Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2006-11-22
IV.A Schola Particula professzora
Farkas elég csendes és magányos domáldi életét nemsokára különös esemény zavarta meg. 1804 februárjában diákküldöttség kereste föl azzal a céllal, hogy az erdélyi református egyházkerület főkonzisztóriumának határozata alapján meghívja őt a marosvásárhelyi kollégium matematika-fizika-kémia tanszékére professzornak. Farkas egy ideig ingadozott elhatározásában, de végül elfogadta a meghívást. Áprilisban beköltözött Marosvásárhelyre és május negyedikén tanári székfoglaló beszédét is megtartotta. A várost többé nem hagyta el, itt élte le még hátralevő 52 esztendejét egy szerény tanári szálláson, a mai Bolyai, az akkor Nagyköznek nevezett utcában. Ez, a minoriták templomának szomszédságában épült ház, amelyben Erdély és a magyarság akkori szellemi életének egyik legkiválóbb művelője több mint egy fél évszázadon át lakott, és amelyben fia, Bolyai János a gyermekéveit töltötte, már nincs meg. A 20. század elején lebontották. 48 esztendőn át ebből a hajlékból indult el mindennap professzor Bolyai a lakásával szemben levő kollégiumba. Itt írta meg a Tentament és az összes többi értékes művét, itt folytak le Farkas és János lázas tudományos vitái, s itt hunyta le örökre a mindig oly élénk, mélytüzű szemeit. 1906-ban épült új ház homlokzati falán található emléktábla juttatja eszébe az arra járóknak, hogy e helyen állott az a zsindelyfedelű ház, amely valamikor a Bolyai család hajléka volt. Meglehetősen szűkös, szinte nyomorúságos tanári fizetését azzal pótolták, hogy a ház mellett egy nagyobbacska kert is a rendelkezésére állott. Egy professzor rangját és tekintélyét már annak idején is nagyban növelte az, ha irodalmi vagy tudományos eredményeket tudott felmutatni. új foglalatossága most már határozottan elősegíti visszatérését diákkori szerelméhez, a matematikához. Mindenekelőtt a párhuzamos egyenesekről szóló töprengéseit foglalja össze, melyről annak idején Göttingában is sokat tárgyalt. Az erről írt első próbálkozásáról, melyet 1804 őszén küldött el Gaussnak, az elkövetkezőkben még megemlékezünk. Amint látni fogjuk, e dolgozatába, melyben megkísérelte bebizonyítani Eukleidész párhuzamossági axiómáját, hiba csúszott, amit Gauss éles szeme azonnal észrevett, és ezt válaszlevelében tudatta barátjával. A felfedett hibát kiküszöbölni igyekvő második dolgozatát sem koronázta siker, amin nincs mit csodálkozni, hiszen úgy, ahogyan Farkas a problémát maga elé kitűzte, megoldhatatlan. Emberileg is megrázóak a helyes megoldást nem lelő, de ugyanakkor a téma izgató varázsától elszakadni képtelen tudós tépelődései. Ez a gyötrő sikertelenség is eredményezte Farkas irodalom felé való fordulását, a Gaussnak írt levelében már említette, hogy egy kötetre való verset írt.
Első irodalmi munkáját 1817-ben Szebenben jelenteti meg, öt színművet: Pausániás, vagy a nagyravágyás áldozatja; Mohamed, vagy a dicsőség győzelme a szerelmen; Kemény Simon, vagy a hazaszeretet áldozatja; A virtus győzelme a szerelmen; A szerelem győzelme a virtuson.
1818-ban Marosvásárhelyen újabb színműve jelent meg, A párisi per, mely „érzékeny játék" előszavában megemlíti, hogy van még két „valósabb és szerelemmel nem hígított" tragédiája, melyeket most főleg a nyomdai költségek miatt nem tud kiadni. Fordításai nem tekinthetők hiteleseknek, itt-ott új gondolatokat told be, ezek az eredetiben nincsenek meg, de amelyeknek a kifejtését ő szükségesnek tartja. Angolból lefordítja Pope Próba-tétel az emberről (Essaz on Man) című tankölteményét. A Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) 1832. március 9-én levelező tagjává választja Bolyai Farkast. Nagyrészt ennek az eseménynek a hatására írja meg néprajzi tárgyú tanulmányát, mely 1834-ben a Tudománytárban jelent meg Marosszéki lakodalmi szertartások címen. Az 1820-as évek elején arról értesült, hogy az erdélyi kamarai erdõk fõfelügyelõi álIása megüresedett. Követelmény volt, hogy a leendõ fõfelügyelõ ismerje azokat a nyelveket, amelyeket az Erdélyben élõ nemzetiségek beszélnek, valamint az erdészeten kívül bizonyos matematikai ismeretekkel is rendelkezzék, mivel hatáskörébe tartozott e két utóbbi tantárgy tanítása is a szebeni erdészeti iskolában. A rendkívül jól javadalmazott állás elnyerése érdekében három különbözõ helyre ad be folyamodványt. A hét nyelvet ismerõ Bolyai Farkas egyedül az erdészeti szaktudását igyekezett még emelni. Ő maga is írt egy erdészeti szakdolgozatot, melyet csak 1911-ben jelentettek meg nyomtatásban Bolyai Farkas erdészeti csonka munkája címen, ugyanis a kézirat utolsó részét nem találták meg. A témában jártas kutatók véleménye szerint ez volt az elsõ magyar nyelven írt erdészeti szakmunka. Végül is az állást nem õ kapta meg. Az évek múlásával érezte, hogy életereje is gyengül. 1851 októberében nyugdíjaztatási kérést nyújtott be a kollégium elöljáróságához és a református főkonzisztóriumhoz. Nyugdíjba vonulása után még öt évet élt. 1856. november 20-án halt meg és a marosvásárhelyi református temetõben helyezték örök nyugalomra.
(folyt. köv.)
|
