Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. július 7.
Erdély - ahogy én láttam, II. -5. rész
Cruz
Szellemjárás
Találomra kiválasztunk egy vendéglőt a főtéren, és megkóstoljuk milyen az igazi brassói aprópecsenye. Teljesen más, mint ahogy mi ismerjük. Erdélyben vagyunk, hát illene inni udvariasságból egy kis pálinkát, még ha ez nem is székely pálinka lesz. Hát nem az, valami kommersz dolog, de ereje az van, no meg fáradtak is vagyunk jócskán, (és a Csíki sör is fokozza a hangulatot) így a hazaúton szeretnék előadni valamit az irredenta zeneirodalom remekei közül a főutcán, de a többiek leszavazzák felbuzdulásom. Éjjel későn kerülünk ágyba, és még sokáig beszélgetünk. Hajnaltájban, félálomban arra eszmélek, hogy kedves szobatársnőm, mintha a nevemen szólongatna. Nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam, de gyorsan megerősít ebben. Már kiabál, hogy valaki van még a szobában! Háromméteres vetődéssel ugrok ki az ágyból (valószínűleg egyéni csúcsot felállítva) hatalmasat csapva a villanykapcsolóra. A drága leányzó halálos ijedtséggel a szemében ül az ágyán, de a szobában nincs senki. Mindketten zaklatottak vagyunk kissé. Elmondja, hogy felébredt és látta, hogy valaki mozog az ágyam mellett, s megszólította, abban a hiszemben, hogy én vagyok. Akkor ijedt meg igazán, mikor látta, hogy én elkezdek mocorogni a nevem hallatán. Teljes magabiztossággal állítja, hogy nem álmodta a dolgot, és ijedtségét látva, hiszek neki. Nem mondom ki hangosan, de eszembe jut, amit házigazdánk, a lelkészfeleség mondott, miszerint az egész épületegyüttes gyakorlatilag egy temetőn áll, mivel a területet úgy kapták vissza az államtól, aki így hasznosította, és nem szedték ki a maradványokat a fölből, csak a sírköveket rakták egy helyre. Láttuk is őket megérkezéskor. Még viccelődtem is, hogy ez akkor egy "szellemes hely" lesz. No, szépen vagyunk... Gyakran vizslatok körbe visszafekvés után a szobában, de semmi furcsát nem látok.
Brassó-Pojána, Keresztény havas
Reggel kinézek az ablakon. Tiszta verőfény az utca, beszűrődik a motorzaj. Útitervet kell eszkábálnom mára. Brassó-Pojána. Jó ötletnek tűnik. Ha minden igaz, onnan felvonóval át tudunk menni a Keresztény-havasra 1800 m magasságba. Előtte azonban istentiszteletre megyünk együtt. Nagyon szép a kis evangélikus templom. A liturgia kicsit más, mint amit otthon megszoktunk, jobban megőrizték a régi, kissé a katolikusra hasonlító elemeket. Mindenestre nagy élményt nyújt. Nem gondoltam, hogy sikerül Brassóban magyar nyelvű istentiszteleten részt vennünk, hát íme, ez is sikerült. Erős vár a mi Istenünk!
A Pojána gyakorlatilag már a városrésszé van fejlesztve, ahova 13 kilométeres autóút vezet fel. Erdély egyik kiépített téli sport- és szabadidőközpontja. Bőg az autó motorja, ahogy haladunk felfelé a szerpentinen, aztán végre megpillantjuk a parkolót, ahonnan felvonóval célozzuk meg az 1800 méteres magasságot. Odafent még jócskán akad hó, és csodás a kilátás a Keresztény havasról, az összes környező hegycsúcsot látni. Ott fehérlik a távolban az Erdélyt és Olténiát határoló Bucsecs hegység is, 2505 m magas Omul nevű csúcsával. Néhányan úgy döntünk, hogy a lefelé utat gyalog tesszük meg. Nem is bánjuk meg, hiszen a jó két és fél órás túra közben mindent látunk és tapasztalunk, amit ilyenkor kell. Először térdig gázolunk a hóban, aztán rátérve a gyalogösvényre, amely télen sípályának szolgál, fenyves erdő között szállunk alá, tisztavizű hegyi patakok között. Kilométerekre ellátni a havas oldaláról, az alatta húzódó völgybe, ahol vendéglők várják a turistákat. Iszunk is egy Csíkit a fáradtságra és megkóstoljuk a Drakuláról elnevezett, kimondhatatlan nevű étket, ami többféle húsból készül és csípős szósszal van leöntve. Hmm. Csíki sör és Drakula. Hát elég érdekes párosítás...Mindegy, koncentráljunk a főfogásra. Egész finomnak bizonyul.
folyt köv holnap
|
