem mindenük leégett, köztük fontos vagyoni irataik is. De Farkas levele még mást is tartalmaz: „Közben én is megégettem magam egy másfajta tűznél. Van itt egy tizennyolc éves magyar lány, aki származásilag egyenrangú velem - és Neked már nem kell magyaráznom, hogy mindketten kimondhatatlanul szeretjük egymást. Nem éppen tündöklő szépség, de szerfelett vonzó, szelíd, nagyon finom lelkű, fortepiánón is játszik, kellemesen énekel kottából és nagyon jó zenei ízlése van. ”
Bolyai Farkas azonban nem várta meg az 1802-es esztendõt, ugyanis a Ievélben említett lánnyal, Árkosi-Benkő Zsuzsannával (1780 - 1821 ), 1801 . szeptember 28-án Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban házasságot kötött. Az esküvő után a fiatal pár Domáldra költözik, ahol Farkas azonnal nekifog kis birtokának teljes rendbetételéhez. Természetszeretete és a szép iránti vonzalma arra ösztönzi, hogy valóságos kis parkot teremtsen az egyszerű falusi kertből. Eltéríti a patak vizét, hogy kertjén keresztül folyjon, vízesést tervez, virágokat ültet, falusi házát rendbe szedi, gyümölcsfákat telepít és új termelési módszerekkel kísérletezik.
1802 végén, amikor a gyermekük születését várták, Kolozsvárra utaztak. Itt született 1802. december 15-én kisfiúk, János. Farkas apósának, Benkő József kolozsvári kirurgusnak egyemeletes háza, melynek egyik emeleti szobájában a legzseniálisabb magyar matematikus meglátta a napvilágot, csak néhány lépésre van Kolozsvár főterétől. Ahogy kitavaszodott és lehetségessé vált a kisgyermekkel való utazás, visszatértek Domáldra immár hárman. Az esemény hatása alatt levő apa, mindjárt megérkezésük után a domáldi kisbirtokon nyírfacsemetéket ültet -„János születésének emlékoszlopait", ahogyan Farkas nevezte.
folyt. köv.
|
