Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
Újévi népszokások és babonák
Újesztendô estéjén összejönnek a közelebbi ismerôsök; éjfélig kártyával, dallal, tréfával mulatnak, harangszókor pedig két-három verset a szent énekekbôl elzengve üdvözlik az új esztendôt. A leányok ez alkalommal több helyt ólmot öntenek s galuskát fôznek, melyben férfinévvel jelzett papírdarab van, amelyik elôször fölszáll a víz színére, az mutatja a jövendô férj nevét; kora reggel meg a közkútra sietnek, hogy aranyos vizet s vele jó szerencsét merítsenek. A gazdasszony is a szokottnál korábban kel, minden családtag csizmáját zsírral megkeni s belérakja az angyal ajándékát vagy a csengettyûszó mellett sötétben érkezô csitkóét. Gyermekek almát, diót, mogyorót kapnak; hanyag cseléd, néha a gazda is, lócitromot.
A cselédnép is igyekszik mukájával; az állatot megtisztítják, jól tartják s elôbb az aranyos vízre, innen, ha udvarhoz tartoznak, a gazdatiszthez, majd a pap s a tanító ablaka alá hajtják, s oly ostorpattogatást visznek végbe, hogy bátran pisztolydurrogtatásnak vehetné az ember. Egyikük az ablakhoz áll s ilyenféle köszöntôt mond: "Légyen hála az Istennek, hogy megérhettük az új esztendôt egészségesen! Kívánjuk szívünkbôl, hogy áldja is meg számunkra bôségesen; áldja meg az Isten szántóföldeinket sûrû kalangyákkol, kaszáló réteinket sûrû buglyákkal, szôlôhegyeinket sûrû gerezdekkel; szóval határunkat minden bôséggel. Ezeket a jókat kívánjuk tisztelt gazduramnak egész háza népével." A gazda megköszöni, viszontkívánja a sok jót, s megpálinkáztatja a cselédeket; néhol pénzt is kapnak, melyet aznap közösen elisznak.
Reggel gyermekek járnak ilyen s hasonló mondókával:
"Eljött már az újév borzas szakállával,
Kiszakadt a csizmám, nem gyôzôm szalmával;
Adjanak egy krajcárt, ha nem, egy petákot,
Hogy vettessek rája egy nagy bolond tákot.
Nem kell nékem korbács, csak egy darab kalács.
Karingós a kalács, a karomba húzom;
Görbe a disznólába, a zsebembe dugom.
Zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni,
Hogyha krajcárt adnak, el sem fogom venni.
Ne pityeregj, gazda, tégy bort az asztalra,
Majd eljövök én is, a zsíros pánkóra. "
A vidéki magyarság református vallású lévén, bethlehemes játék nincs szokásban náluk; városhelyt az iparos gyermekek végzik ezt a "három király"-lyal egyetemben.
A családi élet örömében és bánatában is az ismerôsök nagy köre osztozván, ezek is mindig egy-egy alkalmat szolgáltatnak a társas öszejövetelekre.
(Alsófehér vármegye magyar népe, Nagyenyed, 1899).
Szilveszter éjjelén emeltetnek a leánnyal bögrét, amit ilyenképpen szokás tenni. Ha bögrét tesznek az asztalra; azok alá fésût, szenet, sót, kenyeret, gyûrût és olvasót dugnak, akként természetesen, hogy az a leány ne lássa, kinek aztán a bögrék közül választania kell. A fésû veszekedô férjet, a szén sok gondot, a só jómódot, a kenyér békességet jelent, a gyûrû a választott elnyerését, az olvasó a pártában maradást jósolja meg.
Somfaágat kell égetni az óév utolsó órájában. E végbôl egy köteg somfavesszôbôl húznak a lányok látatlanban egy-egy szálat s annak egyik végét kezükben tartva gyújtják meg, dugják azt a tûzbe; akié pattogva ég, abból tûzrôlpattant menyecske lesz; akié csendes sistergéssel lángol, annak csupa öröm lesz az élete; míg akié nagy nehezen bír meggyulalni: abból csak olyan "tedd-ide, tedd-oda" házastárs válik.
Tizenkét órakor rúgja meg a leány az ól ajtaját, de jól! Ahányat a disznó röffent odabenn, annyi év múlva megy férjhez. Az óltól visszatérve rázzon meg egy fát és mondja, hogy:
"Lehullottak a levelek…
Hol van, akit szeretek?
Ugass-ugass, fehér kutya,
Jöjj el babám gyorsan futva. "
Ha ezenközben kutyaugatást hall, akkor hazudott a disznó, mert még azon évben férjhez megy. Ezután a fától menjen a kerekes kúthoz, nézzen bele s megtudja, ki jön érte. Az anya vágjon le a harangkötélbôl egy darabkát úgy, hogy a harangozó észre ne vegye, s fonjon abból egy picikét eladó lánya hajába, a maradékot pedig vesse a tûzbe: leánya hamarosan férjhez megy és lánggal-hévvel fogja szeretni a férje-ura. Ha a leány Szilveszter éjjelén levágja a haját, akkor az a következô évben tizenkétszer olyan hosszúra nô meg. Aki új év napján kikap, azt az esztendô folyamán nagy baj éri. Új év napján tehát korán kell felkelni, egész napon át jónak kell lenni, hogy egész esztendôn át frissek, jók és szorgalmasak lehessünk.
A népbabona továbbá azt tartja, hogy új év reggelén zsidóval találkozni nagy szerencse, cigányt látni boldogság. Amelyik házba új év reggelén legelôbb férfi ember teszi be a lábát, annak a háznak következô évre meg van állapítva a szerencséje; amelyikbe ellenben asszony lép be, az a ház rossz napoknak néz elébe. Ott egész éven át napirenden lesz a pörlekedés; törni, zúzni fognak a fazakak a konyhán s minden szerszám kiszárad a nyelébôl. Nem lehet tehát a somogybeli gazdaembernek rossz néven venni azt, hogy új esztendô délelôttjén a feleségét szekercéjére ülteti. Ha új év reggelén üres edénnyel mennek a házhoz, ínséges esztendô elé néznek a háziak. Akinek új év napján tartoznak, annak egész éven át tartozni fognak. Akinek új év napján kiadása van, az alig gyôzi meg a házát pénzzel. Aki új esztendô napján születik, az nagy úr lesz. Aki új év reggelén magától tüsszent, az abban az évben meg nem hal. Az újévi álom beteljesedik. Aki bal lába nagy ujját cérnaszállal az ágy lábához köti, az arról álmodik, amirôl akar.
Aki új év napján déli harangszókor megmosdik, az egész esztendôn át egészséges lesz. Akit ebéd idején megszidnak, azt évközben egyszer sem kell megszidni. Új év napján nem szabad szárnyas állatot enni, mert az hátra kapar s így elkaparintja az ember orra elôl a szerencsét; malacpecsenyét azonban jó enni, mert a malac elôre túr s ekként rábukkan a szerencsére, s aki pecsenyéjébôl eszik, mindenben biztosítva lészen elômenetele. Új év napján nem szabad káposztát fôzni, mert akkor az egész esztendô savanyú lesz; nem szabad borsót enni, mert aki borsót eszik, az könnyelmûen játszik szerencséjével; lencsét és köleskását kell enni, hogy évközben sok pénzünk legyen; a lencse ugyanis olyan, mint a pénz, a köleskásának pedig aranyszíne van.
Az újévi felköszöntést jó szívvel kell fogadni; mert az újévi jó kívánság még a gyümölcsfának is használ; amely gyümölcsfát ugyanis jókor reggel felköszöntenek, az bô terméssel fizet.
(Vasárnapi Újság, Budapest, 1899. január 1.)
|
