Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. május 5.
Bábel II
Az Ég és Föld találkozásának háza
Az ókori méreteket tekintve Nabukodonozor városa hihetetlenül nagy volt, 2,6 km2-nyi alapterületét az Eufrátesz szelte ketté. Legfőbb csodájának Hérodotosz a városfalakat tartotta, melyek olyan szélesek voltak, hogy két négylovas szekér fért el egymás mellett. A Koldewey által feltárt falakra illett ez a leírás. Az ásatások során felszínre került egy fehér mészkő, valamint vörös breccsa-lapokkal burkolt, 19 m széles sugárút is, melyet Körmeneti útnak neveztek. Az út mindkét oldalán húzódó, kék kerámiával borított falat 60 relief díszíti, mindegyik az oroszlánt, Istár istennő jelképét ábrázolja.
A Körmeneti út az Istár kapun keresztül a babiloni főisten, Marduk templomához vezetett.
A Nabukodonozor által újjáépített templom egyik hatalmas csarnokának falát teljes egészében arany borította. A templom mellett emelkedett a nyolc-kilenc emeletesre épített, hozzávetőlegesen 100 m magas, monumentális zikkurát. A második szintre három lépcsősor vezetett, a további szintekre pedig feljárókon lehetett feljutni, Hérodotosz beszámolója szerint a tetején egy szentély állt, amelyben csupán egy széles kanapé s mellette egy aranyasztalka volt. "A káldeusok szerint - bár én nem hiszek nekik - maga az isten szokott ellátogatni a szentélybe, hogy a kanapén megpihenjen..."
Hérodotosz talán arra utalt, hogy ezen a helyen zajlott a város istene és istennője által kötött szent házasság éves nászi rituáléja, melyet feltehetőleg a király és egy papnő jelenített meg az újévi ünnepségek idején. A szertartásra azonban valószínűleg valamelyik templomban került sor.
Ma már csupán rommező a leghatalmasabb zikkurát, amelyet a babiloniak az Étemenanki, az Ég és Föld találkozásának háza névvel illettek, a Nabukodonozor fogságába kényszerült zsidók pedig Bábel tornyának neveztek el.
Babilon pusztulása
Nabukodonozor halálát követően Babilon hatalma gyorsan hanyatlott. Utolsó királya, Nabú-naid (Kr. e. 556-539) a sivatagban élt, miközben régensként fia, Bélsaccar uralkodott. Egyszer, a Babilon egyik pompás palotájában rendezett lakomán Bélsaccar vette magának a bátorságot, hogy a jeruzsálemi templomból elrabolt arany és ezüstedényeket használja. Ekkor megjelent egy kéz, s a falra titokzatos szavakat írt, melyeket egyetlen jövendőmondó sem tudott megfejteni. Elküldtek hát Dániel prófétáért. Az ő olvasatában így szólt az írás: mené, mené, tekei, úfarszin, azaz "megszámláltatott, megszámláltatott, megmérettetett és könnyűnek találtatott" - figyelmeztetés volt, mely szerint Bélsaccar hamarosan elveszíti királyságát. A falon megjelenő szavak valóban a babiloniakhoz szóltak. Kr. e. 539-ben Nagy Kürosz elfoglalta a várost, és Babilon az óperzsa birodalom részévé vált.
Kürosz és közvelen utódai továbbra is gondoskodtak Babilon vallási épületeiről, a későbbi királyok azonban ezt nem tartották feladatuknak. Kr. e. 482-ben Xerxész megtorlásul lerombolta a város egyes részeit, ám Babilont még ennél is súlyosabban érintették az elhanyagolás évtizedei. Az épületek fokozatosan málladoztak, majd beomlottak. Nagy Sándor Kr. e. 323-ban birodalma fővárosává kívánta tenni, de ekkor már az ő vasakaratával sem lehetett az óriási zikkurátot újjáépíteni. Az idelátogató Septimus Severus római császárt (193-211) már csak az egykori mesés város lepusztult romjai fogadták...
http://www.freeweb.hu/beluard/
|
