Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. március 25.
Az Eiffel toronyról....
Kecses, sudár, modern, jellegzetes körvonalai világszerte ismertek. Aligha akad olyan ember, ki nem vágyik a tetejére, hogy lenézhessen onnan, s szívébe zárja Párizs látképét.
Az ipari forradalom jelképe mára Franciaország szimbólumává vált. Gustave Eiffel alkotása mindig az érdeklődés középpontjában állt, de nem mindig a feltétlen dicsőítés tárgyaként. Volt idő, mikor le akarták bontani, majd 1964-ben műemlékké nyilvánították.
De nézzük a kezdetektől, miként alakult a torony sorsa?
A XIX. század végére felgyorsult az ipari fejlődés, az építészet is új technikai megoldásokat fejlesztett ki, és a világ számos országban kísérleteztek óriási épületek emelésével, mik sorra vallottak kudarcot. Már-már úgy tűnt, hogy nincs is használható megoldás, mikor Gustave Eiffel mérnök Franciaországban makacsul kitartott meggyőződése mellett, hogy lehet magas, kecses épületet emelni, mi nem csak szép, de praktikus is. Váltig állította, hogy egy konstrukció önmagában is szép, ha maradéktalanul megfelel a rendeltetésének. 1884 végére egy olyan 300 méter magas rácsos szerkezetű torony tervét készítette el, melyben minden egyes részlet alakját és helyét a teherviselésben, az erőjátékban ráháruló szerep - a szerkezeti funkció - határozza meg. Tette mindezt kizárólag azért, hogy bemutathassa az acél felhasználásából adódó szinte korlátlan lehetőségeket.
Épp akkor történt, hogy a francia forradalom száz éves évfordulójára, az 1889. évi párizsi Világkiállításra tervpályázatot írtak ki, melyre a francia mérnök is nevezett Maurice Koechlin svájci mérnök és Emile Nougier társaságában. A több száz beérkezett pályázat közül az ő tervük nyerte el a kivitelezés jogát, melynek vezetője Eiffel lett. Zsenialitása nélkül ma nem állhatna a torony.
A világkiállítás szervezőbizottsága mindössze két évet adott a terv megvalósítására, ezért valóságos rohammunka vette kezdetét. Már az alapok elkészítésénél gondokba ütköztek, hiszen nem kevés problémát okozott az állandó vízszivárgás, amit Eiffel búvárharangokra emlékeztető, sűrített levegőjű fémkeszonok talajba helyezésével oldott meg. Ezek belsejében alakította ki a hatalmas torony alapját.
A fokozatosan csökkenő torony íveit a vállalatnál dolgozó harminc mérnök elemenként külön tervezte meg, az elkészült darabokat pedig Eiffel öt kilométerrel távolabb lévő gyárából szállították a helyszínre, ahol 250 szakember hihetetlen sebességgel munkálkodott a megvalósításon. A kovácsoltvas elemeket szegecseléssel illesztették össze, ezért a gyártás során elkerülhetetlen volt a tökéletes pontosság. A mégis előforduló eltérések miatt a biztonság kedvéért még egy-egy 900 tonna teherbírású hidraulikus szerkezet is került a torony lábaiba, ezekkel lett kiegyensúlyozva az épület. Az 1,6 hektár alapterületű, 9700 tonna, 320,75 méter magas négyzetes tornyot több mint 12 000 elem és két és fél millió szegecs tartja össze. Az alsó pillér tizenhat íven áll, miket hidraulikus emelőszerkezettel láttak el, hogy az első emelet pontos vízszintezését végrehajthassák. Az első, második és harmadik szintre felvonó vezet, de a torony csúcsára 1710 lépcsőfok megmászásával lehet feljutni.
folyt köv holnap
Összeéllította mary junior [16749 AL],
|
