Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
Meghalt Simon Wiesenthal
Kilencvenhat éves korában Bécsben meghalt Simon Wiesenthal, a II. világháborús náci háborús bűnösök leghíresebb üldözője - jelentette be kedden Marvin Hier rabbi, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ egyik alapítója és elöljárója.
Híres nácik nyomában
Kilencvenhat éve, 1908. december 31-én született a galíciai Buczacz-ban (akkor Osztrák-Magyar Monarchia, ma Ukrajna) Simon Wiesenthal osztrák építész, publicista, aki fõleg a náci bûnösök felkutatójaként vált ismertté. A prágai Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát 1932-ben, s a lengyelországi Lwówban (ma Lviv) telepedett le. Amikor a Szovjetunió 1939-ben elfoglalta a várost, építészi tevékenységét fel kellett adnia. A német csapatok 1941-es támadása után zsidóként több koncentrációs tábort megjárt. Rokonságából 89-en veszették életüket. Ő maga többször csodával határos módon menekült meg az agyonverés, kivégzés, éhenhalás elől. A mauthauseni lágerben 1945. május 5-én szabadult fel, s találkozott feleségével, aki szintén megmenekült. Kiheverve a nélkülözéseket és szenvedéseket, a túlélők beszámolóival kezdte az adatgyűjtést, s 91 SS-hóhér nevét szedte össze.
Az amerikai hadsereg háborús bűnöket kivizsgáló részlegénél folytatta a népirtások résztvevői ellen szóló dokumentumok összegyűjtését, a bűnösök bíróság elé állítása céljából, majd a CIA elődjének, az OSS-nek dolgozott. Adatait az 1946-os nürnbergi perben is felhasználták. 1947-ben harminc önkéntes társával létrehozták Linzben a Zsidó Történelmi Dokumentációs Központot, amely figyelemmel kísérte mind az üldözöttek, mind pedig az üldözők sorsát, elsősorban a rejtőzködő bűnösök felkutatását tekintette céljának. Az általuk gyűjtött anyagok bizonyítékul szolgáltak további háborús bűnperek számára.
1954-ben Izraelbe ment, és a dokumentumokat átadta a holokauszt történetét kutató Jad Vasem Intézetnek. A Ben Gurion Egyetem díszdoktorává fogadta, ő pedig tovább nyomozott a bujkáló nácik után. Információi segítettek 1960-ban az Argentínában bujkáló tömeggyilkos, a Budapesten is tevékenykedett Adolf Eichmann nyomára bukkanni. Ezen felbuzdulva 1961-ben megalapította a bécsi Zsidó Dokumentációs Központot. A következő években számos Gestapo-ügynököt, SS-tisztet és más nácit kutatott fel, főleg az NDK-ban - akik bíróság elé is kerültek. 1963-ban elfogatta Karl Silberbauert, az Anna Frankot letartóztató Gestapo-tisztet. A Stuttgartban bíróság elé állított 16 SS-tiszt közül, akik a lvivi 150 ezres zsidóság kiirtásáért feleltek, kilencet Wiesenthal kerített kézre. Neki is köszönhető a treblinkai és sobibori hóhér, Fritz Stangl kézrekerítése 1967-ben. 1973-ban ítélték el Hermine Ryant, aki bűnrészes volt a majdaneki lágerben legyilkolt több száz gyermek halálában.
Tevékenysége révén 3000 náci háborús bűnöst állítottak bíróság elé, akik közül mindössze négy ismerte el bűnösségét, és a perek során a vádlottak 60 százalékát ítélték csak el. Az NDK megszűnése után a kilencvenes években - a napvilágra került Stasi-akták segítségével - további náci bűncselekményekre derítettek fényt.
Nem bosszúra, hanem igazságra van szükség
Wiesenthal számos fenyegetést kapott, 1982-ben bomba is robbant a házában. Kartotékjai 160 ezer náci gyilkos vagy tömeggyilkos adatait tartalmazzák, a német állami irattárban 90 ezer olyan náci bűnöst gyűjtöttek össze, akiket sosem állítottak bíróság elé. Sokan köztiszteletben álló polgárok, különösen Ausztriában, ahol számos esetben "bizonyíték hiányában" hoztak felmentő ítéleteket. A nácik többsége 1948-1960 között, a hidegháború éveiben tűnt el, főleg Dél-Amerikában és Kanadában. Eichmann pere és 62-es kivégzése irányította ismét rájuk a nemzetközi közvélemény figyelmét.
Wiesenthal a legtöbb esetben nem maga nyomozott, csak gyűjtötte, összesíttette és elemezte az adatokat. A kutatások költségeit főleg magánadományokból fedezte. Izraeltől nem fogadott el pénzt, Ausztria pedig sohasem adott támogatást. A bécsi központ már nemcsak a holokauszttal foglalkozik, de a mai, neonáci csoportok és személyek adatait is gyűjti. 1978 óta Los Angelesben is van Wiesenthal Központ és Múzeum, amely minden nép és népcsoport elleni bűnökkel foglalkozik. Jeruzsálemben, Párizsban, New Yorkban, Torontóban és Buenos Airesben is működik Wiesenthal-intézet.
Sokan visszatetszőnek találják, hogy fél évszázados bűnökért aggastyánokat állíttat bíróság elé. Egyesek szerint félő, hogy a mai náci perek hozzájárulnak az antiszemitizmus erősödéséhez. Ő erre ezt válaszolta: "Nem szabad megengedni, hogy náci gyilkosok, bármily öregek is, önmagukkal megbékélve haljanak meg." Kijelentette: "Azok szája vagyok, akik már nem tudnak beszélni". Életéről film is készült, A gyilkosok köztünk vannak címmel, Brian Gibson rendezésében. Nem a bosszú, hanem az igazság vezérelte - hirdette, s 2001-ben bejelentette: bevégezte feladatát. A Wiesenthal-központ azonban Utolsó esély névvel 2002-ben indított programot a Kelet-Európában élő nácik felkutatására. Az elmúlt években elítélte a koszovói és a szerb népirtásokat is.
|
