|
Nézd meg a Naplómat naplója
Érdekeske [34253 AL], gazdája Nézd meg a Naplómat
2005. február 24.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. február 24.
Agatha Christie
A krimikirálynő kalandjainak folytatása
Válságok
Hamarosan válságba jutott magánélete: férje egyre kevesebbet törődött vele, és nem rejtette véka alá, hogy beleszeretett egy másik nőbe. Agatha, miután megtudta a rossz hírt, másnap eltűnt közös londoni házukból.
Az Orient Expressz
Barátaitól hall Bagdadról. Lelkesen számolnak be a város csodáiról és az őket odaszállító legendás Orient Expresszről. Néhány hónap múlva Agatha Christie is ott ült a vonaton, amely annyira lenyűgözte, hogy elkezdte írni egyik leghíresebb regényét, a Gyilkosság az Orient Expresszen címmel.
Bagdadba érve felkereste a régészeti ásatásokat is. Ekkortól lettek az archeológusok történeteinek visszatérő hősei. A hölgy bizonyára az ásatások légkörét is izgalmasnak találta, de rokonszenvébe belejátszott az is, hogy megismerkedett egy Max Mallowan nevű régésszel. Megbeszélték, hogy útra kelnek, és bejárják a mai Irak csodálatos történelmi tájait.
Az utazás során a szálak szorosra fonódtak közöttük, és néhány héttel Angliába való hazatérésük után Max közölte Agathával: “Elvennélek feleségül, csak attól félek, nem örülnél, ha olyan emberrel kellene együtt élned, aki halottakkal foglalkozik”. Agatha krimiszerzőhöz méltó válasza: “Engem is nagyon érdekelnek a halottak”. Az esküvőt 1929 szeptemberében tartották.
A következendő nyolc esztendőben Agatha részben Angliában tartózkodott első házasságából származó gyermekével, Rosalinddal, máskor férjét követte a babilóniai Ur városának feltárásához. Akárhol volt is, folyamatosan írt: az ásatások helyszíne közelében, egy eredetileg narancsszállításra használt doboz mellett ülve alkotta regényeit.
Az utolsók
Az idillnek ismét vége szakadt: kitört a második világháború, Max bevonult. Christie ismét egyedül találta magát Londonban. A német bombázások alatt úgy érezte, bármelyik pillanatban vége lehet mindennek. Nem akarta, hogy közismert detektívfigurái túléljék őt. Így születtek a Harmadik felvonás és az Utolsó rejtély című kötetek, amelyekben hősei meghalnak, haláluk előtt leleplezve gyilkosukat.
A kéziratokat akkor bőröndbe zárta: szerencsére csak harminchárom év múlva kerültek ismét elő.
A világháború után aztán Agathához visszatért 15 évvel fiatalabb férje és folytatódott megszokott életük: a krimikirálynő részben Londonban, részben Irakban élt.
Az ötvenes évek elején alkotói válságba került, amelyet nem akármilyen helyzet oldott meg: a brit királynőtől a BBC riportere megkérdezte egyszer, mit kérne ajándékba a születésnapjára. Az uralkodói válasz: egy új Agatha Christie-regényt.
A meghatott írónő új lendületet kapott, és ismét ontotta a könyveket. Az utolsót 85 évesen írta. A törékeny asszonyra az akkor hetvenéves Max az utolsó percig szeretetteljes gondoskodással vigyázott.
Agatha egyszer azt nyilatkozta házasságukról: “Azért csodálatos egy régésszel élni, mert minél öregebb vagyok, a férjem annál értékesebbnek talál”.
Az egyik legolvasottabb angol nyelvű szerzőt 1976. január 12-én egy egyszerű nátha vette le lábáról. Végső akaratának megfelelően akkor adták ki a még 1943-ban írott két “utolsó” regényét, amelyekben örökre végzett kedvenc hőseivel: Miss Marple-lal és Hercule Poirot-val.
VÉGE
|
Problémás tartalom jelzése
|
