Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. január 16.
A World Wide Web születésérôl
1991 derekán, amikor még csak a legelsõ szálát szõtte a Világháló a CERN és a FermiLab között, alig voltak néhányan, akik hallottak volna a World Wide Webrôl. Ma viszont, négy év elteltével, a kultúra minden területét behálózza, és bolygónkat átfogó kommunikációs közeget teremt az emberek millióinak. De azok közül, akik naponta gépelik a "http://www...." kezdetû sorokat, vajon hányan vannak annak tudatában, hogy -- miképpen maga a világegyetem -- mindez a nagyenergiák fizikájával kezdõdött?
Az az eszköz, amely az egymástól távol dolgozó kutatók közötti adatmegosztást volt hivatott segíteni, a nagyenergiájú fizika legjelentõsebb modern vívmányaként tartható számon. A Web 1990-ben született meg, amikor a CERN (Európai Részecskefizikai Kutatóközpont) egyik informatikusa, Tim Berners-Lee, hozzáfogott egy olyan kódrendszer -- protokoll -- megalkotásához, melynek segítségével az egyes számítógépek más számítógépekkel kapcsolatba léphetnek anélkül, hogy fohglalkozniuk kellene a különbözõ adatbázisok összeférhetetlenségébõl és a nehézkes bejelentkezési procedúrákból adódó problémákkal.
Ruth Pordes, az Online Systems Department számítógépes részlegének vezetõje szerint "Berners-Lee alapvetõen olyan ember, aki az alapokat mindig tisztán látja, és emellett még a megfelelõ idõben is jött elõ az ötletével. Kitalálta, hogy a hálózaton terjesztett információt hogyan lehetne az egész világ számára könnyen elérhetõvé tenni, és hogyan kellene kidolgozni a módszer alapjait, azaz a protokollokat."
A Web elsõ, belsõ kutatói használatra szánt változata a CERN fizikusainak munkáját tette könnyebbé: adatokat, eredményeket, dokumentumokat oszthattak meg egymással a saját hálózatukon belül. A kutatóközpontból kifelé irányuló kapcsolat (például a CERN és a FermiLab között) és így az információ más tudósokkal való megosztása ekkor még nehéz feladatnak bizonyult.
Pordes egy nemzetközi találkozó alkalmával ismerte meg Berners-Lee-t, akit 1991 januárjában pár hétre meghívott a Fermilabba. A látogatás ideje egybeesett egy hipertext konferenciával, ami Berners-Lee ötleteinek igen jó táptalajt szolgáltatott. (Minden Internet-használó ismeri a hipertext fogalmát, amely a böngészõprogramok "link" funkciója mögött rejtõzik.)
Berners-Lee 1992-ben visszatért a Fermilabba. Ott-tartózkodása alatt született meg az elsõ kapcsolat a CERN kiszolgáló számítógépével.
Pordes elmondta, hogy a CERN Web-kiszolgálóját telepítették a Fermilab számítógépére, és olyan mutatókat helyeztek el rajta, amelyek a kutatások során zajló mintavételezés és a késõbbi analizálás dokumentumaihoz vezettek.
A rendszer felállításában Jonathan Streets, az Experiments Online Support Group vezetõje volt Berners-Lee segítõje.
Streets elmondta, hogy "Mi ketten írtuk meg a kiszolgáló programot, ami a kért dokumentumokat adta ki. Bárki beléphetett és elkérhette azokat. Ez volt az elsõ eset, hogy ugyanazt a felületet lehetett használni a mintavételezés és az analízis során szükséges dokumentumok elérésére. Ez azért jelentõs, mert két teljesen eltérõ felépítésû adatbázisról volt szó."
Mielõtt Berners-Lee megírta volna a hipertext-továbbítási protokollokat, minden egyes számítógépre különbözõ módon kellett bejelentkezni. Ezek a kiszolgálók különbözõ felépítésû adatbázisokkal rendelkeztek, ami a rendszerek közti kommunikációt igen nehézkessé tette. Berners-Lee szoftvere (a Web) ledöntötte a hardvert (Internet) ily módon megosztó gátakat.
Az Egyesült Államokban Berners-Lee a rákövetkezõ nyáron tartotta elsõ elõadását a World Wide Web-rôl.
Vicky White, a számítógépes részleg helyettes vezetõje szerint "valójában Ruth érdemli az elismerést, amiért felfedezte a Web-et. Mindketten ismertük Tim Berners-Lee munkáját, de õ volt az, aki elõszõr érdeklõdést mutatott iránta".
A Fermilab már a korai idõszakban csatlakozott a World Wide Web hálózatra. A Sloan Digital Sky Survey elnevezésû, az égboltot feltérképezõ projekt -- amelyben a laboratórium is közremûködött -- az elsõk között használta ki a Web lehetõségeit 1992-ben.
"A projektben egymástól nagyon távol lévõ kutatók vettek részt. Úgy éreztük, hogy ha az információkhoz könnyen hozzáférhetnénk, akkor hatalmas segítséget kapnánk." -- emlékszik vissza Pordes.
( folyt köv.)
|
