Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005-11-09
Zsoldos Attila:
A TIHANYI MONOSTOR ALAPÍTÁSA
- 950 éve, 1055-ben alapított tihanyi apátság egyike a magyar katolikus egyház legrégibb intézményeinek. Krisztus hitének elfogadását követően megindult az új vallás intézményrendszerének kiépítése, s már Géza fejedelem (970 k.- 997) udvarában működött egy térítőpüspök, s uralkodása idején telepedtek meg Szent Márton hegyén - azaz a mai Pannonhalmán - az első bencés szerzetesek. Fia, I. (Szent) István (997/1000- 1038) volt a magyar egyházszervezet igazi létrehozója: a hagyomány szerint tíz püspökséget alapított országában, saját kápolnájaként prépostságot létesített Székesfehérvárott, mely a királyok koronázási és temetkezési helyeként utóbb a középkori Magyar Királyság szakrális központjává fejlődött, számos monostor Istvánt tiszteli alapítójaként, de kiterjedt figyelme a falusi templomok felépítésének szorgalmazására is. István egyházalapítói buzgalma példaként szolgált utódai számára. Péter (1038-41, 1044-46) befejezte az István által alapított pécsi püspökség székesegyházának építését, s a fehérvárihoz hasonló társaskáptalant létesített Budán - a mai Óbudán -, Aba Sámuel (1041-44) Sáron - talán a mai Abasáron -, I. Béla (1060-63) Szekszárdon, idősebb fia, I. Géza (1074-77) Garamszentbenedeken alapított monostort. I. (Szent) László a somogyvári és a szentjobbi apátság mellett egy új püspökséggel, a zágrábival gyarapította a magyar egyházat.
A tihanyi monostor létesítése szervesen illeszkedik e folyamatba, alapításának megvannak sajátosan egyéni vonásai. Alapítója, I. András (1046-60) az István által megvakíttatott Vazul fiaként száműzetésben töltötte gyermek- és ifjúkorát. Az országba a Péter királyt zsarnoknak tartó előkelők hívására tért vissza. Hazatérve elfogadta a pogányság visszaállítását követelő, Vata által vezetett népi mozgalom támogatását, majd Péter hatalmának megdöntése után velük is leszámolt, világossá téve, hogy a keresztény Magyar Királyság uralkodója akar lenni. Megtiltotta alattvalóinak a pogány szokások követését, újra bevezette István törvényeit, s felkutatta az államalapító király még fellelhető uralkodói jelvényeit. A tihanyi alapítás ily módon egyszerre tekinthető a pogányokkal való szövetkezés miatti vezeklés és az istváni mű folytatása melletti elkötelezettség jelének.
Maga az alapítás a kor szokásainak megfelelően történt. Ez azt jelentette, hogy a király egyik udvarházába szerzeteseket telepített, s átengedte nekik az udvarházhoz tartozó királyi földeket az azokon élő szolgálónépekkel együtt. István példáját követte András abban is, hogy erről a döntéséről oklevelet állíttatott ki, mely az első eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél, hiszen az István neve alatt ismert oklevelek egy része kései hamisítvány, de a megbízhatónak tekinthetőek is számos változtatáson estek át az idők folyamán, így csak részben tükrözik István rendelkezéseit.
A tihanyi alapítólevél részletesen felsorolja mindazt, amit a király a szerzetesek ellátására rendelt. Szó esik különféle helyeken lévő "megművelt vagy parlagon fekvő földek"-ről, szőlőkről, halászóhelyekről és nádasokról, révekről, valamint "szénakaszálásra alkalmas és megfelelő helyek"-ről. A birtokokon élő szolgálónépek szintén az egyház tulajdonába kerültek: "húsz eke föld hatvan háznéppel, húsz szőlőműves szőlővel, húsz lovas szolga, tíz halász, öt lovász, három gulyás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két tímár, két kovács, egy aranyműves, két kádár, két molnár malmokkal, két esztergályos, egy ruhamosó, egy szűcs, tíz szolgáló, ezeken kívül harmincnégy hírnök lovaikkal". Az apátság gazdaságát állatállomány egészítette ki: "száz tehén, hétszáz juh, száz sertés, ötven kas méh, ezeken kívül a szerzeteseknek szükségletére - írja az oklevél - évenként ötven csikót adunk a királyi ménesből". Ugyanakkor megkapta az apátság Somogyvár és Tolna vásárvámjának harmadát is.
Az alapítólevél a kor írásbeliségének nyelvén, azaz latinul íródott.
De számos magyar nyelvű részlet található benne, ami a magyar nyelv történetének felbecsülhetetlen értékű forrásává teszi az okmányt. 58 közszó, rag és képző tűnik fel a szövegben, többnyire az egyes birtoktestek megnevezése vagy határainak leírása kapcsán. Így például az egyik Mortis (azaz Martos) nevű birtok határai Sar feu-nél (Sárfő) kezdődnek, innen az Eri iturea (egy érnél lévő itatóhelyig), majd Ohut cutarea (a régi útnál lévő kútig), valamint Holmodi rea (egy kisebb halomig) megy, onnan Gnir uuege holmodia rea (nyírerdőben lévő halomig) és Mortis uuasara kuta rea (Martos vásárhelyének kútjáig) halad a Nogu azah fehe rea (a nagy aszó fejéig, azaz a nagy árok kezdetéig), míg végül eljut a Feheruuaru rea meneh hodu utu rea (a Fehérvárra menő hadiútig) és Petre zenaia hel rea (Péter szénájának helyéig). Ezek és a hasonló szórványok a nyelvtörténészek számára értékes információkat adnak a magyar nyelv korabeli állapotáról.
|
