Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. augusztus 11.
A feromonok
A feromon a görög pheran-átvitel és a horman-izgatni szavakból ered. A természetben megtalálható kémiai vegyületek, melyek megtalálhatók a rovarokban, az állatokban, és az emberekben is. Edward Wilson amerikai biológus, a világ egyik legnagyobb hangyaszakértője tárta fel az 1950-es években, hogy a hangyák úgynevezett feromonok segítségével kommunikálnak. Az azóta végzett kutatások szerint ez számos más állatfajra is érvényes. Például a nőstény lepkék több kilométer távolságból is magukhoz tudják vonzani a hímeket párzáskor. Ehhez lég-köbcentiméterenként egyetlen molekulányi feromon elegendő lehet. A méh fullánkjában is található egy olyan feromon, amely szúráskor szabadul fel, és a többi méhecskét is támadásra ingerli. Megkülönböztetünk még toborzó feromont a termeszek ürülékében, riasztó feromont a megsebzett fürge csellében, halál feromont a méheknél, territórium jelző feromont a farkasok vizeletében, a foltos hiéna anális mirigyének a váladékában, a vörös róka ürülékében, nyomjelző feromont a tűzhangyánál stb.
A molylepkék éjszakai szellőknek kitett gallyakra képesek repülni, feromon jelzéseket használhatnak, nagy távolságból párok csalogatására. A szex feromon, ami hirdeti a faji azonosságot, egy közepesen hosszú szénláncú molekulából áll, ami eléggé könnyű, hogy lebegjen és párologjon, de elegendően nagy, hogy specifikus szerkezete legyen. A molekula különbözősége (amely legjobban nagy molekulasúlynál érvényesül) és az illékonyság (amely az alacsony molekulasúlynak kedvez) között kompromisszum van. A szex csalogató anyagok rendszerint bizonyos illékonyságot feláldoznak az egyedülálló szerkezet elérésére, ami által kizárólag a jelző egyed fajához tartozó tagokhoz jut ez az információ. Egy riasztó feromonnak nincs ilyen korlátja. Ha egy dolgozó hangya vagy termesz el szándékozik űzni egy támadót, a többi bolytag felriasztásával, akkor az elsődleges cél, hogy az üzenet olyan gyorsan jusson el, ahogy csak lehetséges. A riasztó feromon molekulák a szociális rovarfajoknál kicsik és azonos szerkezetűek. A tücskök fajukhoz tartozásukat elsődlegesen hallási csatornákon reklámozzák. A folyamatos ciripelés sokkal több energiát igényel, mint egy apró mennyiségű vegyi anyag kibocsátása, és ráadásul a hang a rivális hímek és a ragadozók számára is közvetíthet a kibocsátó számára káros információt. (Mivel a feromonokat olyan kicsi mennyiségben bocsátják ki és annyira speciálisak, a ragadozóknak erősen specializáltnak kell lenniük, hogy zsákmányukat a feromonok alapján felderítsék.) A kihasználtságnak a kockázata a hangos ciripeléshez kapcsolt, és talán ez az oka annak, hogy a hím tücsök halkabb ciripelésre vált át, miután nőstényt vonzott magához. Mivel a tücskök fű között és füvek alatt élnek, audiális jelzéseik rendszerint hatásosabban terjednek, mint az olfaktorikus üzenetek.
Egy ideig a tudomány azt hitte, hogy az emberek elvesztették az evolúció során a feromonok tudatos felismerésének a képességét. De a Coloradoi és Utahi Egyetem tudósai felfedezték a feromonok észleléséért felelős szervet az orrban, ami a VNO (Vomeronasal Organ). Ezt tudományos kísérletekkel bizonyították. Az orr belső részébe műszereket helyeztek. Mérték a sejtek tevékenységét. Megállapították, hogy a sejtek reagálnak a feromonokat tartalmazó levegőre.
Férfi feromonokkal előidéztek tudatalatti nemi ingereket nőkben. A feromonok tudatosan nem érzékelhetők az emberi orr számára, mivel illatuk nincs. De mégis vonzották a kísérletek során a nőket a férfi feromonok, mert a VNO segítségével az orron át stimulálják a hypotalamuszt, vonzódást, nemi vágyat, testi és lelki vonzalmat okozva.
A rovarfajták száma akkora, mint az állati és növényi fajták száma összesen. A hárommillió rovarfajta 99,9%-a ártalmatlan, illetve hasznos az ember szempontjából. A fennmaradó 0,1% (kb. 3000 fajta rovar) kártékony, ellenük védekeznünk kell. A klasszikus rovarirtó szerek (pl. a DDT) hátrányai közismertek. Irtják a hasznos méheket éppúgy, mint a káros ízeltlábúakat, nehezen bomlanak le a természetben, és így a táplálékláncon keresztül bekerülnek a magasabb rendű állatok és az ember szervezetébe is. Lassan rezisztencia alakul ki a rovarokban velük szemben, és egyre nagyobb adagok alkalmazására van szükség irtásukhoz, ezáltal fokozottan szennyezzük a környezetet. A szexferomonok fajspecifikusak, tehát célzottan lehet irtani valamely kártékony fajt, ugyanakkor csak kontrollálja az érintett faj populációját, és nem irtja ki teljes egészében. A szexferomonok többnyire érzékeny anyagok, és a természetben néhány hét alatt elbomlanak, nem szennyezik a környezetünket. A nőstények szexferomonjai még néhány kilométerről is vonzzák a hímeket. Ha csapdában helyezzük el a vonzó anyagot, akkor a hímek beleesnek és nem tudják elérni a nőstényt. Ilyen feromoncsapdák már kaphatók a kereskedelemben.
http://bio.univet.hu/SALVE/00library/Alc_89/Alc989_ch08_03_commun_signals_05_communication-channel_hun.html http://www.mindentudas.hu/szantay/20041017szantay1.html?pIdx=9
|
