Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2006-11-30 Napenergia2
Napenergia-ipar
Frank Shuman német származású autodidakta mérnök volt Philadelphiában. Elsőnek ő bizonyította be, hogy a napenergia ipari (erőművi) léptékű energiaellátásra is alkalmas forrás lehet. Első napkazán-bemutatói igen sikeresek voltak, berendezéseivel nagy teljesítményű szivattyúkat üzemeltetett. Shuman vérbeli menedzser volt, értett a reklámhoz, és tudta, hogyan kell pénzt szerezni további fejlesztéseihez. Vállalatot alapított, és részvényeket bocsátott ki vállalkozása további finanszírozásának érdekében. A későbbiekben üvegborításos koncentráló (fókuszáló) kollektorokat épített, ezzel olyan magas hőmérsékletet tudott előállítani, hogy az már vízforralásra is alkalmas volt.
Nagyméretű, vályú alakú kollektorokat alkalmazott vonalfókuszos rendszerben, ezekkel Philadelphiában egy 32 lóerős berendezést rakott össze szivattyúk üzemeltetésére. Ezután angol üzleti partnereket szerzett, akik támogatásával Egyiptomban 1913-ban egy – akkori viszonylatban – nagyméretű naperőművet épített. Ennek teljesítménye 55 lóerő volt és a berendezés percenként 25 m3 vizet szivattyúzott. Területigénye azonban a hagyományos (szénfűtésű) kazánokéhoz képest igen nagy volt, és építési költsége egy hagyományos kazánénak a kétszerese. A jelentős üzemanyagköltség megtakarítása és az alacsony fenntartási költségek révén azonban a többletköltség az előzetes becslések szerint 2-3 év alatt megtérült. A napenergia ilyen nagy léptékű sikeres alkalmazása nyomán Anglia 1914 elején nagy földterületet ajánlott fel Egyiptomban Shuman munkacsoportjának, kísérleti öntözőtelep létesítésére. Németország ugyanekkor jelentős összeget helyezett kilátásba nyugat-afrikai gyarmatán építendő naperőmű céljára.
Shuman már egy 55 ezer km2 kiterjedésű napkollektor-mezőről álmodott a Szaharában, amellyel évi 270 millió lóerő (200 ezer MW) teljesítményt lehetett volna megvalósítani, ami egy évre vonatkoztatva a világ akkor évente kitermelt fosszilis tüzelőanyag-mennyiségének energia-egyenértéke lett volna. Az első világháború ezeket a terveket keresztülhúzta, Shuman ugyanis meghalt. A háború éveiben az olajipar gyors fejlődésen ment keresztül, az üzemanyagárak erősen lecsökkentek, és az általános érdeklődés ismét elfordult a napenergia hasznosításától.
Háztartásbeliek
Az ókori Rómában a fürdőkultúra igen magas szinten állt, a középkorban azonban ez visszaszorult. A rendszeres tisztálkodás igénye csak a XIX. század második felében éledt újra, részben az infrastruktúra korszerűsödése, részben Pasteur és mások mikrobiológiai felfedezései révén. Világossá vált, hogy a fertőző betegségeket mikroorganizmusok okozzák. A XIX. század közepétől Európában és Amerikában ennek nyomán általánossá vált az igény a meleg vízzel történő rendszeres tisztálkodásra. Az előkészületek azonban igen hosszadalmasak és nehézkesek voltak: fa- vagy széntüzelésű vízmelegítő kazánokat használtak, amelyek felfűtése több órát vett igénybe. Ezért a fürdés általában heti egy alkalommal történő, hosszadalmas szertartás volt.
A fejlődés – mint sok más esetben – most is Amerikából indult el. A napenergia használata kezdetben abból állt, hogy feketére festett tartályokat helyeztek a háztetőkre, amelyekből néhány óra múlva – napsütéses idő esetén – meleg vizet nyertek (ezek nagyjából úgy működtek, mint a mostanában használt, fekete hordókhoz csatolt kerti zuhanyozók). Az ilyen tartályok azonban, mivel hőtárolásuk nem volt megoldva, igen gyorsan lehűltek.
A XIX. és XX. század fordulóján tehetséges amerikai feltalálók egy sor újítás bevezetésével tökéletesítették ezeket a kezdetleges készülékeket, és az 1910-es évek elejére már készen állt az a meleg víz előállítására alkalmas tetőkollektor, amely lényegében megegyezik a ma használatossal. A XX. század első évtizedében Kaliforniában (például Los Angelesben és Pasadenában) készült városképeken látható, hogy az épületek jelentős hányadában használtak tetőre szerelt vízmelegítő kollektorokat. A húszas, harmincas években a napkollektorgyártás virágzó iparág volt Kaliforniában és Floridában. A harmincas évek végére a gyártó cégek között jelentős üzleti verseny alakult ki.
Heliosztátok
A második világháború után azonban a napkollektor- iparág hanyatlásnak indult. Ennek több oka volt. Egyrészt emelkedett a gyártáshoz használt anyagok (fémek, üvegek stb.) ára, ezen kívül emelkedtek a munkabérek is. További problémát jelentett az, hogy a kollektorok felületét tisztán kellett tartani, és karbantartásuk általában munkaigényes volt. Ugyanakkor jelentősen lecsökkent a fosszilis energiahordozók (olaj és földgáz), valamint az elektromos energia ára.
Ugyanebben az időszakban más, energiahordozókban szegény országokban (Izraelben, Japánban, Ausztráliában) erőteljes fejlődésnek indult a napenergia-ipar. Ezekben az országokban lényeges új fejlesztések nem születtek, az USA-ban korábban kifejlesztett típusokat igazították a helyi körülményekhez, a fogyasztók lehetőségeinek figyelembevételével.
|
