Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2006-11-20 Bolyai Farkas!
Bolyai Farkas halálának 150-dik évfordulója alkalmából
Bolyai Farkas - a polihisztor és az édesapa
I. Gyermekkori élmények
Bolyai Farkas 1775. február 9-én született Bólyán. Még nem töltötte be hetedik életévét, amikor apja, Bolyai Gáspár gazdálkodó és szolgabíró 1781 őszén szekérre rakja fiát és elviszi Nagyenyedre az ottani református kollégiumba. Az a faládika, amelybe akkori utazásakor apró kis cókmókjait pakolták, ma is látható a marosvásárhelyi Bolyai Múzeumban. Habár Farkas számottevő anyagi javakat már nem örökölt a szüleitől, de szellemi tehetséget annál inkább. Az akkori Erdély egyik legjelentősebb szellemi centrumában, a nagyenyedi református kollégiumban, kitűnő felfogóképességével és fejszámoló tehetségével hamar magára vonta tanárai figyelmét. A visszaemlékezések szinte egybehangzóan „csodagyereknek" mondják a kis Bolyai Farkast, aki kilencéves korában tetszés szerint feladott témákról latin verseket rögtönzött, valamint többjegyű számokból gyorsan és biztosan tudott négyzet- és köbgyököt vonni.
Visszahúzódó, meditálást kedvelő gyerek volt. Kissé károsan hatott szellemi fejlődésére, hogy tanítói, mint a kollégium büszkeségét gyakran szerepeltették saját, valamint mások szórakoztatására. Az állandó feszültség alatt tartott gyermekagy egy idő után kimerült, és bekövetkezett a szomorú visszahatás. Egy téli szünidőben káprázatai támadtak és mintegy álomképszerűen nappal is maga előtt látta a homéroszi hősöket. Nem ok nélkül nevezte Bolyai János hóhéroknak apja akkori tanítóit.
Tehetségének köszönhette, hogy Kemény Simon báró felfigyelt rá és 1788-ban, Bolyai Gáspár beleegyezésével, a Farkasnál négy és fél évvel fiatalabb Simon nevű fia mellé vette mentornak, ami annak idején tanulótársat és oktatót jelentett egy személyben. így került Farkas Marosvécsre, Kemény báróék kastélyába, majd két év múlva a kolozsvári református kollégiumba. Iskolai tanulmányai mellett más dolgok is érdekelték. „Kolozsvárt sokáig járva rajziskolába - írja Farkas- nagy kedvet kaptam különösen a históriai képíráshoz. A professzorom arra unszolt, hogy képíró legyek; de szemem. a lõpornak - melyet magam csináltam - véletlen fellobbanásával annyira meggyengült, hogy az orvosok minden jó szemet kívánó életnemérõl lemondani tanácsoltak." A marosvásárhelyi Bolyai Múzeumban őrzött két festménye és egy önmagáról készített szénrajza bizonyítja, hogy a festészethez is volt tehetsége. Közben színészkedéssel is foglalkozott. Ezenkívül hegedülni is tanult.
II. Külföldi tanulmányutak. Találkozás a kolosszussal (Gauss)
Az ifjú Kemény Simonhoz fűződő barátsága révén 1795 őszén vele együtt külföldi tanulmányútra indulhatott. De Farkas már Zilahon lemaradt gyomorbetegsége miatt, és csak a következő év tavaszán utazott tovább. Bécsbe érve a katonai pálya vonzáskörébe került, s ez, amint később látni fogjuk, János életpályájára is kihatással lesz. „A tüzérakadémiára menve- írja apjáról szóló egyik visszaemlékezésében Bolyai Gergely - amint ott a hallgató, de a maguk helyén annál hatalmasabban megszólaló ágyukat és az akadémistákat az előttük nyitva álló Vega felsőbb mennyiségtanával asztalaiknál ülve meglátta, úgy el lőn ragadtatva a katonai pálya iránt, hogy egy lépést sem akart tovább menni." Azonban „amely nap felesküdtem volna - vallja késõbb Farkas - a már Jénában volt B. Kemény Simon levelét vettem, melyben kért, hogy ha valaha ért a szava elõttem valamit, menjek fel, hogy beszéljünk elébb együtt; felmentem, s ott maradtam a báró költségén".
Farkas 1796 áprilisa körül érkezett Jénába. úgy tűnik, hogy itt kezdett behatóbban foglalkozni a matematika alapjaival: „A Saale vize mellett sétálva kezdtem kevés szétszórt, homályos mathesisi ismereteimbõl azt az utat, melyben megvénülve is találom magam" - írja önéletrajzában. Ebben a városban ismerte meg személyesen Friedrich Schillert is.
Jénából Göttingába érve még azon év októberében beiratkoztak az ottani nagy hírű egyetemre, mivel Kemény Simon ennek a jogi karán akarta folytatni tanulmányait. Ez a választás Bolyai Farkas további életéveire is döntő hatással volt. F. K. Seyffernek (1762-1822), a göttingai egyetem csillagászattan professzorának házában, gyakran gyűltek össze diákok, ahol rendszerint tudományos kérdéseket vitattak meg. Ezek keretében gyakran esett szó a geometria alapjairól. Egy ilyen összejövetelen ismerte meg Farkas a nála két évvel fiatalabb Carl Friedrich Gauss (1777-1855) nevű diáktársát. A közös tudományos érdeklődés baráti kapcsolat forrása lett. Bolyai János leírása szerint egyszer, amikor apja a bástyasétányon andalogva előadta Gaussnak a geometria új megalapozására vonatkozó gondolatait, az hirtelen elragadtatásában a következő szavak kíséretében szorította meg kezét: „Sie sind ein Genie, Sie sied mein Freund! (- ön egy zseni, ön a barátom!)
folyt.köv.
|
