Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. augusztus 16.
Nagyboldogasszont Ünnepe (folyt.)
A Szűzanya szeplőtelen fogantatásában analógiát találtak eleink Emese Turul madártól történő fogantatásával, az Árpád-nemzetség genezisével; Gábriel arkangyal Mária-üdvözletével pedig Emese álma rokonítható.
A Boldogasszony az ősmagyar hit istenasszonya, típusa a hitves, a feleség, az anya, aki gyereket szül, nevel, családi teendőket végez, süt, főz, mos, takarít, ha kell várat véd, életeket jó útra vezet. Körülötte áldás az élet, megtörik az átok, tisztasággá változik a szemét, otthonná a rom, aki mindent óv, megújít, megszépít, lélekkel telít, a mulandót, romlót boldog mosollyal őrzi és adja vissza az életnek. Ellentétpárja a Szépasszony mítosza, amelynek típusai a szépasszonyok, azok a tündérek, akik mezőt, erdőt, rétet bejárva minden szépet megérintenek, minden édeset felszippantanak, mindenkit elbűvölnek, de tündöklésük nyomán hervadás, meddőség, pusztulás marad. A hitves, a feleség típusával szemben ők az élvező nő, a szerető típusát képviselik -- amint ezt Czine Mihály Móricz-monográfiájában remekül kibontja.
Őseink pogánykori nőtisztelete csodálatosan folytatódik a római típusú kereszténységtől átvett Mária-kultuszban. Első szent királyunk egy minden részérdeken, világi küzdelmen felülálló mennyei pártfogót hagyott örökül kereszténnyé vált utódaira.
A korai, vagyis 1250 előtti magyar király- vagy szentlegendák lelkiségének sajátos vonása a Mária-tisztelet. Ezekben többször találunk imaszövegeket a különféle szentek szájába adva. Különösen Szent Istvánnál és Szent Gellértnél feltűnően erős a Mária-tisztelet.
A Mária-kultusz már a kezdetektől hatott a magyar államélet kialakuló stílusára is. Szent István koronafelajánlása a Napbaöltözött Asszony, a Patrona Hungariae kultuszának irányszabó jelképe. A székesfehérvári koronázó bazilikát Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, és egy Szent Anna kápolna is hozzátartozott. (Majdnem 500 éven át itt 36 királyt, 13 királynét koronáztak meg, egészen 1539-ig, János király és Izabella megkoronázásáig.) A budai várhegyen 1255-ben emeltek templomot Szűz Mária tiszteletére, amelynek Schulek Frigyes tervei alapján átépített épülete a Budavári Nagyboldogasszony-templom, közismertebb nevén Mátyás-templom. A Mária-kultusz jelentőségét mutatja, hogy a középkori Magyarországot a Boldogasszony virágoskertjének nevezték.
Számtalan legenda, történet ismert a Magyarországot óvó Máriáról, védelmező tetteiről. Álljon itt egy, a sok közül: amikor a török Buda várát ostromolta, és a vár hős védői látták, hogy a csatát elveszítik, úgy határoztak, hogy elrejtik a legdrágább kincseket. Elrejtették hát a templom előtt álló értékes Mária-szobrot úgy, hogy befalazták, hogy a török ne tudja meggyalázni. Ez a szobor 145 évig állt befalazva, egészen addig, míg a keresztény seregek meg nem kezdték a vár felszabadítását. Amikor a várfalakra tüzes bombákat dobáltak, egy részük teljesen leomlott, s a Mária-szobor láthatóvá vált. A török sereg ezt égi jelnek vélte és megfutamodott.
- Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap, Máriabesenyő, Máriacsalád, Máriagyűd, Máriakálnok, Máriakéménd, Máriakönnye, Máriamakk, Márianosztra, Máriapócs, Máriaradna, Máriaremete, Máriavölgy főbb búcsújáró helyei. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. Az őrségiek szerint az ekkor tojt tojás esztendeig sem romlik meg. A búzacséplés legalkalmasabb időszaka. Az e napokon szellőztetett ruhákba nem esik bele a moly. Zalában ekkor gyűjtik a legtöbb orvosi füvet. A megigézettet Nagylengyelen ilyenkor szedett „jófüvekkel” füstölték.
Tápán azt tartják, hogy ezen az éjszakán megnyugodnak azok a tisztítótűzben szenvedő lelkek, akik életükben tisztelettel voltak iránta. E táj találós kérdése: „Hol magasabb a föld az égnél?" s a válasz: „Ott, ahol Máriát eltemették." Az ünnep vigíliáját (előestéjét) általában virrasztással töltik a hívek, Mária énekeket énekelve, imádkozva. Leghíresebb Mária énekünk a körmeneteken is gyakran hallható Boldogasszony anyánk című dal. Rábaközben az ünnep előestéjén az asszonyok összegyülekeznek egy frissen ásott, de még üres sír körül; imádkoznak és énekelnek. Tápén „Mária koporsója” virágokból rögtönzött fekvőhely, amit az asszonyok a temetőkápolna oltára előtt készítenek el, virrasztanak mellette. A virágokat három nappal később hordják szét, szentelményként.
A régi magyar himnusz is Őhozzá fordul, eleink így szőtték dalba imájukat:
„Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról
ne feledkezzél el, szegény magyarokról.”
(Forrás: http://www.harmonet.hu/cikk.php3?rovat=96&cikkid=4031&dire=vallas&rovatnev=Vall%C3%A1s
http://www.unnep.mentha.hu/augusztus.htm
http://www.arssacra.hu/ArsSacraII/ArsSacraII-C5.htm)
|
