Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. augusztus 6.
Hirosimában megemlékeztek az atomtámadás 60. évfordulójáról. Az emberiség történelmében a japán nemzet az egyetlen nép, amely ellen a nukleáris fegyvert bevetették. Nyolc óra tizenöt perckor a Béke Emlékparkban egy perces hallgatással emlékeztek meg a hatvan évvel ezelőtt történt eseményekre. Az Enola Gay-ről 1945-ben ledobott atombomba felrobbanása több mint 240 ezer áldozatot követelt Hirosimában. Amikor az amerikai és az arab civilizáció összecsapása az emberiség létét fenyegeti, különös jelentősége van a két atombomba-robbantás hatvanadik évfordulójának. A mai legpusztítóbb bombákhoz képest az első két atombomba úgyszólván játékszer. Ma nem csak Amerikának van atombombája, hanem Oroszországnak, Franciaországnak, Izraelnek, Pakisztánnak, Indiának, Kínának. Hatvan éve él az emberiség az atomkorszakban. Abban a félelemben, hogy pillanatok alatt leradírozhatja nem csak önmagát, de az egész élővilágot is a Föld színéről. Augusztus 6-án és 9-én az egész világon Hirosimára és Nagaszakira emlékeznek. Hirosimában a Béke Emlékparkban annak idején meggyújtották a békelángot, amely az ötletadók terve szerint addig ég, ameddig léteznek nukleáris fegyverek. Csak a valóságtól elrugaszkodott gondolkodással lehet azt hinni, hogy a hirosimai békeláng rövid időn belül kihunyhat. A két atombomba ledobásának szükségességéről, avagy szükségtelenségéről időnként fellángol a vita. Általánossá vált az a hatvanas évek elejéről származó nézet, miszerint a hirosimai borzalom nem eldöntötte a háború kimenetelét, hanem felgyorsította befejezését, és ezzel félmillió amerikai katona életét kímélték meg. Ma egyetlen történész sem hiszi, hogy Japán győzhetett volna. Akik ma az atombomba alkalmazásának szükségtelenségét hangoztatják, úgy érvelnek, hogy a japánok már a fegyverletételt fontolgatták, ezért csak körültekintőbb béketárgyalásokra lett volna szükség. Az atombomba ledobása mellett még két tényezőt szokás felhozni. Egyik, hogy az USA tartott a Szovjetunió hatalmi törekvéseitől, amelyek a Távol-Keletre irányultak. Dokumentumokkal bizonyítható, hogy az USA vezetői azért is akarták mihamarabb befejezni a háborút, mert mindenképpen el akarták kerülni az oroszok távol-keleti térnyerését. Az atombombagyártásban szabályszerű versenyfutás alakult ki, ez volt a másik tényező. A Szovjetunió és a náci Németország is dolgozott a bomba kifejlesztésén. Hogy az emberiség végzetesen önveszélyessé vált, ahhoz öt magyar tudós is hozzájárult: Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Neumann János és Kemény János. Bár – Enrico Fermi és mások mellett – mindig is elhárították a felelősséget, mondván, ők csak a tudományos munkában vettek részt, a hadászati alkalmazást sosem támogatták. Sőt, amikor 1945 tavaszán értesültek az éles bevetés fontolgatásáról, erkölcsi válságba kerültek, és ellenmozgalmat szerveztek. Hatvan aláírással támogatott petícióban javasolták Truman elnöknek, hogy az atombombát csak akkor vessék be, ha Japán semmiképpen nem hajlandó a megadásra. (Teller Oppenheimer tanácsára nem írta alá a levelet, de ezt később megbánta.) Sokan úgy vélik, a petíció el sem jutott az elnökhöz. Az Új-Mexikó hegyei között fekvő Los Alamos-i szupertitkos laboratóriumban a tudósok pontosan kidolgozták a levegőben történő atomrobbantás tervét. Tízezer méter magasságban a Tokiói-öböl fölött lehetett volna végrehajtani. Úgy tervezték, egy esti órában tízmillió japán látta volna, miként lesz az esti sötétségből déli világosság. Szintén általános nézetté vált a történészek között, hogy Hirosimáról lehet ugyan vitatkozni, ám a második atombomba-robbantás Nagaszakiban teljességgel szükségtelen volt.
„Malthus 200 évvel ezelőtt - amikor még csak 1 milliárd ember élt a világon - megmondta, hogy a nagy népesedésből baj lesz. Azóta több, mint ötszörösére nőtt a Föld népessége, és közben az emberek jóléte is emelkedett. Az emberek termékenysége nagy. Az emberek leleményessége még nagyobb. Én szeretem az embereket. Ha minden másodpercben három gyerek születik, Isten áldja meg. Ha a leleményességünket használjuk, mindnyájan megélünk. Én egytől félek: azoktól, akik félnek. Roosevelt már a depresszió idején megmondta: A félelemtől kell félni. A mi társadalmunk, a Nyugat, Amerika, Németország és Magyarország sem élhet békességben, ha nem használja föl a technika gyorsuló fejlődésének eredményeit. De amíg félünk, nem merjük használni. Azt hiszem, hogy Hirosima nagyon komoly hiba volt. Ezt fontos megértenünk. Pesszimista az, akinek mindig igaza van, de nincs öröme benne. Az optimista olyan ember, aki úgy gondolja, hogy a jövő bizonytalan. Állítom, hogy optimistának lenni kötelesség, mert ha - Heisenberg tanítványaként is - elhiszem, hogy a jövő bizonytalan, akkor megnő a felelősségünk, hogy ebben a bizonytalanságban azt tegyük, amit legjobbnak látunk. Így a jövő, amit megalkotunk, jobb lesz.” (-Részlet Teller Edének, az Eötvös Társulat új tiszteleti tagjának székfoglaló előadásából az Eötvös Egyetemen)
Forrás: http://www.reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=18657 efr
|
